Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-199
199. országos üíés m;írcz'ii< 5. 1SÍ3. 311 rendek iskolái és a hazafias protestáns iskolákban ne tanítsák a kathedráról a magyar történelmet, még pedig hazafias értelemben és ezt gróf Tlran ép ugy nem vette észre, mint a hogy a t. minister nr nem veszi észre a kilátásba helyezett biztosok segedelmével a nem hazafias iskolák titkait. Az reactionárius eszköz, mely megboszulja magát. Mért nem érvényesíti a t. minister ur azt, a mivel mindig hiteget, hogy csakugyan megvan nemcsak a t. minister úrban, hanem a kormányban, a mostani rendszerben, t. i. az erő tudata s a határozott nyíltság'? Hallottunk a t. előadó ur szájából is nemzetiségi dolgokat emlegetni, a t. minister ur részéről nemzetiségi velleitásokat, aspirátiókat stb., de én azt kérdem, mért nem megy a t. minister ur nyilt sisakkal neki. Ha az áll, a mit önök hirdetnek, hogy ez az állam, mit megalkottak, igen erős és kéri a maga számára az intézkedési jogot minden téren, minden hivatási körben: mért nem mondják ki a nemzetiségekkel szemben határozottan, hogy mi elismerjük hazafiasságát és megbízhatóságát azon iskoláknak, a melyek a hazafiságot nevelik, de bennetek nem bizom és veletek szemközt, ha máskép nem fogtok cselekedni, külön rendszabályokat fogok alkalmazni. És ha önök annyira, hatalmasok és annyira érzik, hogy csakugyan jól vezetik az iskolaügyet, mért nem mondják: itt felállítom a magyar állam egyedül egészséges ratiöját és 10 év múlva nemcsak hogy meg fogjuk hallgatni a vizsgákat a magyar nyelven, hanem mától 10 évre Magyarország területén más iskolának, mint magyar iskolának, nem lehet fennállani. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezekben a dolgokban a t. minister urnak egész politikája tökéletesen megfelel a régi magyar példabeszédnek, mely szerint „a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon" és nem veszi észre a t. minister ur, hogy rátért a boldogtalan kapkodás útjára és csakugyan 10 évi működése alatt a legfontosabb ügy, a népiskolák ügye, rendezetlen, szervezetlen. Mennyi vita folyt a felett, hogy a polgári iskola voltaképen nem középiskola, vagy pedig hogy tulaj donképen melyik a középtanoda? A hol nincsen nyíltság, ott nincsen erő, a hol nincs erő, nincs tekintély és a hol nincs tekintély, ott nincsen végrehajtás, fejlődés. Azt mondám t. ház, hogy a törvényjavaslat törvénysértő és törvénybe ütköző. Ezt maga a minister ur sem tagadhatja, mert elismeri, hogy az 1791: XXVI. t.-cz. és több intézkedések még ma is fennállanak és azért üdvözlöm, hogy ha végre mégis hajlandóságot mutat az alkotmányos egymásutánra térni és én még megkövetelném tőle azt a bátorságot is, hogy rontsa le ama nemzetközi erejű békekötéseket, amaz az autonómiát biztosító törvényeket, rontsa le ezeket, a mi ellen különben okosan tiltakozik s azután ménjei' tovább: de ne legyen filius ante patrem az alkotmányos törekvésekben. A minister ur biztatja a felekezeteket, hogy az autonómiát nem akarja és sohasem akarta lerombolni. Én a minister urat nem azon helyen támadom meg, a hol megtámadható, t. i. a középtanodai törvényjavaslat múltjára való hivatkozással; és nem hivatkozom azon tanácskozásokra, melyek a múlt országgyűlés alatt folytak, a mikor a tanügyet a tanulmányi és más alapok kérdése dominálta, melyek miatt ez ügyet rendezni nem lehetett és nem azzal, hogy saját szakembereit idézzem, hanem épen saját szavaival támadom meg. (Halljuk!Halljuk. f J A minister ur azt mondja, hogy ő a felekezetek autonómiáját respectálja és nem akarta lerombolni és már most a „Budapesti Szemle" legutóbbi füzetében azon elmélkedésekben, melyekben most gyakran gyönyörködünk s mely a felsőháztól a közegészségügyön át egészen a junkerekig terjed. Utolsó elmélkedésében ezeket mondja a minister (olvassa) : „Érintettem végre, hogy a vallásos vagy egyházi eszme is mozgatja az élő generátlókat, ezek tények, de ezeknek is jó fordulatot kell adni. Azon kell lenni, hogy a vallásos eszme felekezetlenséghez ne vezessen, mert a mint máskor mondottam, positiv vallás nélkül nincs positiv jog, szükséges, hogy minden egyház híveinek kedélyére s erkölcsiségére hasson — nevelni kell ez irányban ily szerepre a papokat s óvakodni kell az estravagantiáktól." És ugyanekkor a minister ur az állami omnipotentia érdekében magának akarja vindicálni a suprema inspectio vexatorius jogát, a protestáns iskolák kormányzását, hogy a papokat ne neveljék ily értelemben és midőn azt mondja, hogy óvatos legyen az extravagantiák tekintetében, maga oly törvényjavaslatot terjeszt elé, mely a felekezetek közt a legnagyobb visszavonást terjeszti. Azt hiszem t. ház, a minister ur saját szavai bizonyítják, hogy eljárása helytelen, hogy a helyes út eltalálva nincs. S az anagyon féltett kincs, a felügyelet joga. A protestánsokra nézve áll az, hogy a suprema inspectiót sohasem tagadták meg az állammal szemben, sőt, ha a minister egészséges alapon szervezi a közéjiiskolákat s általában a közoktatásügyet és azok majd látni fogják, hogy az a mostaninál jobb, már a törvény értelmében is átveszik a protestánsok azt, a mi jó. Ha a minister ur fáradságot vesz magának, hogy betekintsen a protestánsok tanodái életébe, maga betekinthet s ha személyesen kívánja megtekinteni a tanodákal, a legszívesebben beavatják a tanodák viszonyaiba minden tekintetben. De, hogy mi az a contemplált commissarius-rendszer, ha valahol a világon, ugy Magyarországon tudják, hogy mit jelent ez a biztosi rendszer, hogy statisztikai adatokat gyűjtsön, ni elvek nem állanak és munkálatok elkészültét jelentse be, melyeknek fele még hátra van, (De-
