Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-201

2*íl. orsüágos ülés márczius 7. 1SS3. 343 hogy ezen jelentés kinyomatását és szétosztását elrendelni méltóztassék. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni és a ház tagjai között szét fog osztatni. Több előterjesztés nem lévén, következik a napirend: az indítvány- és interpellátiós könyv felolvasása. Gr. Pejacsevich Tódor jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy sem az indítvány-, sem az interpellátiós könyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik. Elnök: Következik a gymnasiumi és reáliskolai oktatásról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Rakovszky István: T. képviselőház! (Halljuk!) Alig kezdhetném felszólalásomat találóbb szavakkal, mint a melyeket 1848-ban a népiskolai törvény tárgyalása alkalmával Kazinczy Gábor mondott: „Ha a gondolatfonalat, mely tanácskozásaink némely részletén áthúzódott, figyelemmel kisérem: ugy tetszik nekem, mintha visszabüvöltetném a régi politika terére és mintha a nevelés eszméje, a magyar törvényhozás bolygó zsidója ismét feltámadna, köztünk járna, meggyilkoltatna az ünnepélyes „Maradjunk a réginél!" kiáltások által," A mai viszonyokra is tökéletesen alkalmazhatók ezen szavak. Valahányszor ezen oly gyakran és oly sok oldalról sürgetett törvényjavaslat a ház elé kerül, mindannyiszor felzúdul ellene a támadások egész légiója, a felekezeti autonómiának, szabadságnak nevében, nemzetiségi jogok eltiprásának^ panaszával. Én teljes tisztelettel viseltetem a felekezeti automia érdemei és jogai iránt. Teljes méltányossággal tudok érezni a velünk együtt élő nem magyar ajkú lakosok jogos érdekeivel szemben és ha ezen jogok akár egyike, akár másika megtámadtatnék, magam is csatlakoznám ezen jogok védelméhez. He ezen törvényjavaslatban t. képviselőház, sem a felekezeti autonómiának, sem a nemzetiségi érdekeknek jogai sértve nincsenek. És ha mégis oly elkeseredetten támadtatik meg az ezen két oldalról; ugy ez nem más, mint azon sajnos jelenségnek ismétlődése, a melyet annyiszor van alkalmunk tapasztalni Magyarországon. Mi ugyanis minden alkalommal sürgetjük a reformot, kívánjuk a haladást, hangoztatjuk a magyar államiságnak, a magyar állam egységének eszméjét és mégis valahányszor, bármily gyenge lépés is történik ez irányban, akkor ellene támadunk és mint az előttünk fekvő kérvények, memorandumok, valamint a t. szónokok egy része is kifejezte magát, rendőri felügyelettel, az iskolai intézmények szétrombolásával, erőszakoskodással, a becsületbe és szabadságba vágó intézkedésekkel vádoljuk ez irányzatot. Az állami omnipotentiát vetik szemünkre, sőt Thaly Kálmán képviselő ur még evvel sem elégedvén meg, felidézte a Básták, Karaffák rémképeit, valószínűleg azért, mert érezte egyéb argumentumainak gyengeségeit. Es mindezt miért? Egyszerűen azért, mert idejét látjuk, hogy azon siralmas és tarthatatlan állapotokon, melyek középiskoláinkban oly méltó panaszra adnak okot s melyeket az előadó ur is jelzett, legalább részben javítsunk. Mert idejét látjuk annak, hogy a középiskolákban oly régóta panaszok tárgyát képező visszaélések és mulasztások legalább részben orvosoltassanak. Hisz nem is gyökeres reformról, nem is radicalis újjászervezésről van szó, hanem egyszerűen arról, hogy az annyi panaszra okot szolgáltatott elhanyagolt ügyekben némi kis javítást, orvoslást szerezzünk. Nem is arról van szó — a mi pedig óhajtandó — hogy a magyar államnak döntő befolyást szerezzünk a középiskolai nevelésben is, hanem csupán egy egyszerű, félénk rendezése a létező felügyeleti jognak, egy félénk eszköz arra, hogy az állam érdekével merőben ellentétes mulasztások és üzelmek legalább némi orvoslást nyerhessenek. És mégis, az állami öntudatnak ezen szerény nyilvánulása is anathemát zúdít fejünkre. (Tetszés jobbfelöl.) De nemcsak a felekezetek és a nemzetiségi túlkövetelők kárhoztatnak minket ezért t. ház, hanem kezet fog velük a ház azont. oldala is, (a szélső baloldalra mutat) mely különben mindig első sorban hangoztatja a magyar állam önállóságát, függetlenségét. És Hermán Ottó t. képviselő ur itt élő szóval tiltakozik az ellen, hogy őket felekezeti, vagy nemzetiségi érdekek vezetnék; a különvéleményben azonban előttünk fekszenek azon indokok, melyekből a javaslathoz járulni nem akarnak s ezek közt kiváló szerepet játszik az, hogy a különvélemény szerkesztőinek nézete szerint a javaslat a felekezeti autonómiát sérti. És tiltakozik Hermán Ottó képviselő ur az ellen is, hogy ők a nemzetiségekkel kezet fognának s azt mondja, hogy ők egészen más indokokból indulnak ki, mint a nemzetiségi képviselők. Ha azonban végighallgatjuk szavait és megnézzük a különvéleményt, azt találjuk, hogy az indokok, melyek felhozatnak, itt is, ott is ugyanazok, azon különbséggel, hogy ott még másokat is hoznak fel, de alapjában véve ép ugy hangoztatják az autonómia jogainak megsértését, mint amott, ép ugy hangoztatják azt, hogy a szoros törvényességhez ragaszkodnak, mint amott és ép ugy panaszkodnak centralisátíóról, jogtiprásról, mint amott. A különbség t. ház, csak az, hogy mig Wolf képviselő ur hivatkozik a szabadítóra és hívja azt

t addig Thaly képviselő ur kijelenti, hogy e javaslat ellen, még ha törvénynyé lesz is, izgatni fog teljes erejéből. (Tetszés jóbbfelöl.) • És kérdezzék meg t. ház, a nemzetiségeket és illetőleg azokat, kik a nemzetiségek nevében