Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-200

324 2W)- «rss*gos ttlé» márczias 6. 1SS3. mértékben messze túl terjeszti, sőt több irányban egyenes rendelkezési joggá változtatja át s ez által az egyházak autonómiáját lényegesen csonkítja; s miután végre a nem magyarajka honpolgároknak saját nemzeti művelődésük fejlesztésére való törvényes jogát részint egyenesen csorbítja, részint a czélba vett intézkedések következményei által meghiusítja, még általánosságban sem fogadja el. Budapesten, 1883. évi márczius hó 5-én. Beadják: Gull József, Bausznern Guido, Bacon József, Küstner Henrik, Gusbeth Kristóf, Wolf Károly, Dörr Soma, Graffius Károly, ímrieh János, Steinacker Ödön, Kaiser János, Hofgräff János, Wenrich Vilmos, Zay Adolf. Ajánlom ezen határozati javaslatot a t. háznak elfogadásra. Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. (Nem kell!) GrPejacsevich Tivadar jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Latinovics Gábor: T. képviselőház! Minden nemzetnek életében nagyon fontos pontok azok, melyekről az államkormánynak mindazon intézkedéseit tekinteni kell, a melyeknek czéljuk a nemzet közművelődésének előmozdítása; ezen tapasztalati igazságot mi magyarok szemünk elől nem csak nem téveszhetjük, hanem sajátságos viszonyainknál fogva nagyon is éber figyelmünkre kell méltatnunk. Ennek tudatában tisztelt ház, én az előttünk fekvő törvényjavaslatra vonatkozó véleményemnek culturalis és egyházpolitikai, valamint nemzeti szempontból is bátorkodom röviden kifejezést adni. (Halljuk!) Bármennyire rósz szokásnak tartom is azt, hogy a jelenben tapasztalható hiányoknak alapokait a messze múltban, őseink mulasztásában szeretjük kizárólag keresni, közoktatásügyünk! állapotának átpillantásakor mégis magam is kénytelen vagyok bevallani, hogy közművelődésünk lassú haladásának, időnkint történt megállapodásának, néha visszaesésének okait, ha nem is egyedül állami életünknek mostoha múltjában, vagy kizárólag az ősök mulasztásában csupán és egyedül, mint mondám, de igenis részben ez utóbbiakban is, főkép pedig a régi kormányrendszernek közművelődésünkre vonatkozó enyhe, lanyha, itt-ott ferde intézkedéseiben, újabb korban pedig közoktatásügyi politikánknál a szerves összefüggésnek hiányában kell keresnünk. Nem szándékom a t. háznak figyelmét hoszszan igénybe venni azon okok felsorolásával, melyek az 1868-ik évi népoktatási törvény megalkotása után közművelődési érdekeinknek tovább fejlesztését és igy közép-iskoláink ügyeinek törvény általi rendezését sürgetőleg követelték, vagy azon akadályok felemlítésével, melyek az erre vonatkozó törvény megalkotását gátolták, ezen ma tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak csak azon kellékét emelem ki, mely mindenek előtt szemünkbe ötlik és figyelmünket megérdemli: hogy ez régi és újabbkori mulasztásokat törekszik helyre hozni, minek pedig még most is később időkrei halogatása magyar állami érdekeinknek figyelmen kivül hagyása nélkül nem történhetik. (Elénk helyeslés jobbfélől.) Ez okból én ezt a már annyiszor megrostált, áttanulmányozott és minden irányban józan haladást czélzó törvényjavaslatot, mint közművelődésünk emelésére czélszerű intézményt, mai alakjában általánosságban értve, üdvözlöm. Mielőtt e törvényjavaslatnak egyházpolitikai színezetéről szólanék előre, kell bocsátanom, hogy nincs oly eultur állam, melynek közműveltségi állapota az egyházzal szorosabb, vagy tágabb összefüggésben nem lenne. Különösen pedig- mi magyarok kénytelenek vagyunk bevallani, hogy nálunk az állam az egyházzal már alakulásakor összenőtt, később ezzel karöltve, ennek hathatós támogatása mellett haladt előre, azt sem hagyhatom említést nélkül, hogy az ép most említett viszonynál fogva, valamint másoknál, ugy nálunk is vannak az állam és egyház között s hogy különösen saját álláspontomról szóljak, az állam és kath. egyház között függő kérdések, melyeknek jogos és méltányos s igy kielégítő megoldását ugy az állam, mint az egyház érdekében nem csak minden cathoiícusnak, hanem minden igazságszerető embernek őszintén kívánnia kell. (Élénk helyeslés jobbfélől.) Ugy vagyolcmeggyőződve tisztelt ház, hogy e törvényjavaslat a legnagyobb óvatossággal kerüli mindazt, mi a felekezeteknek alapos aggodalomra adhatna okot s csak oly intézkedésre szorítkozik, melyeket az államfelügyelet szempontjából mellőzhetleneknek tart. (Helyeslés jobbfélől.) Bátorít e megyőződésem kifejezésében az is, hogy tisztelt kormányelnökünk csak igen rövid idő előtt a vallásfelekezetiség érdekügyeiben az igazság és méltányosság, a béke és testvériségérveit hangsúlyozván, mikor a szabadelvűség zászlóját lobogtatá egyszersmind felekezeti) jogokat is ismert el, érdekeket jelölt meg és igen helyesen, de minden érdek fölé a haza érdekét emeli, melynek mivel jól felfogott érdeke soha sem jöhet ellentétbe a catholicus egyház valódi érdekeivel, (Élénk helyeslés jobbfelöl) ezeknek alapján én ugy látom, hogy a törvényjavaslat a catholicus egyháznak közoktatásügyünkre vonatkozó állami alakulásunk óta meglevő, vagy idővel kifejlett jogait nem sérti, a függő kérdéseknek a catholicus egyház jogos igényei szerint leendő megáldását a jövőben nem akadályoza. (Helyeslés jobbfelöl.) Továbbá: meghagyja a felekezeteknek azon jogokat, hogy iskolát állíthassanak és tarthassanak fel, azoknak belügyeit vezethessék és midőn ezzel általános műveltségünket előmozdít-