Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-199

314 1 Ü9. országos ülés niárezln* ä. 18S3. a felekezeteknek fentartott jogok között, oly nyilt kérdés, mely minden időben kellemetlen súrlódásokat idézett elő az állam és egyház között, melyeknek kikerülése mind az államnak, mind az egyháznak jól felfogott érdekében van. (Helyeslés.) Én tehát részben e főszempontból a jelen törvényjavaslatot ugy tekintem, mint első magyarázatát ezen iskolákra nézve az 1790-iki törvényeknek. És ennélfogva a eonclusio ezen kérdésben rám nézve az, hogy vannak magyarázva az egyes kérdések az ezen törvényben szerzett jogok tekintetében; vájjon a coordinatio és suprema inspectio magyarázata e törvényjavaslatban túlhaladja-e a suprema inspectio és condinatio törvényes fogalmát, nincs-e vájjon túlkövetelés az állam részére abban, a mi a törvényjavaslatban pl. az érettségi vizsgálatokról és ezekre az állami képviselőnek veto-jogáról mondatik ; túlhaladja és megsérti-e a felekezetek részére fentartott normát és ordót pl. a tanárok mennyiségének meghatározása, vagy a tanárképesítésnek ott fentartott módja? Ha fentartja ejogokatésnem sérti meg egyik részről sem, akkor a törvényjavaslat természetes folyománya a történeti álláspontnak és minden kétségen kivül elfogadható mindazok részéről, a kik az 1790/91. törvények alapján állanak. Én egész nyíltan bevallom azon meggyőződésemet, hogy épen azon kérdések szempontjából, melyeket felvetettem, bizonyos aggodalmakra méltán adott okot a törvényjavaslat és ezen aggodalmak helyesebb szövegezés és az eszmének helyesebb megjelölése által kell, hogy a részletes tárgyalás alkalmával eloszlattassanak. (Helyeslés.) En kívánatosnak tartom, hogy az érettségi -vizsgálatoknál fentartott veto-jog ne oly mereven alkalmaztassák, mint a törvényjavaslat proponálja; kell, hogy több más kérdés szempontjából bizonyos módosítások eszközöltessenek és kell, hogy az iskolai hatáskör tekintetében, oly tágas jog-kör adassék meg a felekezetek részére, mint a melyek az 1790—91. t.-cz. alkotói előtt forogtak. Elismerem tehát azt, hogy a törvényjavaslat mostani szövegezésében az állam részére néhol túlságosan tágas magyarázatok alkalmaztatnak az 1790/91 : XXVI. t.-cz. intézkedéseivel szemben, azt hiszem, ezen hiányokat a részletes tárgyalás alkalmával megfelelő módosítások által el kell enyésztetni, (Helyeslés.) Készemről azonban a döntő ok, a melynél fogva a törvényjavaslatot én elfogadom, a középiskolai oktatás rendezésén kivül különösen azon kétségtelen tapasztalatok ténye, hogy az autonómia igen sokszor használtatott fel oly nemzetiségi izgatások köpenyegéül, a melyeket túrni nemcsak az államnak, de különösen a protestáns felekezetnek nem áll érdekében, (Helyeslés) a mely ellen már előbb és erélyesebben meg kellett volna indítani a háborút magának az autonómiának korlátai között. Szemben ilyen irányzattal, azon jogokat, a melyek a suprema inspectióból folynak, melyet a jelen törvényjavaslat vindicál az államkormány részére, megtagadni teljes lehetetlen, teljes lehetetlen a haza akármely felekezetű lakosának is; de azt gondolom, teljes lehetetlen épen a protestáns egyház jól felfogott érdekéből azoknak, a kik ezen egyház kebeléhez szerencsések tartozni. (Helyeslés jobbfelöl.) Hiszen azok a békekötések, melyekre a jelen törvényjavaslattal szemben az autonómia védői, a kikhez én is tartozom, hivatkoznak, nem tisztán felekezeti okokért viselt háborúk következményei: azokon a zászlókon mindig itt volt a pro deo mellett a pro libertate és patria is. És én az hiszem, hogy valóságos sacrilegium volna —megszentségtelenítése a haza és a lelkiismereti szabadság nevében vérzett őseink emlékének — épen a protestánsok részéről megengedni, hogy a Bocskay, Bethlen és Rákóczy dicső őseink vitézsége által szerzett autonómia fegyverére hivatkozzanak és ugyanazon autonómia fegyverével harczoljanak a magyar állam ellen Heinze és Bunsen urak és szövetségeseik. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Én azt hiszem, hogy első sorban nekünk, protestánsoknak nem áll érdekünkben megengedni, hogy az autonómia tisztes köpenye itt-ott csak arra szolgáljon, hogy alatta bizonyos nemzetiségi izgatások lólába a magyar állam szeme elől elrejtessék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ez lévén meggyőződésem, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Kovács Albert: T.ház ! Részben az előttem szóllott t. képviselő úrral szemben is, de különösen az előadottakkal szemben megkísértem, hogy általánosságban szóljak a törvényjavaslathoz és nem részletekben, mert a részletekhez majd annak helyén akarok szólani. E tekintetben követni fogom a t. minister ur példáját, a ki valóban általánosságban szólott és követni fogom előadásának fonalát is, különösen ezen törvényjavaslat eddigi történetének ismertetésében. Mert t. ház, ezen törvényjavaslatnak története nemcsak annyiból áll, hogy chronologiai rendben felmutassunk néhány tényt, mint a minister ur tette, hanem van annak egy belső története is, azon sok kárban, a mit tett a közoktatásügynek az által, hogy immár tizenhárom éve folytonosan a ház asztalán fekszik és sem vissza nem vonatik, sem törvény nem lesz belőle; másfelől pedig a mi közoktatási kormányunk gymnasiumi politikáját semmi sem képes oly megfelelő világításba helyezni, mint épen ezen törvényjavaslatnak 13 éves története. Ebből leszek bátor néhány adattal kiegészíteni a minister urnak történeti előadását, azután pedig szólok mind magáról a törvényjavaslatról, mind pedig a kisebbségi véleményről. (Halljuk!) A kérdéses törvényiavaslatot igenis b. Eötvös minister terjesztette volt be ezelőtt 13 évvel és