Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-199

199. országos ilét márszias 6. ISSS, 305 hogy a modern nyelvekkel s irodalmukkal a műveltség igen nagy fokát el lehet érni. Osszevegyíteni a reáliskolát a gymnasiummaí már azért sem tanácsos, mert ily vegyítéssel sem az egyik, sem a másik ezélt elérni nem lehet; a latin nyelvvel ellátott reáliskola már el is van Ítélve. De miután a külön vélemény szerzői annyira mennek, hogy javaslatba liozzák a törvényjavaslat visszautasítását oly czélból, hogy a középiskola szervezete egy egységes középiskolára fektettessék: igen hasznos lett volna kimondaniuk, hogy mi legyen ezen középiskola s igy azon szegény ministernek, ki ezen feladatot magára fogja vállalni — én nem merném azt magamra vállalni — útmutatást adni, hogy tudja, mihez tartsa magát: legyen az gymnasium egy classieus nyelvvel, legyen reáliskola latin, franczia nyelvvel? Egységes középiskola —lejárt eszme — mely nem fog új életet nyerni, kivéve oly államban vagy társadalomban, mely munkaorganisatiót s új kastrendszert fog behozni. Szeretném megtudni, hogy állami vagy mily természetű legyen ezen középiskola, mert a külön véleményből ait is lehet következtetni, hogy azt ad libitum mindenki tarthatja, azt is, hogy csakis állami legyen. A külön vélemény nagy síilyt fektet a túlterheltetés panaszára, azt állítván, hogy a törvényjavaslat azt számba nem veszi; de én e vádat utasíthatom a különvéleményre. Á túlterhelés ügyét igen jól ismerjük, sajátságos, hogy midőn arról panaszkodnak, ugy szólnak, mintha a régi rendszer alatt absolute nem kellett volna a gyermekeknek tanulni s én pedig azt állítom, hogy a kiben ambitió volt, annak rendkívül sokat kellett tanulni, s hogy sok gyermek a memorisálás által elbutult s hogy a fiuk a hatodik osztályból, melylyel a gymnasium végződött, a philosophiába valóságos nervositással mentek át, annyira féltek az úgynevezett felsőbb oktatástól, különösen a mathematicától. Belássuk, honnan jön a túlterheltetés? Vájjon a tárgyak sokaságától? Bizonyára nem. Tehát mit kell tenni a túlterheltetés megszüntetésére? Ki kell jelölni a mértékét minden tantárgynál, mi csak a tanintézetek helyes vezetése s igazgatása által történhetik, legyen jó igazgató, a ki a tanárokat dressirozza, (Zajos ellenmondás a szélső baloldalon) hogy egyöntetűen működjenek, a ki képes legyen disciplinát tartani. (Helyeslés jobbfelöl.) De sohasem fogjuk e czélt elérhetni, ha a különvélemény értelmében a tanárokat szabadon bocsátjuk s a tanítási szabadságot ugy értelmezzük, hogy a tanár — a maga tantárgyát a többitől függetlenül — saját belátása szerint kezelheti; mert azon szabadság, melyet önök a tanárnak adni akarnak s melynél fogva mindenki csakugyan saját stúdiumát fogja a főtantárgygyá emelni, az fogja a túlterheltetést tetézni. A különvéleménynek, ha szabad mondanom, KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. X. KÖTET. politikai része nyilatkozik az érettségi vizsga ellenőrzése s a képesítés ellen. Különösen kifogásolják a kormánybiztost — már pedig itt épen a hitfelekezetek érdeke s mondjuk susccptibilitása eontempláltatik, hogy a netalán más felekezethez tartozó tankerületi főigazgató helyett küldethessék ki oly férfiú, ki az illetőknek ne legyen ellenszenves és az illető felekezethez tartozzék. Thaly Kálmán: Júdást! (Zajos ellenmondás a jobboldalon.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatás Ügyi minister: Nem is intézkedik ő ott, csakis ellenjegyzi a bizonyítványt, a nélkül jelenlétének nem volna értelme, de ha valakinek joga van ellenjegyezni a bizonyítványt: a logika törvényei szerint kell, hogy adott esetben joga legyen azt meg is tagadni, miből sem az illető egyénre, sem az intézetre nem háramlik semmi baj, mert mind kettőnek joga van appellálni. A mi már a képesítést illeti: uraim, lényeknek, valamint intézeteknek, melyek nem léteznek, nem lehet jogokat adni, hiszen ha az egyházak s felekezetek oly felsőbb iskolákat állítanak, melyek tanárokat képeznek rendszeresen: a törvényhozás ott tanárképesítő bizottságok felállítását nem fogja akadályozni. Mi a különvélemény azon vádját illeti, hogy a törvényjavaslat policiális szellemű is és preventív censurát akar gyakorolni, annak valóban komoly értelme nincsen; de én erre most nem reflectálok, azt másokra bizom, hogy ez irányban felszólalásomat kiegészítsék. Végre még a kérvényekre kell reflectálnom. Tartalmuk igen különböző, én csak azok egyikére akarom a t. ház figyelmét felhívni, mert kimagaslik a többi közül nemcsak a tónus által, melyben tartva van, hanem az által is, hogy félig kérvény, félig polemizáló emlékirat, mely nemcsak a képviselőházhoz, hanem a kormányhoz, sőtő Felségéhez is benyujtatott s mely nem ugyan az egész világban, de a német világban, mint vádirat circulált. Nem szólok a tónusról, melyben irva van, melyben a tények ismerete nélkül bírálja a közoktatási bizottság eljárását;panaszkodik, hogy véleményét nem hallgatták ki, pedig a közoktatási bizottság épen ugj meghívta az erdélyi evangelicus superintendentiát, mint más egyházi hatóságokat, én pedig mikor a felügyeleti jogról a felekezeti hatóságokkal tanácskoztam, hivtam meg Teutsch superintendensurat: de ugy látszik, hogy zokon veszi, hogy a törvényhozás nem alkudozik a szász evangelicus superintendentiávaí, mint statussal a statusban, reánk fogja, hogy mi a katholikusoknak kedvezményeket nyújtunk, minek nyoma sincsen a javaslatban. Ezen emlékiratot jellemzi az államhatalomnak negatiója: ezen felfogás szerint az erdélyi evangalicus egyház oly corporatió, melyet az állam nem is érinthet s miután az iskola-ügyet egészen 39