Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-200
200. országos ülés márceins 6". IS83. 327 képviselő leghatározottabban kárhoztatott, legridegebben érvényesíteni ? A t. közoktatási minister ur, mint képviselő, 1861. május 22-én leghevesebben ostorozta az állami mindenhatóság eszméjét, azt mondván: „Ezen eszme kútforrása nagyobbrészt a politikai bajoknak a continensen, mert ezen eszméből fejlődött ki azon nézet, hogy az administrátiónak mindenbebele kell avatkozni akként, hogy az embert születésénél megragadja és a sirig üldözi, azt tartván magáról, hogy ő az egyedül üdvözítő: „sola administratió salvifica. E tan apostolai SzentIstván koronája országaiban irgalmatlanul experimentáltak s nehéz meghatározni, vájjon műtételeiknél az erkölcsi és jogérzet hiánya, vagy pedig a politikai ügyetlenség vitte-e a főszerepet.' ; Kétségtelen, hogy Trefort t. minister ur e szavakkal élt. Bizonyítékul szolgál a képviselőház naplója. Kétségbe azt sem vonom, hogy a legmélyebb meggyőződés hangján mondta ezen szavakat. De kétségtelen az is, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat, melyet Trefort Ágoston igen t. minister ur itt védelmez, a középiskolákban az állam mindenhatóságát — és ezen esetben az állammal azonos a minister ur — állandósítja, ámbár a minister ur szerint — nemo injurius in se ipsum — nehéz meghatározni, vájjon ezen műtéteinél az erkölcsi és jogérzet hiánya, vagy pedig a politikai ügyetlenség vitte-e a főszerepet. Nem szólok itt a minister rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló középiskolákról, sem a törvényhatóságok, községek, társulatok és magánosok által fentartott tanintézetekről. Csupán a hitfelekezetek által felállított és fentartott középiskolákról szólok. Ezekre nézve a törvényjavaslat nyolezadik szakasza akként intézkedik: „A köteles tantárgyakból a hitfelekezetek által fentartott intézetek egész tanfolyama alatt tanítandó ismeretek végczélját és mértékét — a hitoktatáson kívül — az illető intézet főhatóságának meghallgatásával időről időre a vallás- és közoktatásügyi minister állapítja meg". Nos már t. ház, a ki a tantárgyak végczélját és mértékét állapítja meg, az lényegben az iskola szervezete és ezéljairól is rendelkezik, az a felekezeti tanintézetek felett nem gyakorol többé felügyeleti jogot, hanem hathatós kormányzati és rendelkezési jogot. És kicsoda az, ki ezen hathatós kormányzati és rendelkezési jogot gyakorolja? Az állam mindenhatósága, illetőleg a minister ur, ki ma vagy holnap a tanítandó ismeretek mértékét akként állapíthatja meg, hogy a latin nyelv oktatását nem annyira kell eultiválni, hogy a növendék Tacitust értheti meg, mert Tacitus megható képét rajzolja egy nagy birodalom hanyatlásának, a kormányzó körök szellemi és erkölcsi elgyengülésének, azoknak creaturái és udvarlói rabszolgai gondolkozás módjának és alacsonyságának és mivel Tacitus olvasmánya könnyen megingathatná a kormány tekintélyét és böleseségébe s erkölcsiségébe helyezett bizodalmat, vagy a minister urnak talán nem tetszik, hogy a növendék csakis Sallustiust olvashatja, mivel ez Katiiina és Jugurtháról irt és az utóbbinak nyelvére azon szavakat adj a, hogy Rómában minden megvesztegethető. (Felkiáltások jobbfelől: Mit akar ezzel mondani ?) Kétségbe nem vonom, hogy a jelenlegi t. vallás- és közoktatási minister ur ezt el nem fogja rendelni, de talán ő sem vonja kétségbe azt, hogy nem örökre tarthatja ministeri tárczáját. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: Nem bizony, már 66 éves vagyok! Wolff Károly: Hanem, hogy utána más minister jöhet, ki még jobban ért hozzá, mint ő, a reáliskolában az egyik tanévben a latin nyelv oktatását rendelni el, a másik tanévben pedig azt ismét megszüntetni és ép ugy a gymnasiumban az egyik évben az ábrázoló mértant elrendelni, a másik évben pedig megszüntetni. A nem magyar tannyelvű hitfelekezeti középiskolákra nézve a t. minister ur tartotta fenn magának még azt a specialitást is, hogy a magyar nyelv és irodalmat illetőleg eventualiter ő szabja meg a tantervet és az óraszám beosztását. Mert ha valaki rászorul a gyámkodásra s önállóan nem találhatja fel az üdvözítő utat, hiszen a nem magyar tannyelvű intézetek azok. Egyébiránt, tekintet nélkül a tannyelvre, a törvényjavaslat a más középiskolák részére elég oly intézkedéseket foglal magában, melyek a gondviselés szerepét viszik. A középiskolák a tanrendet, a tantárgyak felosztását, a tankönyveket és az előadásra használt kéziratokat évenként a minister elé terjeszteni tartoznak. Mert milyen baj fordulhatna elő valaha az országban, valamely intézetben, hacsak a minister minden titokba be nem hathatna ; mindent, még az előadásra használt kéziratot is, nem vehetné szemügyre. Mert legyen meggyőződve a t. ház és bárki országszerte, hogy valamint a ministeriumban a hatalom összpontosul, ott benne van az ország concentrált esze is és hogy a minister, vagy miután ő maga nem olvashat el mindent, a mit aláir, a ministeri tanácsos vagy a legutolsó fogalmazó is országszerte is még mindig a legokosabb és legbölcsebb, mert ott ül a ministeriumban. E szegény országnak szerencsétlensége az, hogy a ministeriumnak minden capacitást átenged és midőn az utolsó fogalmazó állása be van töltve, annyira kimerült, szellemileg annyira ki van szivattyúzva, hogy a ministeriumon kivül csak a korlátozott alattvalói ész marad meg (Derültség jobbfelől) és Magyarországon a legnagyobb ostobaságok történhetnének, hacsak ezeknek javíthatása nem a ministeriumnak volna fentartva. Azért az előttünk fekvő törvényjavaslat határozza meg a
