Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-199

199. országot ülés márezins 5. 1883. 3|5 azóta ez a töryényjavaslat a képviselőháznak valóságos bolygó zsidója s az egyházak és tanférfiak állandó vitatárgya lett. Minden évben megtette az utat a ministeri bureautól a képviselőházig, innen a közoktatási bizottságig és onnan vissza a ministeri bureauba, olykor útba ejtvén még egyszer a képviselőházat is, a nélkül, hogy a ministerur csak egyetlenegyszer is erélyesen megkísértette volna annak törvénynyé emelését. Itt is, ott is minden évben egyegy új foltot vártak a ruhájára, most egy darab zürichi gymnasiumot, vagy francziából és angolból fordítgattak belé egy-két szakaszt, rendesen mindegyikből azt, a mi pikáns és feltűnő: különböző felfogásoknak a magok egészében talán érthető, de igy össze nem illeszthető töredékeit minden terv és szilárd czél nélkül. Most a protestánsok érvényesítették rajta kifogásaikat, azután a liberálisok, vagy a szerzetesek módosítottak rajta a magok módja szerint; utoljára pedig a eultusministerium középiskolai szakosztályában minden más befolyást háttérbe szorítottak bizonyos bej áros férfiak, a kikről nem akarok ez alkalommal bővebben szólani. (Halljuk!) Mikor ezek is ráakgatták a magok zsibvásár! czikkeiket a szegény törvényjavaslatra, akkor aztán igazán tarka lett az. (Derültség baloldalon.) Egészen ugy ment a dolog t. ház, mint az oly táborban sp^okott, a melynek nincs vezére. Mert ezen egész chaoticus mozgalom alatt, a mely már 13 éve tart, a eultusministerium középiskolai szakosztálya nemcsak hogy valami közoktatási vezérgondolatot nem hozott a világra, de még csak közönséges pedagógiai szakismeretet sem árult el. (Derültség a baloldalon. Halljuk!) Avagy vezérgondolatról és szakismeretről tanuskodik-e azon körülmény, hogy ez a törvényjavaslat minden időszak alatt lényegesen mássá lett, mind közoktatási, mind közjogi szempontból? Hogy pl. ne menjek nagyon messze vissza példákért, csak egy pár évre, azokra, a mik előttünk történtek: az 1880-ban beadott szövegezés a latin nyelvet is felvette a reáliskola tantárgyai közé sezt az akkori közoktatási bizottság is helyeselte, de már az 1881-ben beadott szövegezés érett megfontolás után, a latin nyelvet a reáliskolából teljesen kizárandónak találta; de csak azért, hogy egy félévnél kevesebb idő múlva, a múlt márcziusban, újabb és még érettebb megfontolás után ismét visszavegye; de ismét csak azért, hogy egy rövid félév múlva, épen a tárgyalás alatt lévő szövegben, ismét újabb smost már legérettebb megfontolás után ismét kihagyja? Már kérdem én mindazokat, a kik tudják, hogy mit jelent a latin nyelv kérdése a most forrongásban levő középiskolai kérdésben; hogy lehet-e az ilyen eljárást bár csak félig érett megfontolásból származtatni és lehet-e az igy eljáró vezéreknél vezérgondolatot, vagy bár csak közönséges pedagógiai szakismeretet feltételezni ? Nem a minister ur személyére vonatkoznak a szavaim, mert ha méltányos valahol a ministért külön választani bureaujától, bizonyosan méltányos a cnlturministerre nézve, a kinek intézkedései a sokféle egyházon és művészeten kívül az emberi, tudás összes ágaira kiterjednek, melyek többé sohase lesznek egy főben concentrálva; ki kívánná pl. a cultusministertől azt, hogy a közoktatásnak azon részeihez is értsen, melyekhez csak hosszas professori gyakorlat vezeti el az embert. Hanem vonatkoznak szavaim a bureauban a középiskolai szakosztályra. Ez nem áll hivatásának színvonalán, amint áll ugyanazon bureauban a népiskolai szakosztály, mely igen csekély eszközökkel az összes közkormányzat terén a legbecsesebb eredményeket tudja felmutatni. (Ugy van ! a szélső balon.) Ez megállapította azt az ügyet, a melyet szolgált, ennek a keze nyomán látjuk, hogy Magyarországnak már 15 évótaönnálló kormányzata van, míg a középiskolai szakosztály a maga körében tehetetlen volt, ellenben másokat akadályozott működésökben. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Az a példa t. ház, melyet a latin nyelvről felhoztam, csak egy a sok közül. Igy ment ott a dolog a közoktatás egyéb kérdéseiben is, a melyekre a feleletet a szegény szakosztály németből fordítgatta a magyar közönség számúra, a mennyiben pedig olykor eredeti gondolatot hozott a világra, az afféle pikantériákban nyilvánult, mint pl. a női gymnasium, melyet egy elmés franczia szinmfíiró nem tudott magának másként képzelni, mint hogy ott a leányokat huszároknak nevelik és ebben az alakban állította őket a világhírű deszkákra, a franczia színházi közönség nagy mulatságára. De az illető középiskolai szakosztály érett megfontolásának mivoltát még élesebb világításban tüntetik fel ezen törvényjavaslatnak úgynevezett közjogi színváltozásai. Ezeknek a feltüntetésére sem megyek igen messze vissza, csak 1879-re, mikor végül a kormánynak igen sok habozása és czéltalan kapkodása után, főként a protestánsok erélyes oppositiójának az lett a következése, hogy a minister ur a református egyház főhivatalnokai előtt a ministeri szobában azon nyilatkozatot tette, hogy a mig ő minister lesz, a középiskolai törvényjavaslatot többé beterjeszteni nem fogja. (Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister tagadólag int.) Biztositüatom excellentiádat, hogy egészen ugy volt. (Egy 'hang: Privát diseursus volt!) Csak hogy a privát diseursus más a magán ember szájából és más a minister szájából. Az ő nyilatkozatainak országos következményei szoktak lenni. Ennek az lett a következménye, hogy a reformátusok még azon évben egy új iskolai rendszert készítettek, de mielőtt életbeléptethették volna, az említett ministeri nyilatkozat után alig félévvel a törvényjavaslat