Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-200
200, országos ülés márezins 8 1883. 325 ják, azokban saját hitfelekezeti érdekeiket is ápolják. (Ugyvan! jobb felől.) Hogy azonban a tanítandó anyagnak milyenségét és mennyiségét a főbbekben körvonaloza, hogy a tanfolyamot végzett ifjaknak képzettségi fokáról, az érettségi vizsgálatokon magának közvetlenebb tudomást szerezni törekszik, hogy az állami tanárvizsgáló-bizottság utján a leendő tanárok, kiknek milyenségétől a jövő nemzedékek milyensége sokban függ, szellemi tulajdonságainak, képzettségének mineműségét is ismerni akarja, e törekvések az állam felügyeleti jogában gyökereznek, mit neki, ha régi törvényeink nem is biztosítottak volna, a legújabbkori tapasztalatok alapján, magyar állampolitikai szempontból, nemzeti érdekünkben (Élénk helyeslés a jobboldalon) minden felekezet és nemzetiségre vonatkozólag a jogegyenlőség alapján is a legnagyobb készséggel ma kellene megadnunk. S végre, hogy az oly nagy port vert nemzetiségi irányt se hagyjam érintetlenül, ki kell jelentenem, hogy a mi a magyar nyelvnek, mint köteles tantárgynak tanítását és tudását illeti: a törvényjavaslatnak kívánalma oly szerény, hogy hozzá hasonlót más művelt európai államokban hasztalan keresnénk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A mit e tekintetben kivan a törvényjavaslat az a minimum, de az egyszersmind az állam érdekében elengedheti énül szükséges is. (Helyeslés.) Fent ártva magamnak azt a jogot, hogy a részletes tárgyalásnál, ha szükségét látom, egyikmásik ponthoz concret javaslattal járulhassak, vagy léphessek fel: a törvényjavaslatot, mint közoktatásunk terén általános haladást biztosító intézményt üdvözlöm és általános tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés jobbfelöl.) Wolff Károly: T. ház! (Zaj. Halljuk! Felkiáltások: Eláll!) Mielőtt a középiskolai törvényjavaslathoz szólanék, (Halljuk!) bátor leszek néhány észrevételt tenni arra, a mit az előttem szólott képviselő urak mondani méltóztattak. A mit a t. közoktásügyi minister ur a szász culturát illetőleg mondott s a mire Gull képviselőtársam reűecíált, a t. minister ur adós maradt annak bebizonyításával, hogy ő a vezetése alatt álló állami intézetekben képes volt virágzóbb eulturát teremteni. És kíváncsi volnék, ha a t. minister ur kegyeskednék Magyarországon egyetlen egy vidéket megnevezni, melynek területén a cultura magasabb fokon állna, mint a szász földön. A t. minister ur a szászoknak azon tanácsosai szolgáit, hogy közgazdasági tekintetben, különösen gyáripar által törekedjenek visszanyerni felsőségöket, hogy vagyonosság által uralkodjanak a románok felett. Nagy hálával fogadom ezt a tanácsot, de még nagyobb hálával viseltetném a t. minister ur iránt, ha méltóztatnék egyszersmind az e vagyonosságra, a gyáripar fejlesztésére vezető utakat megjelölni és annak módjait is megadni. Mi, fájdalom, nem találjuk fel ezen módokat, hanem látjuk és viseljük azon roppant adóterhet, melyet a pénzügyi politika a nép vállaira évről évre növekedő mértékben ró ; látjuk azt a Romániával kötött hátrányos vámszerződést, mely a mi iparunk kiviteli képességét tönkre teszi, látjuk továbbá ezen vámszerződésnek illoyalis végrehajtását, a mi ellen mi a magyar államhatalom oltalmát hiába kérjük. Látunk egyebet is; látjuk azt, hogy valamint székely testvéreink Romániában a megélhetés módját keresik, ugy a szász iparosok is Romániába vándorolnak ki s ott közel a román-erdélyi határon vagyonos gyáriparosokká is válnak. A szászok továbbá nem is félnek attól, hogy a külföld Magyarország viszonyaival megismerkedik. Az elfogulatlan ember aligha a szászok magaviselete felett fog csodálkozni, hanem inkább a t. minister urnak azon politikája felett, mely — mint felteszem — akaratlanul a románok malmára hajtja a vizet. Azt mondja a t. minister ur, hogy nagyon sajnálná, "hn a román világ a szászokat elnyelné. De ő is, mint mások is, mindent megtesz arra, hogy a szászok képtelenek legyenek magukat fentartani. Vagy talán azt véli, hogy a szászoknak fentartási ereje növekedni fog az által, hogy nyelvében és nemzeti sajátságaiban gyengíti, megrontja és mint az experimentálás mestere, transfusionális experimentumokkal halálra akarja orvosolni? A t. minister ur méltóztatott azt is mondani, boay a szászok nem akarnak magyarul tanulni. Ez nem áll. Mi nemcsak akarunk magyarul tanulni, hanem tanulunk is, de nem a magyarul tanulás ellen, hanem a magyarosítás ellen vagyunk. A magyarul tanulás és a magyarosítás közt még is különbség van. Hermán Ottó t. képviselő ur e tekintetben sokkal őszintébben szólt, mint a t. minister ur. Tegnapi beszédében nem ok nélkül hivja fel a t. minister urat arra, hogy nyilt sisakkal küzdjön. A t. minister ur kerülő utón azt akarja elérni, a mire Hermán képviselő ur rövidebb, egyenes utón törekszik. Elismerem, hogy a nyíltság és őszinteség a t. minister úrral szemben Hermán t. képviselő ur részén van. Hermán Ottó t. képviselő urnak programmja igen rövid, igen egyszerű, igen világos. Azt mondja, hogy mától tiz évre Magyarország területén kizárólagosan csak magyar nyelvű iskola legyen, lia Hermán t. képviselő urnak pártja a kormányt átveszi, akként fog cselekedni, a mire őt Bismarck állítólag tanította, fogja csinálni azt, a mit csinálnak a németek Eiszász és Lotharingiában, a mit csinálnak Posenben és a többi tartományokban. Már bocsánatot kérek, a német és a magyarországi viszonyok még sem hasonlíthatók
