Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-200

200. országos ülés mérczins 6. 1883. 335 Erdély és különösen a szász testvérek; de én sohasem hallottam még a köznép részéről sem azon panaszt, hogy valakinek nem szabad templomában és iskolájában anyanyelvét használnia, vagy hogy a biró előtt saját nyelvén nem védelmezheti magát, {TJgy van! TJgy van!) a miket a t. képviselő ur emleget, azt hiszem, azok oly túlzások, melyek ellen ha röviden is, fel kell szólalni. (Ralijuk! Halljuk!) Nagyon sok volna, mert hisz majdnem két óra hosszat tartott azon bunlajstom elősorolása, melyet a magyarosítás miatt a nemzetnek és a képviselőháznak szemére vetett; nagyon sok volna ha mindezekre válaszolni akarnék, Csak egy néhányra leszek tehát bátor refleetálni. (Sálijuk!) A t. képviselő ur azt mondja, hogy annyira ment már Magyarországban a magyarosítás, hogy valóságos hazafiatlanságnak tartatik az, ha valaki a saját anyanyelvét tiszteli és beszéli, ellenben hazafinak tartatik az, a ki nevét megmagyarosítja és a ki az idegen nyelvet elfogadja s ezzel magát mint egy behízelgi a magasabb körökbe. Ha a t. képviselő ur magyarosításnak nevezi azt, hogy a kormány ezen törvényjavaslatban is alkalmat ad a nemzetiségeknek az állam nyelvének megtanulására, akkor én a magyarosítást csak helyeselni tudom; de azt, a mit ő nevezett magyarosításnak, az oly túlzás, melynek semmi alapja nincs. Nem azt kívánjuk mi, hogy egy nyelvet beszéljen mindenki, nem erőszakosan akarjuk mi ráerőszakolni az állam nyelvét; hanem csak azt kívánjuk, hogy a kik ebben az országban laknak, akik itt hivatalt, kenyeret akarnak kapni, azok megértsék egymást és ha nyelvileg nem is egyek, de a hazafiság tekintetében azok mindenesetre a közös érdek alapján egyet érezzenek. (Élénk helyeslés.) Hisz én is olvastam Magyarország történelmét, de arról a türelmetlenségről, arról az úgynevezett fajuralomról, a mint o állította, ott egyáltalán nem vagyok képes egyetlen korszakot sem felfedezni. Sőt mondhatom, hogy Magyarország törvényhozásában a t. képviselő ur sem fog felmutathatni egyetlen egy törvényt sem, mely tisztán a fajuralomra volna alapítva és a magyar népnek oly jogot biztosított volna, a mit más itt lakó népek is épen oly mértékben nem élveztek volna. Wolf Károly: A jelenlegi törvényhozás! (Élénk mozgás. Halljuk! Halljuk!) Zsilinszky Mihály: A t. képviselő ur nem tud felmutatni egyetlenegy törvényt sem, mely a magyar fajnak más fajok felett előnyt, annál kevésbé pedig olyat, mely kiváltságos helyzetet adna neki. Pedig lett volna hatalma a magyar nemzetnek a magyarosításra, mikor hatalma tetőpontján állva, három tenger mosta partjait. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Volt oka! Kötelessége lett volna!) Akkor sem tette, ma sem teszi, nem is fogja tenni soha oly erőszakos módon, mint a képviselő ur mondta. Az önök részérő], t. képviselő ur, nem kell egyéb, mint az, hogy barátkozzanak meg a magyar államiság eszméjével, melynek minden körülmények között uralkodónak kell lennie e hazában; barátkozzanak meg aszal az eszmével, hogy ezen nemzet múltjának egész dicsősége, jövőjének minden reménye és mondhatom, történelme azon korszakainak emléke is, mikor a török, tatár ellen harczolt, ezen eszméhez volt kapcsolva, hogy csak mint magyar nemzet harczolt és jelenben is csak mint ilyennek van nagy jelentősége Európa többi nemzeteinek sorában. (TJgy van! Ugy van!) Nagyon csodálkozom, hogy midőn egy törvényjavaslatról van szó, egy oly törvényjavaslatról, mely a magyar nemzet culturáját van hivatva előmozdítani, melynek feladata az, hogy a magyar nemzet az ő eulturális missióját könnyebben betölthesse : hogy épen akkor ilyen vádakkal, mondhatnám rágalmakkal lép fel a képviselő ur egy egész nemzet irányában. (Általános élénk helyeslés és tetszés.) Nem tudom megérteni t. ház, azt sem, hogy mit akarnak a képviselő urak érteni az alatt, hogy örvendetes jelenség, miszerint oly érdemes tudós férfiak érdeklődnek a magyar ügyek iránt — mint a Schulverein hires emberei — Wolf képviselő ur maga ezt a kifejezést használja, hogy nem csoda, ha egyszer végre a nemzetiségek megunják a zaklattatást és szabadító után néznek. (Halljuk! Halljuk!) Nem tudom, mit ért ez alatt a t. képviselő ur. Ha csakugyan külföldi szabadítót ért, akkor ez már valóságos forradalomnak, illetőleg lázadásnak a proclamálása. (Ingerült felkiáltások a szélső baloldalon : Hazaárulás !) Figyelmeztetem a t. képviselő urat, ne méltóztassék erre a térre vinni a discussiót; ne méltóztassék egyáltalában a külföldön oly színben tüntetni fel a mi viszonyainkat, a mely minket Európában talán az önök által óhajtott gyűlölet tárgyává tehetne. (Közbekiáltások: Nem fog sikerülni!) Én remélem, hogy nem is fog sikerülni. Ezek után a részletekbe nem menve — mert hiszen egy hosszú beszédben előszámlált mindenféle ellenvetésekre lehetetlen rögtön válaszolni; remélem, hogy lesznek, kik majd részletesebben fognak vele foglalkozni —• engedje meg a t. képviselőház, hogy rátérjek magára a tárgyra, az előttem fekvő törvényjavaslatra. (Halljuk!) A mi teendőinket e törvényjavaslattal szemben, meghatározza, apáinknak azon küzdelemteljes törekvése, hogy e hazát mint magyar hazát tartsák fel Európa müveit nemzeteinek sorában. Nekünk a múltból kifejlődött tényleges hazai állapotokat