Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-201

350 201. orsíágos ülés márezins ?. 1883. denekelőtt azon hiányokról, a melyek szerény nézetem szerint, de a t. előttem szólottak véleménye szerint is e törvényjavaslatban itt-ott mutatkoznak. (Halljuk!) Minthogy az előttünk fekvő törvényjavaslat a tanerők, nevezetesen a tanárok, igazgatók és főigazgatók anyagi helyzetéről épenséggel nem gondoskodik, hanem azokat igényeikkel egy még csak ezután megalkotandó rendszabályra utasítja, el nem mulaszthatom felemlíteni, hogy az állam közvetlen vezetése és rendelkezése alatt álló tanintézeteknél ezen anyagi helyzetnek felemlítése a többi iskolafentartóknak példaadásul és az e tekintetben itt-ott történt visszaélésnek -vagy épen önkényes eljárásnak megszüntetésére okul szolgálandott volna. El nem mulaszthatom felemlíteni továbbá azt sem, hogy a hitfelekezetek, vagy legalább törvényhatóságok, testületek vagy egyesek által fentartott intézeteknél az anyagi helyzet minimuma okvetlenül megállapítandó lett volna. Mindez azonban a törvényjavaslatba fel nem vétetvén, azon tiszteletteljes kéréssel fordulok a t. közoktatási minister úrhoz, hogy a hozandó rendszabályokban erről gondoskodjék, gondoskodjék pedig akként, mint az a külföldön is eddigelé a fokozatos -fizetésekkel érvényben van. A törvényjavaslat az ifjúság tankönyveiről csak mellékesen, ösztöndíjairól pedig épenséggel nem emlékezvén meg, azt kell következtetnem, hogy minden a régi kerékvágásban marad. —• A tankönyvbirálás körül jelenleg dívó eljárással a tanférfiak — talán az anyagilag érdekletteket kivéve — megelégedve nincsenek, mert abban szellemi monopóliumot látnak, mely nem ritkán irályra s tudományra nézve egyaránt silány értékű müveket hoz forgalomba s a különben is sok teherrel küzdő szüléket méreg drágán megvásárolni kényszeríti. A szellemi versenynek tágasabb tér nyitandó ! Ha a t. közoktatási minister ur a felekezeti középiskolák tankönyveinél csupán a prohibitiv rendszerrel megelégszik, ugyan mi gátolhatja ennek a rendelkezése s közvetlen vezetése alatt álló tanintézeteknél való ép oly vagy korlátoltabb alkalmazását ? Tiltsa ki az iskolából a kormány a szaktudományok fejlettségének meg nem felelő müveket, tiltsa ki a magyar állam és nemzetellenes, a vallás- és erkölcsellenes tankönyveket: ez joga, ez kötelessége; de a szellemi haladás szárnyait se maga meg ne bénítsa, se más által megbénittatni soha ne engedje! A részben vagy egészben elméleti rendes tantárgyak tanulása alól — szerény nézetem szerint — soha senki föl nem menthető; azért sem a törvényjavaslatban tervezett mértani rajztól— mértani nézlettan— sem a különvéleményben ajánlott görög nyelvtől való fölmentést el nem fogadhatom. Nem szükség hosszasan fejtegetnem azon szükségességet, mely a görög nyelvnek a humán középiskolában való megtartását követeli; röviden csak arra szorítkozom, hogy ha a humán képzés iskoláit hazánkban bezárni nem akarjuk, ha továbbá gyermekeinktől a külföldi iskolákat elzárni nem kívánjuk: azon esetre a görög nyelv megtartása hazai gymnasiumainkban okvetlen szükséges. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem csekély hátrányára van végül e törvényjavaslatnak az, hogy a különböző hitfelekezetek közt, a jogok és kötelességek meghatározásánál nem elég világos, nem szabatos és az általa alkalmazott mérték nem egyenlő. Alig létezik t. ház, e hazában hitfelekezet, melyet az előttünk fekvő törvényjavaslat minden tekintetben kielégítene. Épen Thaly Kálmán t. képviselőtársain tegnapi beszédéből hallottuk, hogy református szempontból őt e törvényjavaslat ki nem elégíti s ennélfogva elvettetni kívánja. Nem szándékozom a felhozottakkal szemben polemizálni, de mindenesetre kijelentem, hogy ha a politikai szenvedélyek közt a hullámok fejünk felett össze is csapnak, a vallási érzelmeket egymásban és egyaránt kölcsönösen kell hogy tiszteljük. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy a katholikusoknak, kiknek szempontjából csekélységem szólhat, legkevésbbé van és lehet örömük ezen törvényjavaslat felett, mert középtanodáik a kormány gyámkodása alatt maradnak meg, ép ugy, mint eddig, törvény nélkül állottak, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ne hagyják magukat!) Thaly Kálmán: Én örülök rajta! Mészáros Nándor: Én nem örülök rajta t. képviselőtársam, hogy a kormány felügyelete alatt u)áradjon a hitfelekezet állandóan, hanem kecsegtet azon remény, hogy ha törvényes utón az autonómia létesül, (Élénk helyeslés) mindazon jogok, a melyek a többi hitfelekezeteknek törvény szerint megadatnak, itt is meg fognak adatni. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: Minél előbb! Mészáros Nándor: T. ház! Ezeket említve, szükséges még, hogy röviden szóljak azon előnyökről is, a melyek ezen javaslatban a haza érdekében mutatkoznak. A törvényi avaslat egyik sarkalatos előnye a középiskoláknak ketté, t. i. gymnasinm és reáliskolákra való választásában áll. A gymnasinm és reáliskoláknak kettéválasztása nem valami külső parallelismus, hanem inkább következménye azon mélyen érzett szükségnek, melynél fogva a tanítás czélja elérésére kell hogy az oktatás idejekorán irány aljon végczélja felé és az általános miveltséget adja meg a felsőbb tanulmányokra oly tantárgyak által, a melyek a későbbi czélokkal rokonok és ugyanazon eszmekörhöz tartoznak. Indokolja továbbá a középiskolának gymnasium és reáliskolára való kettéválasztását a tudó-