Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-199

yofi 199. országos ülés mísrczius 5. 1883. azonosítja az egyházzal, annálfogva az államnak semminemű joga nincsen az erdélyi szászok kö­zépiskoláihoz, az erdélyi szász gymnasiumok fen­tartói souverain urak, irányukban az állam semmi­nemű felügyeletet nem gyakorolhat. Jellemzi to­vábbá ezen emlékiratot a horror a magyar állam s a magyarság iránt. E megjegyzésem azonban nem vonatkozik sem a képviselőházban lévő t. er­délyi szász képviselőkre, sem az egész szász né­pességre, csakis azokra, kik ellenünk a tüntetése­ket Németországban insceniroztatták. S mi szol­gáltat arra alkalmat? Nem tetszik nekik a magyar nyelv tanítása; ignorálván, hogy nálunk a német nyelv tanítása is obligát tantárgy, mert mi szüksé­gesnek találjuk annak tanulását, mert eultur nyelv s mert mi a monarchia német tartományaival is összeköttetésben vagyunk, hol az államnyelv a német. Már ha a mi fiaink németül tanulnak, váj­jon nem szükséges-e, saját érdekeiket tekintve, hogy az ő gyermekeik magyarul tanuljanak? A közoktatási bizottság csakis ezen szempontot tar­totta szemmel, mikor a magyar irodalomnak ma­gyar nyelven tanítását a két felső osztályban ja­vaslatba hozta, mert ily rendszabály nélkül, a mint tudjuk, a magyar nyelv tanítása írott malaszt ma­rad. A főpanasz azonban a képesítési vizsga nyel­vére vonatkozik — e panasz azonban a légből me­rített, mert a minister őket tiz éven át dispensál­hatni fogja s ha c tiz év nem nevelne, mint hinni akarom, egy új, magyarul értő nemzedéket gym­nasiumaikban: ám legyen, én azt hiszem, hogy a törvényhozás méltányos lesz szükség esetében még tovább is dispensálni. Miben áll tehát igazi félelmük? Mert e tör­vényjavaslat meghagyja a német tannyelvű isko­lákat, meghagyja az egyházi hatóságok autonó­miáját, csakis az 1791. törvényes dispositiókat praecisirozza, félelme tehát a szász egyháznak 1-ször, hogy azon rendszer, mely szerint a gymna­siuni s a cura animarum össze van kötve, hogy tanárból okvetlenül lelkész kell hogy legyen, meg­zavartatik 2-szor, hogy papjaikat s tanáraikat nem fogják kizárólag külföldön, azaz a német egyete­meken nevelhetni. Ezt előidézni nem fekszik a tör­vényjavaslat inteutióiban, mert mi nem avatko­zunk semmiféle egyház egyházi dolgaiba s én nem akarom akadályozni, hogy bárki is a német egyetemeken tanuljon; de megengedem, hogy rész­ben az lesz a törvényjavaslat eredménye, de az talán magában véve nem baj. A meddig reáliskola nem létezett s a gymnasium csak hat évi tan­folyammal birt, melyben a súly tulaj donképen csak a latin nyelvre volt fektetve s nem szaktanítás, hanem osztálytanítás divatozott — minden theolo­gus lehetett, mint ilyen gymnasiumi tanár s három év alatt elvégezhette a theologiai s azzal kapcso­latban a tanári tanfolyamot; de már ina, kérdem, vájjon a mathematicusok, physicusok s a hasonló disciplinák tanáraiból fognak-e válni jó falusi lel­készek ? És ha igen, lehet-e három év alatt theolo­gusnak egyszersmind a természettudományi tanár­nak elkészülni ? Továbbá, hol van oly szokás szé­les-e világon, hogy egy felekezet minden papjait s tanárait külföldön neveli ? Ugyan mit mondaná­nak Németországban, ha minden katholikus német pap Rómában neveltetnék ; s igy tehát nem fog ár­tani, ha a szász tanárok, kik egyszersmind theolo­gusok, egy éven át a magyar egyetemeket fogj ák frequentálni. De miután mondtam, hogy a szász emlékirat a fait le tour non du monde, mais de FAllemagne, okvetlenül kell, hogy e tárgyra vonatkozólag még néhány észrevételt tegyek. A szászok, kiket é», mint culturalis elemet nagyon tisztelek, enyészetü­ket érezve, a halál ellen remediumokat keresnek, de nem a helyes utakon és módokon. (Általános élénk helyeslés és tetszés.) Én nagyon sajnálnám, ha a román világ őket elnyelné; de ismétlem rossz helyen és úton keresik az orvoslást oly módon, hogy a németeket, kiknek barátságára s szövetsé­gére én nagy súlyt fektetek, tévutakra vezetik. (Igaz! ügy van! jobb- és balfélől.) Németországban, minden tudományosság mellett azt hiszik, hogy a szász egyetem oly tudományos universitás, mint a lipcsei, vagy heidelbergi egyetem, (Élénk derültség. Halljuk! Halljuk!) hogy a szász cultura a modern cultura niveauján áll, pedig azon egyáltalában nem áll (ügy van! Élénk helyeslés és tetszés) és hogy a magyarok ezen tudományos intézetet elpusztítot­ták. (Tetszés jobbfelöl.) A szász állapotokról tehát a szászok a legtévesebb fogalmakat terjesztik. {Ugy van! jobb- és balfélől.) Hogy a volt királyföl­dön a románok többségben vannak; hogy a szász cultura a modern culturától sokban elmarad, azt Németországban nem tudják; (Halljuk! Halljuk!) mert ha tudnák : mindenesetre a magyarok elleni gyűlölet táplálása helyett, a szászoknak azon taná­csot adnák, (Halljuk! Hall juh!) hogy közgazdasági tekintetben, különösen gyáripar által törekedj ének visszanyerni felsőségüket; hogy vagyonosság által uralkodjanak a románok felett s hogy törekedjenek különösen közegészségi intézkedések által oda, hogy a német faj a szász földön szaporodjék; hogy ragaszkodva ugyan a német culturához, sajátítsák el a magyar culturát is, hogy minél több kiváló he­lyet foglalhassanak el a magyar államban s a ma­gyar társadalomban, mert csak ezen úton fogják jövőjüket biztosítani. Csanády Sándor: És hogy ne legyenek közösügyesek. (Élénk derültség.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatás­ügyi minister: Ezek után fentartva magam­nak, hogy szükség esetén még az általános vitánál is, a részleteknél mindenesetre, felszólalhassak: kérem a tisztelt házat, méltóztassék a közoktatási bizottság szövegezésében beterjesztett törvény-

Next

/
Thumbnails
Contents