Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-200
200. eruságoi tlei niíkCilns 6. 1S83. 337 a társadalmat, veszem magát, a mi hazai culturánkat, a mely azt mutatja, hogy a mint a társadalom, az élet különböző irányokban, egységes törvény szerint, de különböző irányokban fejlődik, ugy kell, hogy a haladás következtében már az előképzést nyújtó középiskolának is többfelé kell elágoznia. Valamint a fa kezdetben esak egy törzsből hajt ki és később oszlik nagyobb és apróbb gályákká, mig a lombozat kifejlődik és a fa gyümölcsöt hoz: igy az ismeret és a tudomány is csak az elemi fokon lehet csak egységes és minél inkább fejlődik, annál több szakra oszlik, mig végre a mííegyetem és egyetem mindig szaporodó szakaival meghozza a gyümölcsöt, a melyet a nemzet attól megvár. Én azt hiszem, t. ház, hogy ez a dolog természetében van, a főkellék csak az, hogy a tudományok fája a nemzet földjéből szívja az életnedvet magába, hogy annak gyökerei a népnek legmélyebb rétegeibe behatoljanak és hogyannak lombkoronája a szabadság levegőjében meghozza a gyümölcsöt, melyet mi attól várunk. Én, t. ház, azt hiszem, hogy a törvényjavaslat azon formában is, a melyben contemplálva van, meg fogja hozni a várt gyümölcsöket egy feltétel alatt, ha nevezetesen azok, a kikre biz va lesz annak valósítása, ha maga a kormány és különösen a tanári kar képes lesz ennek valóságos testet adni. Mert bármi tökéletes elvek legyenek abba lefektetve, bármily ellentmondhatatlan jeles mű volna is különben, haszontalan és irott malaszt maradna, hogy ha a tanárokban nem lesz a kellő buzgóság, nem annyi hazafiság, mely őket arra ösztönözze, hogy ezen törvényjavaslat az életben áldásthozó legyen. Azoknak a bajoknak legnagyobb részét, melyekről tepnap több szónok megemlékezett, semmiféle törvény nem fogja megszüntetni és pedig azon egyszerű oknál fogva nem, mert tapintatot, ügyességet, munkásságot és különösen azt, a mit a tanítás mtíészetének neveznek, nem lehet törvényben decretálni. Minthogy én ezen törvényjavaslatban nem látom letéve azon veszedelemnek magvait, a melyeket imént hallottam ; minthogy az a történelmileg kifejtett jogok tiszteletbentartása mellett a nemzeti cultura niveaujának emelését és igy a nemzet európai missiójának betöltését czélozza: ezen szempontból, habár annak némely részletére nézve igen lényeges észrevételeim lesznek, a melyeket majd a részletes tárgyalás alkalmával fogok előadni, az egészet helyeslem s épen azért általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelöl,) Thaly Kálmán: T. képviselőház! (Halljuk!) Azon szakszerű és tárgyilagos okokat, a melyektől vezéreltetve, én és elvtársaim is nem fogadhatjuk el még általánosságban sem a fenforgó törvényjavaslatot, pártunk nevében szólott Hermán KÍPTi. IAPLÓ. 1881—84. X. KÖTET, Ottó t. barátom előadásában, de különben a kisebbségi véleményben társával Hegedűs László t. képviselő úrral együtt eléggé kifejtette. Nagyon meszsze vezetne az és legalább is akkora beszédet kellene tartanom, mint Wolíf Károly t. képviselő ur tartott, hogy ha e fenforgó törvényjavaslatot e szakszerű szempontból is minden részében már az általános tárgyalás alkalmával eritica alá akarnám vonni. Nem akarom azonban a t. ház türelmét és figyelmét oly hosszasan igénybe venni, azért tehát vonatkozva a Hermán Ottó képviselőtársam által előrebecsátott szakszerű és tárgyi okokra, azoknak bővebb fejtegetésébe én itt e helyütt ezúttal nem bocsátkozom, levén alkalmam egyik vagy másikra a részletek alkalmával, ha kell, bővebben visszatérni. Foglalkozni fogok tehát a törvényjavaslatnak kivált azon egyes momentumaival, melyeket tegnap felszólalt t. közoktatási minister ur, György Endre és Kovács Albert t. képviselő urak beszédeikben hangsúlyoztak. A t. minister ur vázolta itt e javaslatnak történetét igen helyesen s közben - közben aztán saját észrevételeit is megtette egy és más irányban. Köszönettel tartozunk neki azért is, mert a t. miminister ur meglehetős nyíltan beszélt, mondott azonban szavakat, a melyekért nagy köszönettel nem tartozunk neki, a mennyiben nem igaz néven iparkodott megnevezni az eszmét, melyért küzdünk, hanem mintegy megbélyegezte. A t. minister ur volt az, a ki már tegnap felszólalásában hangsúlyozván a felekezeteknek ezen törvényjavaslat által nézetem szerint lényegesen sértett vagy sértendő jogai iránti féltékenységét, azt a kifejezést használta, hogy hát ennél a törvényjavaslatnál szokás szerint mindig belefújnak a felekezeti trombitába. Hát igenis, a t. minister ur hívott fel, hogy a tárgyi okok mellett, a melyeket érintenem szükséges, belefújjak a felekezeti trombitába is. Midőn a felekezeteknek törvények és békekötések által biztosított jogai megsértése involváltatik : kötelességemnek ismerem, különösen a t. minister ur provocálása folytán is, bírálat alá venni a törvényjavaslatot és reflectálni fejtegetéseire már azért is, mert szerencsém van ezen országnak legtisztább református kerületét képviselni. Választóim bizalmának is meg akarok itt felelni, miután kötelességemnek tekintem azon törvényesen bevett egyház — nézetem szerint — sértett jogait védelmezni, & r melynek legfőbb iskolája kerületemben fekszik. Óhajtanám, hogy nem csak én, hanem a túloldalról is azok, a kiknek atyái, nagyatyái, családjai annyiszor tették ki magokat a protestáns jogok védelmezésében a veszedelemnek, hasonlóan hivek maradnának őseikhez és ne tagadnák meg a sírban nyugvó Rádayak, Telekiek stb. elveit és óhajtanám, vajha ez a felekezeti trombita oly erősen harsogna, mint harsogott hajdan Jericho falai alatt Józsua trombitája, hogy összeomolnának e
