Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-201

201, wszágos äléa.márczias 7. I8S3. 357 felekezet a közoktatás gyakorlására képesittessék s annak gyakorlatában ne háboríthassák. És ha tekintetbe veszszük azt, hogy azon állami elv, mely szerint a közoktatás az állam feladata, mily országokban vette eredetet, rájövünk arra, hogy ez a kath. államokban történt: a protestáns államokban sokáig nem jutott eszébe senkinek, hogy az állam kezdje a közoktatást. S épen azért én a legnagyobb hibának tartom azt, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban a felekezetek elnevezésének közös kalapja alá vannak vonva a katholikusok és protestánsok. Mert ha valahol, a közoktatás terén lehet azt mondani a felekezetekről: Si duo facinnt idein, non est idem. Szemben a katholikusokkal s ezt el kell ismerni maguknak a kath. világi férfiaknak is, igenis indokolva van a felügyelet, mig a protestánsoknál ez tökéletesen felesleges. (Felkiáltások: Miért?) De mit mondjunk arra, midőn ezen egyenjogúságot, ezen egy mértékkel való mérést, mely a fenforgó viszonyoknál fogva legnagyobb igazságtalanság, oly nagy tökélyre viszi a t. ministerur, hogy nagyobb előnyökben részesíti azon felekezetet, melynek irányában sokkal inkáid) indokolva van a felügyelet. Mert mit tartalmaz a törvényjavaslat 71. §-a? Ezen 71. §-ban az áll, hogy mig a protestánsok a legnagyobb cireumseriptiókkal korlátoztatok abban, hogy a maguk szegénységében bárhonnan segélyt nyerhessenek, addig ki van mondva, hogy a szerzetesrendeknek egyházi szerkezetükből folyó viszonyai a külfölddel érintetlenül mariidnak, a mi magyarra fordítva azt teszi, hogy ezentúl is szabad Rómából a propagandának és a jezsuita generálisnak intézni Magyarországon a közoktatást. (Mozgás. Felkiáltások: Nem áll!) Tehát még az egyenlő mértékkel való méréstől is eltért a t. nvinister ur és én ezen egész eljárását, hogy t. i. a felekezetek közös kalapja alá vonja az összes felekezeteket, nem tekintem semmi egyébnek, mint ürügynek arra, mi e törvényjavaslat valódi czélját és annak egyedüli reális tartalmát képezi: hogy t. i. a t. kormány meg akarja rendszabályozni a protestáns önkormányzatot. A mint tönkretette a kormány a megyei önkormányzatot, most tönkre akarja tenni azon önkormányzatot, mely még az országban fennáll. Mert szálka a kormány szemében minden, a mi önkormányzat, ezt az ő rendszerében nem tűrheti. Fog-e sikerülni a kormánynak e szándéka: ez a t. ház bölcsességétől függ. Mint már beszédem elején megemlíteni bátor voltam, itt nagy dologról van szó. Ez alkalommal százados viszonyok felforgatásáról, az alkotmány egyik sarkkövének kimozdításáról van itten szó. Á protestánsok alaptörvényeken nyugvó jogai, mindenkor az alkotmány egyik legsarkalatosabb részét képezték. Hogy mily véleményben voltak eddig a magyar alkotmány ezen sarkalatos részének rcspectálására vonatkozólag, méltóztassék a t. ház megengedni, hogy az 1843-iki országgyűlés alsó táblája ízenetének egy passusát a- főrendiházhoz felolvassam. (Sálijuk'.) „Emlékeztetik a karok és rendek a inéit, főrendeket arra is. hogy a bécsi és linczi békekötések, mint közszerződések, a közerkölcsiség' védpaizsa alatt állanak: tehát közállomány, melynek lételét akkor a kérdéses békekötések mentették meg, e békekötések épségben tartására, vagy ha az 1791 : XXVI. t.-cz. által egyoldalulag módosíttattak . isméti helyreállításukra erkölcsisége iránti, tekinteteknél fogva köteles." Ekként fogták fel ezen időben azt, mennyire szabad hozzányúlni az államnak sarkköveihez. Igaz, hogy azóta, más időket élünk, mások a fogalmak a közerkölcsiségről; azóta mentünk át az 1867. jogfeladásra, az 1875. évi jogfeladásnak iskolájába; az akkori, az 1843-iki naiv emberek azt sem tartották volna a közerkölcsiséggel megegyezőnek, hogy az országházban a protestáns felekezethez tartozó emberek támadják meg a vallás sarkalatos törvényeken alapuló jogait; bizonyosan a közerkölcsiséggel ellenkezőnek tartották volna azt is, hogy protestáns minister legyen az, ki behozzon oly törvényjavaslatot, mely saját felekezetének alkotmányos jogait megsemmisíteni van hivatva. { Igaz! Ügy van ! a szélső baloldalon. Ellenmondó sok jobbfelöl.) A t. háznak most hatalmában áll megsemmisíteni a protestánsok egyházi jogait, kérdés csak az: helyesen cselekszik-e akkor, mikor romlásnak teszi ki azon felekezetet, melynek, mint beszédemben rámutatni bátor voltam, valamit mégis csak köszönhet az ország. A kérdés az, keresztül akarja-e vinni az alkotmányos magyar állam azt, min az absolut korszak hatalma megtörött, mert ezen actio, ezen javaslat egyenesen a Tinin Leo-féle 1859-iki pátensen alapszik. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Moszszabb ! Jobbfelöl: .Nem áll'.) Igenis, a melle sorakozik és a Tisza, Trefort és ThunLeo nevek egymás mellett fognak állani minden időben Magyarországon. (Igaz! Ugy van! a szélső halon. Nyugtalmiság. Zaj jobbfelöl.) Azt mondják önök, nem egy kathegoriába való! Én elismerem, hogy van a kettő közt különbség, mert a Thun Leo-féle pátens az összes vallási és iskolai szerkezetre kiterjeszkedik egyaránt, ezen törvényjavaslat csak is az iskolai részét érinti, ámde iskola és egyház a protestánsoknál siami ikrek; az egyiket a nélkül, hogy a másiknak ne fájjon, érinteni nem lehet. (Igaz ! Ugy van ! a szélső balon.) És ha tekintjük ezen törvényjavaslatnak egyes intézkedéseit, azt fogjuk találni, hogy sokkal részletesebben, mélyebben hatolt be a protestáns autonómiába, mint a Tlmn-féle pátens, mert abban olyan intézkedés foglaltatik, hogy a- kir. biztos