Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-199

yofi 199. országos ülés mísrczius 5. 1883. azonosítja az egyházzal, annálfogva az államnak semminemű joga nincsen az erdélyi szászok középiskoláihoz, az erdélyi szász gymnasiumok fentartói souverain urak, irányukban az állam semminemű felügyeletet nem gyakorolhat. Jellemzi továbbá ezen emlékiratot a horror a magyar állam s a magyarság iránt. E megjegyzésem azonban nem vonatkozik sem a képviselőházban lévő t. erdélyi szász képviselőkre, sem az egész szász népességre, csakis azokra, kik ellenünk a tüntetéseket Németországban insceniroztatták. S mi szolgáltat arra alkalmat? Nem tetszik nekik a magyar nyelv tanítása; ignorálván, hogy nálunk a német nyelv tanítása is obligát tantárgy, mert mi szükségesnek találjuk annak tanulását, mert eultur nyelv s mert mi a monarchia német tartományaival is összeköttetésben vagyunk, hol az államnyelv a német. Már ha a mi fiaink németül tanulnak, vájjon nem szükséges-e, saját érdekeiket tekintve, hogy az ő gyermekeik magyarul tanuljanak? A közoktatási bizottság csakis ezen szempontot tartotta szemmel, mikor a magyar irodalomnak magyar nyelven tanítását a két felső osztályban javaslatba hozta, mert ily rendszabály nélkül, a mint tudjuk, a magyar nyelv tanítása írott malaszt marad. A főpanasz azonban a képesítési vizsga nyelvére vonatkozik — e panasz azonban a légből merített, mert a minister őket tiz éven át dispensálhatni fogja s ha c tiz év nem nevelne, mint hinni akarom, egy új, magyarul értő nemzedéket gymnasiumaikban: ám legyen, én azt hiszem, hogy a törvényhozás méltányos lesz szükség esetében még tovább is dispensálni. Miben áll tehát igazi félelmük? Mert e törvényjavaslat meghagyja a német tannyelvű iskolákat, meghagyja az egyházi hatóságok autonómiáját, csakis az 1791. törvényes dispositiókat praecisirozza, félelme tehát a szász egyháznak 1-ször, hogy azon rendszer, mely szerint a gymnasiuni s a cura animarum össze van kötve, hogy tanárból okvetlenül lelkész kell hogy legyen, megzavartatik 2-szor, hogy papjaikat s tanáraikat nem fogják kizárólag külföldön, azaz a német egyetemeken nevelhetni. Ezt előidézni nem fekszik a törvényjavaslat inteutióiban, mert mi nem avatkozunk semmiféle egyház egyházi dolgaiba s én nem akarom akadályozni, hogy bárki is a német egyetemeken tanuljon; de megengedem, hogy részben az lesz a törvényjavaslat eredménye, de az talán magában véve nem baj. A meddig reáliskola nem létezett s a gymnasium csak hat évi tanfolyammal birt, melyben a súly tulaj donképen csak a latin nyelvre volt fektetve s nem szaktanítás, hanem osztálytanítás divatozott — minden theologus lehetett, mint ilyen gymnasiumi tanár s három év alatt elvégezhette a theologiai s azzal kapcsolatban a tanári tanfolyamot; de már ina, kérdem, vájjon a mathematicusok, physicusok s a hasonló disciplinák tanáraiból fognak-e válni jó falusi lelkészek ? És ha igen, lehet-e három év alatt theologusnak egyszersmind a természettudományi tanárnak elkészülni ? Továbbá, hol van oly szokás széles-e világon, hogy egy felekezet minden papjait s tanárait külföldön neveli ? Ugyan mit mondanának Németországban, ha minden katholikus német pap Rómában neveltetnék ; s igy tehát nem fog ártani, ha a szász tanárok, kik egyszersmind theologusok, egy éven át a magyar egyetemeket fogj ák frequentálni. De miután mondtam, hogy a szász emlékirat a fait le tour non du monde, mais de FAllemagne, okvetlenül kell, hogy e tárgyra vonatkozólag még néhány észrevételt tegyek. A szászok, kiket é», mint culturalis elemet nagyon tisztelek, enyészetüket érezve, a halál ellen remediumokat keresnek, de nem a helyes utakon és módokon. (Általános élénk helyeslés és tetszés.) Én nagyon sajnálnám, ha a román világ őket elnyelné; de ismétlem rossz helyen és úton keresik az orvoslást oly módon, hogy a németeket, kiknek barátságára s szövetségére én nagy súlyt fektetek, tévutakra vezetik. (Igaz! ügy van! jobb- és balfélől.) Németországban, minden tudományosság mellett azt hiszik, hogy a szász egyetem oly tudományos universitás, mint a lipcsei, vagy heidelbergi egyetem, (Élénk derültség. Halljuk! Halljuk!) hogy a szász cultura a modern cultura niveauján áll, pedig azon egyáltalában nem áll (ügy van! Élénk helyeslés és tetszés) és hogy a magyarok ezen tudományos intézetet elpusztították. (Tetszés jobbfelöl.) A szász állapotokról tehát a szászok a legtévesebb fogalmakat terjesztik. {Ugy van! jobb- és balfélől.) Hogy a volt királyföldön a románok többségben vannak; hogy a szász cultura a modern culturától sokban elmarad, azt Németországban nem tudják; (Halljuk! Halljuk!) mert ha tudnák : mindenesetre a magyarok elleni gyűlölet táplálása helyett, a szászoknak azon tanácsot adnák, (Halljuk! Hall juh!) hogy közgazdasági tekintetben, különösen gyáripar által törekedj ének visszanyerni felsőségüket; hogy vagyonosság által uralkodjanak a románok felett s hogy törekedjenek különösen közegészségi intézkedések által oda, hogy a német faj a szász földön szaporodjék; hogy ragaszkodva ugyan a német culturához, sajátítsák el a magyar culturát is, hogy minél több kiváló helyet foglalhassanak el a magyar államban s a magyar társadalomban, mert csak ezen úton fogják jövőjüket biztosítani. Csanády Sándor: És hogy ne legyenek közösügyesek. (Élénk derültség.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: Ezek után fentartva magamnak, hogy szükség esetén még az általános vitánál is, a részleteknél mindenesetre, felszólalhassak: kérem a tisztelt házat, méltóztassék a közoktatási bizottság szövegezésében beterjesztett törvény-