Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-200

328 200. országos ülés máreziHs 6. 1883. tanárok létszámát, az igazgató, a tanárok, a rajztanító és növendékek óraszámát az alsóbb és felsőbb osztályokban a köteles és nem köteles tantárgyakra nézve, habár ezen atyai gondoskodásnak, ezen kinos tanrendnek Prokrustes ágyában néhány hitfelekezeti tanintézet anyagi erők hiányában tönkre mehet és bezáródni lesz kénytelen, mert más szabadsággal, mint az anyagi eszközök szerzésével, más dicsőséggel, mint a költségek megfizetésével, nem törődhetik. Axért a törvényi avaslat szerint az érettségi vizsgákról kiadott bizonyítványok érvényességére is a ministeri biztos aláirása szükséges. Az igen tisztelt minister ur Magyarországon nem mindenütt, nem minden tanintézetben és nem minden érettségi vizsgálatnál lehet jelen; a ministeriuin többi hivatalnokainak is kell őrködniük a központi ész szent tüze felett; azért a t. minister ur minden intézethez, minden érettségi vizsgálathoz ministeri biztost küld. Midőn a t. ministernek tudvalevőleg sikerült mindenütt oly kitűnő tanfelügyelőket kinevezni, kétséget nem szenved az sem, hogy az érettségi vizsgákra legalább ép oly kitűnő biztosokat ki fog nevezni, kik a tudományosság világát viszik a tudatlanság búvó helyeibe. Mert az érettségi vizsgálatoknál a ministeri biztos jelenléte és vető ja nélkül visszaélések történhetnének. Visszaélések pedig a ministerium részéről, annak tudvalevő csalhatatlansága mellett, lehetetlenek és ennél fogva a ministeri biztosoknál sem fordulhatnak elő, kik világukat a központi naptól kölcsönözik és kiknek szine előtt a tanári karnak egész tekintélye sitélő tehetsége semmivé válik. Ezeknek a biztosoknak módjában áll, hogy nemcsak egyes tanulókat, hanem az egész osztályt is megbuktathatják és az egész tanári kart kompromittálhatják, hacsak egyéni véleményük szerint az intézet tanczélja elérve nincs. Olyan óriási hatalommal vannak felruházva, hogy valóságos besorozó biztosokká válnak, kik jövőben az egész ország értelmiségét ujonezozzák és a „tauglich" vagy „nichttauglich" szót a tanuló fiatalság felett kimondják. És midőn ezen óriási hatalom lehetséges visszaélések suppositióján alapszik, legyen szabad más irányban is előfordulható visszaélésekre utalnom, azon köztudomású visszaélésekre, melyek a katonai besorozó bizottmányoknál fordulnak elő és nem zárják ki azt az aggodalmat, miszerint az érettségi vizsgálatokban a szellemi besorozó biztosoknál is ismétlődhetnek. Nemcsak alispánokká, hanem ministeri biztosokká neveztethetnek ki Pausz-féle elemek. Lehet-e a felekezetek autonómiájáról még komolyan szó, ha a törvényjavaslatnak a tanárképesítésről szóló rendeleteit szemügyre veszszükV Nem lehet. Bátor vagyok e kapcsolatban csak néhány határozatra figyelmeztetni. A tanárjelölt tartozik az egyetemen négy éven keresztül tanulni és az egyetemi négy éves tanfolyam elvégzése után legalább még egy évet, tehát egy ötödik évet vagy gyakorlatilag középiskolai tanítással tölteni vagy az egyetemen tanulmányai folytatására fordítani és csak ezen öt év lefolyása után Budapesten vagy Kolozsvárit az egyetemnél jelentkezhetik a vizsgálatra. Igen nehéz feltételek ezek, melyek nagy időés pénzbeli áldozatokkal járnak, a tanárok kiképezését aránytalanul drágítják és megnehezítik. Találkozhatnak-e jövőben tanárj elöltek elegendő számban, hogy nevezetesen a felekezeti középiskoláknak tanárokra való szükségletét elláthassák"? Nem hiszem és ezt annál kevébbé, mivel itt még egy más jól megfontolandó körülmény latba esik. Azok a tanárjelöltek, kik a képesítő vizsgát sikerrel letették, ugy állami, mint hitfelekezeti középiskoláknál alkalmazhatók. Ennek mi lesz a következménye? Az okleveles tanárjelöltek az állami intézetekhez fognak igyekezni és a hitfelekezeti középiskolák számára csak a selejtes elemek, csak azok maradnak, kik állami intézetnél alkalmazást nem nyertek; ezek sem lesznek elegen, hogy a hitfelekezeti intézeteknél az okleveles tanárok törvényszabta számát megtölthessék. Hogy a concurrentiát — nem is a szellemit, hanem az anyagit — az állami intézetekkel szemben kiállhassák, a hitfelekezeteknek kellene középiskolai tanáraik fizetését az állami tanárokéval legalább egyenlő niveaura emelniök és tanáraikat az állami tanároknak minden más anyagi kedvezményében, például a nyugdíjra nézve részesíteniük. Erre pedig a szegény protestánsok egyáltalában nem képesek és ennek a következménye az lesz, hogy számos hitfelekezeti s mindenekelőtt protestáns középiskolák bezáratásnak indulnak és hogy a megüresedett helyeken az államnak középiskolákat kell felállítania^ a pénzügyminister ur nagy fájdalmára, a magyar papirjáradék vevőinek talán nagy örömére, de mindenesetre a magyar adófizetők nagy hátrányára, a mennyiben azoknak vállaira a középiskolák fentartásának azon terhei haramiának, melyeknek legnagyobb részét eddig a hitfelekezetek viselték. Miért nem tiltja el egyszerre a törvényhozás a hitfelekezeteket, kivált a protestánsokat középiskolák felállítása s fentartásától ? A végeredményre nézve mindaz egyre menne és nyilt tilalom mindenesetre méltányosabb lenne, mint kerülő utakon a középiskoláknak véget vetni és lassanként éhséggel kimúlásra kényszeríteni. Ismétlem, hogy a törvényjavaslat főképen a protestáns középiskolákat éhezteti ki. Először, mert hazánkban a protestáns egyházak sokkal szegényebbek, mint az anyagi javakkal dúsan megáldott római catholicus egyházak. Másodszor egyenlőtlen mértékkel méri a törvényjavaslat a protestáns és catholicus középiskolákat. A catholicus középiskoláknak az anyagi segély oly forrását hagyja meg, melyet a protestánsok elől elzár. A hazai törvényesen bevett és oktatással foglalkozó római catholicus szerzetes-rendeket része-