Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-201
201. országos ülés máraius 7. 1883. g'47 fegyver a tankönyveknek az iskolákban korlátlan alkalmazása és használása. Az állam részére a régi törvényekben is biztosított főfelügyeleti j ognak egyszerű rendezése a történelmi autonómia és és történelmi jog elleni bíín volna? Hát t. ház, csak azon kérvények, memorandumok és felszólalások érdemelnek figyelmet, amelyek egyes részeknek, töredékeknek képzelt sérelmeit tárgyazzák, a melyek oly jogok megsértése miatt szólalnak fel, a mely jogokat senki meg nem támad ? Hát nem sokkal több figyelmet érdemel-e az a sokkal parancsolóbb kérelem, a melyet a közvélemény hangoztat felénk? Az a közvélemény, mely a közérdek nevében azt kívánja, hogy vessünk véget egyszer valahára azon botrányos állapotoknak, a melyek a középiskolákban előfordulnak, emeljük azokat a kor színvonalára, irtsunk ki a középiskolákból minden oly irányt és tendentiát, mely a hazafias érzülettel vagy a valódi műveltséggel ellenkezik, az a közvélemény, mely óhajtja, hogy az állam nyelve kötelező legyen minden tanintézetben, hogy a tankönyvek utján oly sikeresen gyakorolt konkolyhintésnek valahára vége legyen, az a közvélemény, mely azt hangoztatja, hogy egyes részeknek, felekezeteknek érdeke nem jöhet összeütközésbe az állam érdekével, az a közvélemény, a mely azt kiáltja, hogy az ország ügye nem egyes részeké, nem egyes felekezeteké, de édes mindnyájunké, az egész magyar nemzeté, (Helyeslés jobbfélöl) ez a közvélemény, kérdem, nem sokkal inkább érdemel-e méltánylást, figyelembe vételt, mint az egyes részek tényleg nem létező sérelmei? (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Valóban t. ház, ha tisztán az elméleti szempontból indulunk ki és az ország egységes érdekeit tűzzük ki ezélul, ugy nem azon kifogást kell emelni e javaslat, ellen, hogy abban az államnak túlságos befolyás engedtetik, sőt ellenkezőleg azt, hogy a legkisebb mértékre szállítja az az állam főfelügyeleti jogát. Ha azon szempontból indulunk ki, hogy minél előbb egy hazafias, egyetértő nemzetet kell képeznünk ez országban, akkor valóban keveselnünk kell az eredményeket, melyek e javaslat alapján elérhetők. De annyira érzem az ügy elintézésének sürgős voltát, annyira érzem, hogy ez ügyben valamit tennünk kell, hogy e hiányok daczára is hozzájárulok a törvényjavaslathoz, mert sokkal kisebb bajnak tartom azt, ha a lépés, melyet előre teszünk, igen kicsiny, mint azt, ha épen nem mozdulunk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ismételve felhozatott a vita folyamán a népoktatás ügye, mely az utóbbi évtizedben hozott áldozatok és küzdelmek folytán jelentékeny előhaladást tett; de ezzel sincsenek megelégedve épen a függetlenségi párt t. tagjai, kik, ha alkalom nyílik, mindig panaszt emelnek népoktatásunk hátramaradt volta miatt; pedig t. ház, másfelől a középoktatásnál még azon gyenge eszközöket is meg akarják akasztani, melyek a közmívelődé-íelőhaladására vannak irányozva. Pedig haszontalanul áldozunk mi az elemi oktatásra és hiába küzdünk az állami közmívelődés emelése érdekében, ha a középiskoláknál nem teszszük meg azt, a mi egy valóságos hazafias értelmiség megteremtésére szükséges s míg ott a népnevelésnél a t. tulsóoldali képviselő urak a íegradicalisabb eszközökkel küzdenek a felekezetek ellen a közös iskolák mellett, addig itt a középiskolai oktatásnál mereven a felekezeti álláspontra helyezkedve, megtagadják az államtól a míveltség emelésére szükséges eszközöket. Amott radicalismus, emitt partieularismus. (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Pedig t. ház, a népnevelés jövője is csakúgy lesz biztosítva, ha a középiskoláknál hazafias értelmiséget, hazafiakat nevelünk. (Helyeslés jobbfelöl) Első sorban ugy kell nevelnünk az értelmiséget, hogy hazafias legyen és a középiskolából ne csak •' bizonyítványokat, hanem a művelődés szükségének érzetét, valódi műveltséget, tudományt és áldozatkész hazaszeretetet hozzon magával és ekkor biztosítva lesz az alap. E nélkül homokra építünk és azon építményt, a melyet nagy áldozatok árán nagy nehezen sikerült felemelnünk, a legelső kedvezőtlen szél elfújja, ha a középtanodákból kikerült értelmiségünk nem lesz alaposan művelt, nem lesz minden izében hazafias. Közmondásossá vált t. ház, hogy a német hadsereg győzedelmet az elemi néptanítók nádpálczája vívták ki. Én azt mondom t. ház, hogy nem az, hanem a magasabb nevelés az, mely Németországban ezen páratlan eredményt elérte. Ennek a révén lehetett Németországban az elemi oktatás hatását és irányát biztosítani, ennek révén vált általánossá a műv r előd és szükségének érzete, vált általánossá a német egység iránti lelkesedés. Nekünk is ezen az utón kell haladnunk, ha ebből az államból egy egységes erős államot akarunk alkotni, nekünk is az értelmiség jövőjét kell biztosítanunk. Itt az ideje, hogy felülemelkedjünk azon egészégtelen kicsinyeskedésen, a mely mindenben, a mi az állam egységes czéljaira vezet, jogsértést, jogtiprást lát. (Élénk helyeslés jobbfelöl) T. ház! Feltéve, de meg nem engedve, hogy ezen javaslatban némileg, csak részben, változtatva volnának a felekezetek jogai, én ismétlem, hogy azt el nem ismerem, mert azon jogokat vindicálja most magának az állam, melyeket a régi törvények megadnak, de feltéve, hogy némileg érintene is jogokat, nem jött-e el az ideje annak, hogy egy magasabb eszmekört, tágasabb látkört nyissunk az ország előtt, a mely felülemelkedik a felekezetesség szűk látkörén? nem jött-e el ideje, hogy szembe szálljunk az előítéletekkel, bárhonnan is jöjjenek azok; hogy szembe szálljunk azon előítélettel, a mely az iskolát és nevelést csupán tár44*
