Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-201
3 ÍS 2 fl !. országos ülés márciin* 7. 1883. sadalmi boldogulás eszközének tekinti és az elhanyagolt vagy tévesztett nevelés csak az egyeseknekárt. Nem, t. ház! Az elhanyagolt vagy ferde nevelés nem az egyes egyén sorsán, hanem a haza sorsán boszulja meg magát. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kekünk kötelességünk megelőzni azt, hogy ezen elhanyagolt nevelés a haza sorsán meg ne boszulja magát (Helyeslés a jobboldalon) s azt hiszem, hogy a hazafias kötelességet nem az teljesíti, a ki koczkáztatja a jövőt csak azért, hogy a múltból mentsen meg valamit, hanem a ki szembe száll az előítéletekkel, hogy biztosíthassa a haza jövőjét. (Helyeslés a jobboldalon.) A ki pedig a magyar állam jövőjét biztosítani akarja, annak mindenek föle kell helyezni a közművelődés ügyét s ennek alapján a Lazaszeretet iránti lelkesedést. Ezen közművelődés révén át érhető el az egység érzete, a hazafias érzet és nem szabad elmulasztanunk semmit sem arra, hogy egy felvilágosult hazafias érzületű nemzetet neveljünk, egy olyan nemzetet, a mely tudjon és képes legyen a haza javáért gyakorolni a lemondások legszebbjét, azt, a mely képes lemondani az egyes résznek előnyeiről, sőt ha kell jogairól is, az egésznek, a hazának jövőjéért. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha a haza jövőjét biztosítani akarják, kárhoztatnunk kell azt a rendszeres kölcsönös féltékenykedési és bizalmatlankodást, a mely lehetetlenné tesz minden állami intézkedést és gátat kell emelni minden oly tendentiának, mely nevelésügyben kerüli a világosságot s a felügyelet jogát jogtiprásnak, jogsértésnek nevezi. Tisztelni kell mindenkinek vallásos érzületét, de a közművelődés ügyét nem szabad kötni a felekezetek formáihoz, a melyek mulandók, mig a haza szeretetének állandónak, örökösnek kell maradnia. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Valamint a 48-iki tárgyalások alkalmával mondott szavakkal kezdtem beszédemet, ugy legyen szabad egy akkor szólott kiváló hazafi szavaival végeznem is. Ugyanis az elemi népoktatás tárgyalása alkalmával mondotta Irányi Dániel a következő szavakat, a melyekkel én is befejezzem beszédemet: „Van előttem egy ideál s ez az hogy a hitfelekezetek közti választó falak minél előbb leomoljanak s a kezdet erre nem lehet más, mint hogy ezen választó falak felbontása az iskolában kezdessék meg. De van ennél egy magasabb közös ideálunk is: Magyarország függetlensége s én amaz előbbi ideált e főbb ideálnak kész vagyok alárendelni." Elfogadom a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Elénk helyeslés és éljenzés jobboldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Lükő Géza: T. ház! Az előttem szólott t. képviselőtársamat nem fogom az általa elfoglalt térre követni. (Halljuk!) Nem fogom pedig azért, mert nagy részben az én hallási orgánumom gyengesége miatt előadásának folyamát kellő figyelemmel nem kisérhettem; de nem fogom azért sem, mert tekintve a feliratkozott szónokok számát, ha mindnyájan versenyezni fogunk az előttünk szólott képviselők állításainak megczáfolásában, birálgatásában és elferdítésében, akkor a húsvéti piros tojások valószínűleg itt fognak bennünket találni a t. házban. (Derültség a szélső baloldalon.) Van azonban egy, a mit szó nélkül nem hagyhatók, (Halljuk!) a mennyiben akkor, mikor az mondatott, Thaly Kálmán; t. barátom jelen nem volt; az előadásnak többi részére — remélem — fog találni módot, hogy maga válaszolhasson. Thaly Kálmán t. barátomat az előttem szólt t. képviselőtársam izgatással vádolta. Igenis, nem tagadom, használta Thaly t. barátom azon kifejezést és meglehet, hogy az nem a legeorreetebb; de emlékeztetem t. képviselőtársamat : mindjárt utánna tette, hogy alkotmányos eszközökkel fog törekedni ezen javaslatnak, ha az törvénynyé válik, a megváltoztatására. (Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) Ez egészen correct eljárás, (Helyeslés a szélső balon) melynél fogva őt az általa nem támogatott hazafiatlan elemekkel egy kategóriába helyezni nem lehet. (Ugy van! a szélső balon.) Mindenekelőtt kijelentem t. ház, hogy ha az 1848: XXVI. t.-cz.-ben határozottan kimondott vallás-egyenlőség nem csak a papíron, hanem az életben is léteznék, nem haboznám az esetben az oktatás ügyét az államnak átadni; de a mig egyik felekezet, mondjuk a leghatalmasabb felekezet tényleg az uralkodásnak, (Ellenmondás jobbfelöl.) kiváltságoknak, előjogoknak birtokában van; mig élvezi az érsekségi, püspökségi, káptalani milliókra menő jövedelmeket, (Halljuk!) patronatusi jövedelmeket, addig más felekezettől elvenni az országos törvényekkel biztosított jogokat, az általa iiáborítatianul élvezett önrendelkezési jogot: ezt sem az igazsággal, sem a törvényességgel, sem a méltányossággal megegyeztetni nem tudom és a szőnyegen levő törvényjavaslatot már ennélfogva is a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. (Helyeslés a szélső balon.) Azt mondja a közoktatási bizottság jelentése, hogy a középtanodai oktatásügynek rendezését állami, culturális és nemzeti viszonyok egyiránt követelik. Helyes állítás, elfogadom. Azt mondja továbbá, hogy a népoktatásról szóló törvény megalkotása után ezen alapon a közoktatás és nevelés ügyének épületét fokozatosan felébb építeni szükséges. E tételt is elfogadom. Azt mondja végre, több, mint egy évtized óta az ezen irányban nyilvánuló törekvés fennakadást szenvedett. De nem mondja meg a jelentés e fennakadás okát, én tehát ez okok némelyikét kívánom itt felemlíteni. (Halljuk!) Lássuk mindenekelőtt, hogy jött létre a nép-
