Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-201
iöl. wsaágos ülés máreains 7. Í8S3. 351 mány haladása, nem különben az élet szükségletei és a művelt világ példája. Ezeket tekintve, ismét a különvéleményben foglalt azon javaslatot, melynél foa;va a két középiskola egyöntetű oktatásban és nevelésben kellene hogy vezettessék és egy egységes középiskolát létesítsünk a kettős egyetem elé : ezt részemről el nem fogadhatom. A törvényjavaslat előnyeinek tetőpontját a magyar nyelv és irodalomnak a nem magyar tannyelvű középiskolákban való tanításával éri el. Tudom, hogy sokan lesznek azok, a kik a törvényjavaslatnak ezen intézkedését kifogásolják; azonban, ha az illetők saját érdekükben jól meggondolják, be fogják látni, hogy a magyar állam ebbeli j ogáíól magát senkitől meg nem fosztathatja. Nemzeti jólétünkről, hazánkjövőjéről kellene lemondanunk, ha a magyar nyelv az ország valamennvi középiskoláiba be nem hozatnék. I)e még tovább megyek. Nemcsak azt kívánóin, hogy a magyar nyelv az ifjúságnak tanittassék, hanem azt követelem, hogy az ifjúság a niagvar történelem tanítása által a hazaszeretetben is oktattassék; mert nem elég az, hogy az ifjúság a magyar nyelvet tudja a középiskolákban, hanem hoíi'V együtt érezzen a hazával s azt szeresse mindenekfelett. (Élénk helyeslés.) Sajátságos politikai, hitfelekezetí, nemzetiségi s társadalmi viszonyainknál fogva, melyek közt -\ t-mítás örve alatt minden lépten-nyomon ott szemléljük a haza- s törvényellenes nemzetiségű üzelmeket; nemkülönben a „jus supremae inspectionis" elvénél s az egész művelt világ példájánál fogva a fő felügyeleti jog az államtól meg nem tagadható. Ez azonban az iskolafentartók és iskolák autonómiájának teljes feláldozásával sem nem szervezheti), sem nem szervezendő, inert — nagy Eötvösiink szerint: „Önkormányzás nélkül.nincsen szabadság, szabadság nélkül nincsen baladás. (Helyeslés a jobboldalon.) A középiskolai tanügy emelkedésének nem jelentéktelen biztosítéka a tanári vizsgálatnak államosítása. Annyi vallású s nyelvű nemzetnél, mint mi vagyunk, e vizsgálati jog okvetlenül az állam kezeibe teendő le; hacsak hazánk általános műveltségét, tudományosságát s nemzeti nyelvünk terjedését gátolni nem akarjuk; hacsak továbbá középiskolai tanügyünket, illetőleg középiskoláinkat annyi irányúvá és szelleművé tenni nem akarjuk, a [lányféle hitfelekezet vagy nemzetiség vagyunk. (Helyeslés a jobboldalon,.) Eljutottam beszédem fonalának végéhez, melyet azzal fejezek be, hogy az előttünk fekvő középiskolai törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mocsáry Lajos: T. ház! Én az előttünk fekvő törvényjavaslatnak ugynevezet didacticai részévei foglalkozni nem szándékozom; hanem foglalkozni akarok egyedül csak azzal, a mi a protestánsokat érdekli. És én azt hiszem, hogy .a törvényjavaslatnak ez a fontosabbik része, sőt azt állítom, hogy egyedül ez benne a realitás. A mi a többi részeit illeti, a törvényjavaslat oly kérdéseket, mint egységes gymnasium, bifurcátió stb. ott hagyja, a hol azokat találta. A többi, a mi a törvényjavaslatban foglaltatik, nem egyéb, mint egyszerűen szakaszokba való foglalása • a minister ur által eddig controvertálás nélkül gyakorolt jogoknak, ugy, hogy ezek miatt törvényt alkotni tán érdemes sem lett volna és semmi esetre sem lett volna képes e törvényjavaslat felkölteni azon érdekeltséget, melyet tagadhatatlanul országszerte ébresztett. Az azonban t. ház, a mi a protestánsokat e törvényjavaslatban illeti, nemcsak új, hanem a legnagyobb fontosságú dolog. Százados viszonyok felforgatásáról van itt szó, a hazai közjog egyik sarkkövének kimozdításáról, mert a protestánsoknak békekötéseken és az 1791. alaptörvényen nyugvó állása a hazában mindig ugy tekintetett, mint a magyar alkotmány egyik legfontosabb része, melyhez nyúlni eddig a törvényhozások nem inertek, Hogy mi volt a protestánsok eddigi jogi állása, méltóztassék megengedni t. ház, hogy erre. nézve az 1791: XXVI. t.-cz. 5. §-át, mely a közoktatásra vonatkozik, felolvassam. [Halljuk!) E szakasz így szól (olvassa): „Scholas quoque tani Triviales , quaiu Grammaticas non solum quas habent, retineresed etnovas, ubiqunque iis necesse visum fuerit, prout et altiores, aeeedente tamen praevie quoad hasce Assensu Regio erigere, ibique Ludimagistros, Professores, Kectores, Subrectores, vocarc, et dimittere, numerurn eorum augere, vei minuere; nec non Directbres, seu Curatores Seholarnm quarumvis tara Locaies, quam Superiores et Supremos, c suae Confessionis hominibus eligere, rationem, normám et ordinem doeendi, atque discendi (salva Altefatae suae Majestatis quoad Scholas etiam hasce Regiae supremae Inspectionis, uti. praemissum est, via legahum Regni Dieasteriorum exercendae potestate) ordinare, futuris semper teinporibus liceat Evangelicis utriusque Confessionis, coordinatioue tamen litterariae Institutionis, erga demissam Statuum et propositionem per suam Majestatem deterndnanda, ad has perinde Scholas huc tamen haud intellectis Religionis objectis, quae cuins Religioni propria manere debent, extendenda". Van két kifejezés, melyre nézve a minister ur azt monda, hogy azokkal minden áron tisztába kell jönni, t. i. a jus supremae inspectionis és a coordinátió literarum institutorum. Miért kell ezzel minden áron tisztába jönni, azt a minister ur nem magyarázta meg. Ezt megmagyarázni tökéletesen felesleges és most a 100 éves gyakorlat bőven és
