Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-201
356 201. ország»s ülés márezias 7. 18S3. Iáknak javítása a felügyelettől magától függ, mi lesz eunek a következménye ? A tankerületi főfelügyelő, meg a biztos — mint mondám — el fogja űzni a protestáns iskolákból az önkormányzat elemeit; de miután a kormánynak emberei csak néha-néha fognak az iskolákba benézni, holott azokat eddig folytonosan őrködő szemmel kisérte a protestáns önkormányzat árgus szeme, a következés az lesz, hogy a protestáns iskolák kevésbé lesznek felügyelet alatt, ugy hogy a tanárok szabadabban fognak gazdálkodhatni és a felügyeletnek szigorúbbá tétele helyett maga a felügyelet lazább és eredménytelenebb lesz. (Ugy van!a\ szélső baloldalon-) Anyagi segélyt adjon a t. minister ur, ha javítani akar a közoktatáson. Tegye képessé a felekezetet arra, hogy az jobban dotálhassa a tanárokat, jobban felszerelhesse a maga iskoláit. E törvényjavaslat némely szakaszaiban egyenesen az az intentió van kifejezve, hogy a protestánsok a maguk iskoláinak jobb ellátására kényszeríttessenek, ide vág az, hogy követelik tőlük, hogy több tanárt tartsanak, hogy parallel osztályokat állítsanak fel és sok más mindenfélét. Hát méltóztassanak megengedni, a protestánsok eddig roppant erőfeszítéseket tettek arra nézve, hogy iskoláikat az oktatás kellő színvonalán fentarthássák. Azt kívánni tőlük, hogy a mai világban, a mai nehéz anyagi viszonyok között, még pedig egyszerre — mint a törvényjavaslat követeli — hogy nagy mértékben dotálják iskoláikat a saját maguk erejéből, ezt követelni igazságtalanság, egyszersmind képtelenség. Es mivel akarja a kormány a protestánsokat arra buzdítani, hogy iskoláikra nagy áldozatokat hozzanak? Azzal, hogy az önkormányzatot tőlük elveszi. Hát méltóztassék megengedni, nem képtelenség-e, hogy azt a félig anyagilag tönkre tett és az élettel nehezen küzdő középosztályt és a mindinkább szegényedő népet most akarja a kormány nagyobb áldozatokra kényszeríteni, még pedig akkor, mikor kilátásba van számukra helyezve, hogy eddigi önkormányzati jogaikat tőlük elvegye ? Nem akarok én a dolgoknak további részletezésébe bocsátkozni, hanem legyen szabad most már a t. ház figyelmét oda irányoznom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatból világosan kitűnik a kormánynak, az általa képviselt magyar államnak azon intentiója, hogy a maga kezébe vonja, centrálisai ja a közoktatást, ide mutat az a pressio, a mit az imént jelezni bátor voltam. Legyen szabad azt kérdeznem, helyesen cselekszik-e az állani, midőn a közoktatást a maga kezébe vonni, centrálisaim törekszik? (Halljuk!) Három tényező van a hazában ez idő szerint, mely a közoktatás ügyével kiválóan foglalkozik. A kath. egyház, az állam és a protestáns egyház, — mert a többiek, a melyek a közoktatással foglalkoznak, eddigelé oly jelentéktelen szerepet játszanak, hogy azokkal tüzetesebben foglalkozni még ekkoráig alig volt érdemes. A mi a katholikus vallásfelekezetet illeti, tudjuk, hogy a katholikus egyház szerkezete bámulatos alkotmány, melynél a eonceptió nagysága, úgymint a századokon át tanúsított erély a keresztülvitelben bámulatra ragad mindenkit és sok szellemet fáséinál. Ezen szerkezet felülemelkedik nemzeteken, államokon s ennélfogva bizonyos tekintetben magát azokon kivül helyezi. E nagy alkotmányt kizárólag a katholikus hierarchia, a clerus kezeli és az nagy bölcsen kezdettől fogva belátta azon nagy hatalmat, erőt, mely a közoktatásban rejlik. De hogy az legyen, azt a maga szükségeihez idomította, tendentiosussá, ennélfogva egyoldalúvá tette. Teljesen indokolva van tehát t. ház, az, ha a nemzetek és az államok figyelemmel kisérik ezen egyházat a közoktatás kezelésénél, teljesen indokolva van, ha az állam ezen egyházat ellenőrzi a közoktatásban és indokolva van, ha ennek körében szigorú felügyeletet gyakorol s maga is. oda áll. mint testület a tanításnál. Ámde az államnak magának is megvan a maga gyenge oldala a közoktatás kezelésénél és ez abban áll, hogy az állani is egyoldalú, mert az államnak mindig igen nagya hajlandósága arra, hogy a közoktatási intézeteket ugy tekintse, mint hivatalnokidomító intézeteket. S ezenkívül a magyar államnak még egy más fogyatkozása van, mert a magyar állam ellenében is lehetséges azon kifogás, melyei a katholikus felekezet, mint tanítótestület ellen felhozni lehet. Tudjuk ugyanis, hogy Magyarországon uralkodó államvallás a katholikus és ez egyház szemben a magyar állammal elmondhatja „bétát c'est moi- s erre vonatkozólag bátor vagyok arra hivatkozni, hogy ugyan mai viszonyaink közt egy ilyen katholikus udvar és hatalmas katholikus (derűs közt, mint nálunk van, lehet-e csak képzelni is Magyarországon egy akatholikus cuitusministert. Nem alaptalan tehát t. ház, ha azt állítom, hogy mindkettőénél jobb kézben van a közoktatás kezelése. a protestáns felekezetnél. Először is azért, mert a protestánsoknál soha sem lehet szó arról, hogy egy uralkodó rendnek vagy osztálynak kezébe jöjjön a közoktatás, mert az önkormányzatnál fogva a közoktatás érdekeit azon férfiak kezelik, kiknek az állam érdekétől eltérő érdekeik nincsenek. De igenis jó kézben van a közoktatás azért is, mert a protestáns vallásúak éltető eleme a vizsgálódás, a szellem emancipatiója, a szabadság; ez az a látkör, melyben legvigabban loboghat a tudomány fáklyája, mely oda törekszik, hogy a tudomány önczél maradjon és áraszthassa a népekre áldását. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt kérdem tehát, mi joga van az államnak, kivenni a protestánsok kezéből a közoktatást ? Hiszen az állampolgároknak az áll érdekében, hogy ezen
