Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-202

202. onrágos ülés márczlHi S. 1S8S. 367 nisterelnök ur nem értette jól az én szavaimat és esak az azok által keltett visszhang után indult. Mert mit mondtam én? „Azt kérdem — mondottam — nem nagy nyereség-e az országra nézve, iem megnyugtatás-e a haza minden polgárára nézve, hogy bir ebben a hazában egy oly elemet, melyet a hazafiságra nemcsak az késztet mert magyarnak született, hanem az is, mert protestánsnak született és a melyben a hazafiság érzelme a a valláshoz való ragaszkodással egybeforrott." Továbbá: „Nem követelünk kiváltságot a hazafiságra, midőn azt mondom, hogy nálunk a hazafiság és vallási traditió tagadhatlanul egybe van forrva és ennek mindenesetre meg van a jelentősége." Azt hiszem t. képviselőház, hogy a ki vette magának azt a fáradságot, hogy ezen szavakat nyugodtan el is olvassa, be fogja látni, hogy ezekben egyáltalán senkire nézve semmi sértő ninesen. Én ajánlani akartam a t. képviselőháznak fio-velmébe azt, hogy csakugyan bir a haza a protestantismusban egy oly elemet, a melyet kár volna megrontani ezen törvény által. Ez volt az én intentióm és nem az öndicséret, a miért a t. ministerelnok ur engem megróni méltóztatott. Egyébiránt t. képviselőház, a magyar nemzet valóban csak örvendhet annak, hogy fiai oly érzékenyek hazafiúi reputatiójukra, hogy azonnal feljajdulnak, ha legtávolabbról is csak vélik azt hallani, hogy valaki ebben a^ tekintetben jobbnak tartja magát a másiknál. Én tisztelettel hajlok meg ezen érzékenység előtt és ezen örvendetes tapasztalásért, melyet ez irányban tettem, szívesen szenvedem azt, hogy felháborodást kelteni volt szerencsétlenségem, habár nem bűnöm. (Tetszés a szélső halon.) Thaly Kálmán: T. ház! (Halljuk!) En ugyan mindazt, a mit beszédemben mondottam, mint t. előttem szólt barátom is. határozottan fentartom, mert semmit nem állítottam olyat, a mit akár módosítani, akár visszavonni, a leghiggadtabban átgondolva is, szükségesnek tartanék. Azonban tegnap Rakovszky István t. képviselőtársam bővebben foglalkozván tegnapelőtti beszédemmel, nem voltam szerencsés az ő beszédének elején itt a teremben jelen lenni, a gyorsírói jegyzetekből é« a hírlapokból olvasom most már, hogy ő talán félreértve vagy kihagyással, hézagosan idézve beszédemet, olyan következtetéseket vont belőle, a melyeket én ugy, a mint reám állíttattak, nem hagyhatok szó nélkül. Ezért igen kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy azt a passussát Rakovszky t. képviselő ur beszédének felolvassam és reá ugy személyes kérdésben mint félremagyarázott, vagy félreértett szavaim helyreigazítása czéljából niegteheasem a t. ház engedelmével észrevételeimet. (Malijuk!) Azt mondja Rakovszky t. képviselő ur: „Thaly t. képviselő egyenesen felszólítást intézett a régi családok sarjaihoz, hogy kövessók atyáik és nagyatyáik példáját a vallás védelmében, mintha a vallás meg volna támadva. Sőt Thaly képviselő ur még tovább is megy és nemcsak a felekezet érdekében, de egyenesen más felekezetek ellen izgat s a szabadságharczot degradálja felekezeti harczczá; midőn előadja, hogy Rákóczy seregének kilencz-tized része kálvinista volt s ha ez a kálvinista sereg nem diadalmaskodott volna: akkor Magyarország nem volna ilyen, inert Kolonies azt nyomorulttá, katholikussá tette volna!" Idézem ugy, a hogy ő állította, mert én nem igy mondtam. — „ Épen ez a különbség köztünk t. képviselőház A mig önök az ország fegyvere* és alkotmányos nemzeti küzdelmeit is felekezeti szempontból bírálják meg: addig mi a felekezeti szempont fölé emelkedünk. Ez a különbség, mondom, kettőnk felfogása közt és az, hogy mi nem akarunk mindenáron martyrok lenni, akkor, mikor még ha akarnánk sem lehetnénk azokká." Eddig Rakovszky t. képviselő ur. Méltóztassanak megengedni, hogy erre nézve kim agyarázhassam magamat. Kezdem a végén és ugy megyek az elejére vissza. A t. képviselő ur martyromságra akarással vádol. Távol legyen tőlem, semmi vágyam martyrrá lenni, mikor ideje sincs annak s a mikor azt hiszem, hogy becsületes fáradozásommal, munkásságommal a társadalmi tevékenység számos terén inkább szolgálhatok hazámnak, mint azzal, hogy szent Sebestyén vagy szent Lőrinczként megnyilaztassam, vagy elevenen megsüttessem magam, a miből sem nekem, sem másnak, sem hazámnak semmi haszna nem lenne. E vádat tehát vissza kell utasítanom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt, hogy felekezeti szempontból tekintem-e, mint a t. képviselő ur állítja az alkotmányos és nemzeti küzdelmeket; hivatkozom busz egynehány kötetre menő munkáimra épen azon küzdelmekről. Azokból méltóztassék Ítéletet tenni, nem pedig egy országgyűlési beszédnek netalán elferdített passusaiból. Kern vádolt engem még senki felekezeti felfogással a Rákóczy-korra, de igenis nemzeti, különösen az aulikusok igenis túlságos nemzeti felfogással, méltóztassék erre nézve a eriticákat megolvasni. A t. képviselő ur szerint azt állítottam, hogy Kolonies, ha a 9

A°-ed részben kálvinista kuruez hadsereg nem lett volna, az országot nyomorulttá és katholikussá tette volna. Engedelmet kérek, én nem igy idéztem és Kolonies sem igy mondta; én ugy állítom, hogy Kolonies németté, katholikussá és nyomorulttá tette volna hazánkat. Bocsánatot kérek, e közt nagy különbség van és én tiltakozom az ellen, hogy ezen idézésnek oly értelmet adjon. Mert azt a képviselő ur kihagyta, hogy németté akarta