Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-200
ggg 200. orsságos ülés Márezhg 6. 1883. kell azon egyedül helyes alapnak vennünk, melyre állva, biztosan lehet építenünk a jövő nemzedék boldogságát. Igen helyesen mondotta előttem Latinovies t. barátom, hogy a tényleges állapotok mutatják meg tulaja önkép, hogy mily utón kell tovább haladnunk a törvényalkotásnál. A középiskolák ép ugy, mint a többi iskolák az egyház földjéből nővén ki, szoros összeköttetésben vannak az egyházzal s igy az állammal. Tény az, hogy a középtanodák legnagyobb részét a felekezetek tartják fel; a felekezetek nevelik az állam tisztviselőinek zömét. (ügy van!) Nem kutatom, hogy jól van-e az igy. A tény megvan, ennélfogva azzal számolnunk kell. A magyar állam még ma is oly szoros kötelékekkel van összekapcsolva a felekezetekkel, melyeket én sem túlbuzgóságból, sem semmiféle theoriának kedvéért nem volnék hajlandó felbontani. Nem tartanám helyesnek, hogy az állam és az egyház, illetőleg a felekezetek mint ellentétek állíttassanak fel akkor, a midőn egy középtanodai törvényjavaslatot akarunk alkotni. Az államnak, mint ilyennek, kétségtelenüljoga van, sőt kötelessége az összes hazai culturát kezébe ragadni, vezetni és támogatni; joga, sőt kötelessége ügyeimét kiterjesztenie a felekezetek által fentartott intézetekre is; joga és kötelessége ellenőrizni, hogy azokban az állam magasabb érdekei semmiképen ne veszélyeztessenek és hogy azok kellő lépést tartsanak a cultura haladásával. Ebben, azt hiszem, mindenki egyetért velem. A nehézség, a miben nem értünk egyet, azon mértéknek és vonalnak meghatározása, melyen felül az állam beavatkozása törvénytelenné és igazságtalanná válik a felekezetek irányában és a melyen alul a felekezetek autonómiája az állam irányában lépné túl a maga hatáskörét. Ez egy határkérdés, a melynek évezredes története van és én azt hiszem, hogy a mint a múltban, ugy a jelenben is csak akkor lesz nehéz annak eldöntése, ha az illető két régi hatalom egymás irányában túlságosan féltékeny vagy az egyik a másik jogába belevág. Máskülönben a béke fentartatik. •Senkinek nem juthatott eszébe kétségbe vonni a katholikusoknak azt a jogát, hogy iskoláik felett intézkedjenek, vagy épen azt tagadni, mint tegnap, egy ministeri tanácsos úrra való hivatkozással, nézetem szerint, helytelenül történt, hogy a katholikusoknak nincsenek iskoláik. A katholikusoknak épugy vannak iskoláik mint más felekezeteknek, ugyanazon jogokkal birnak. Igaz, hogy az igazgatásra nézve az a különbség van, hogy ők közvetlenül nem mindegyik intézeteik felett rendelkeznek, azon egyszerű oknál fogva, mert más viszonyuk van az államhoz, mert nincs meg az autonómiának azon formája, mely felett a protestánsok rendelkeznek Magyarországon. Ha a római katholika egyház democraticus alapon szervezné magát és vallási üg-veit elválasztaná az államtól: ha az öntörvénvhozás és önkormányzás jogát nem csupán az egyházférfiak, hanem a j ogegyenlőség elvén a világiak is minden külhatalomtól függetlenül, maga a hivők egyeteme gyakorolná, akkor természetesen másként állana a dolog. Az volna az az autonómia, a melyet én a magam részéről nagyon óhajtanék, a melyhez a katholikusok millióinak joga is van, több joga, mint — reménye. Mert, habár elismerem, hogy Erdélyben a római katholika egyház autonómiával bir, Magyarországon ennek megalkotása ezeredéves alkotmányunk átalakításával járna, ezredéves jogok megosztásával és talán még az apostoli örökség fogalmának megváltoztatásával is. A protestánsokról nem szólok. Az ő autonómiájukról már annyiszor volt szó e házban, hogy nem szükség azt bővebben fejtegetni. Becses a protestánsok autonómiája nemcsak a multak emlékeiért, hanem a jelen áldozataiért is. Magam is tudok lelkesülni érte, ha kellene, védelmezném is; de azok után, a melyeket Wolf előttem szólott t. képviselő ur beszélt, bajos azt védelmezni. 0 az autonómiának oly értelmet adott, mely szerint az államnak semmiféle beleszólása nem volna az iskolák ügyeibe. 0 még a felügyeletnek azon formáját is sokallja, mely ezen törvényjavaslatban foglaltatik. Már pedig én, t. ház, azt hiszem, hogy épen Wolf képviselő ur nyilatkozata és magatartása kényszerítette talán a kormányt és a többséget arra, hogy oly rendszabályokhoz nyúljon e törvényjavaslatban, melyet én ugyan a magam részéről az utolsó betűig nem helyeslek, de a melyeket az ily felszólalások által igazolva látok. (Élénk helyeslés.) Egyébiránt bármily fontos kérdés legyen is az, hogy kormányzat tekintetében mi különbség legyen az állami ésjjfelekezeti iskolák között, bármily nagy súlyt fektetek is arra, hogy a rendelkezés joga és határa szabatosan legyen meghatározva a törvényben: fődolog még sem ez, hanem az, hogy a kor követelményeinek megfelelő jó középtanodáink legyenek és hogy ez a törvény az előképzés különböző irányaiban kitűzött czél elérését biztosítsa. Csak helyeselni tudom azt, hogy a humán és reál-irány e törvényben megkülönböztetve van és bármennyire méltánylom is azokat, miket tegnap Hermán Ottó az egységes középiskola eszméje mellett felhozott, még sem tudok mellette lelkesedni ; mert nem lehet tagadni, hogy a természettudományok nagy fejlődése következtében az előképzésnek is különféle formái állnak elő. Nem hiszem, hogy ha akár a classicus nyelvek kitöröltetnének onnan, akár más tantárgyak kisebb térre szoríttatnának, e helyett az úgynevezett egységes középiskola, megalkotható volna. Nem akarok én hivatkozni azon tekintélyekre, a kik ez ellen többször felszólaltak. Veszem magát az életet, veszem
