Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-199

199- országos filc- márízins 5. 1883. 801 zetnél tenni le az abituriensi vizsgálatot. Tehát ilyen messze megy. De t. ház, ha sehol semmi államnak sem jutott volna eszébe állami ellenőrzési jogot kikötni magának érettségi vizsgánál, ez a mi speciális viszonyaink közt okvetlenül szükséges, ilyen vagy amolyan formában, de mindenesetre oly alakban, hogy annak hatálya legyen. Áttérek t. ház most az utolsó pontra, melyet érinteni kívántam, a tanári képesítésre. Az egyetem állami tanintézet lévén, természetes, hogy a tanári képesítésnek nyelve nem lehet más, mint magyar. Ha van a javaslatban garantia arra nézve, hogy a középiskolai oktatásunk színvonalra emeltessék, ez egyike a legfőbbeknek, t. i. az, hogy a tanári oklevelet és képesítést csak a magyar tudományos egyetemeken lehet nyerni. Látom e garantiát, egyfelől az egyetem tudományosságának magas színvonalán, másfelől az ott alkalmazott kitűnő, részben európai hírnevű tanárokban. De t. ház, difficultálják ezt nemzetiségi szempontból, difficultálják azért, mert erőszakot látnak benne, megmagyarosítást. Praetieus nehézséget is hoznak fel ellene és e tekintetben a javaslat két irányban segít a bajon, először az által, hogy tíz évi átmeneti eyelust állapít meg, a melynek tartama alatt, más, nem magyar nyelven is tehetnek az illető tanárjelöltek képesítő vizsgálatot az egyetemen,ez akkora concessio, melyhez hasonló a maga nemében nem mutatható fel. És segít más irány- | ban az által, hogy — a mint említettem — nem magyar tannyelvű intézeteknél a magyar nyelvet | kötelező tantárgya teszi és igy ha ezen törvényjavaslat majd, mit adjon Isten, törvénynyé fog válni és az a törvény tiz évig hatályban lesz, bizonyára már a képesítő vizsgáknak magyar nyelven való letétele nem fog nehézségbe ütközni. Hogy pedig a tanárképesítésről szóló fejezet bizonyos tekintetben haladást képez, azt elismeri még a különvélemény is. Lehetővé teszi t. ház a javaslat azt is, a minek ellenkezőjét szintén gravamenként hozzák fel, de alaptalanul, lehetővé teszi t. i. a külföldi egyetemek látogatását. E tekintetben nem csak a mostani állapotot tartja fenn úgyszólván, hanem azt is, a mely létezett a reformatio első korszakában, mikor seregestől mentek, minden felekezetű, minden nemzetiségű ifjaink, külföldi egyetemekre, a protestánsok különösen a néraet egyetemekre, a katholikusok Olaszországba. És volt akárhány eset, hogy külföldi egyetemen, magyar ifjak, mint b. Bánffy Ferencz, Thurzó Imre a wittembergi főiskolának niagnificus rectorai voltak és hogy többen mint Ladivér, Jászberényi, Apáczay, Cséry, Keresztury mindezen emberek, a kik onnan visszatérve, honn tanári állást foglaltak el és a magyar paedagogia terén úttörők és korszakalkotókként emlitíetnek, külföldi egyetemeken nyerték kiképez estiket. A mi Kereszturyt illeti, ő Heidelbergában tanult, persze akkor Heidelbergában nem Heinze hirdette, az tanított, kinek újabbkori kátéja tanait, hogy többet ne mondj'ak, a hazai németség egyhangaíag utasította vissza. És t. ház, még két irányban legyen szabad némely megjegyzést tennem, egyfelől autonomicus és másfelől nemzetiségi szempontból. (Halliuk !) T. ház! Azokhoz, kik netalán az autonómia szempontjából vannak elhatározva megtámadni ezen javaslatot, néhány tiszteletteljes szavam lenne, méltóztassék azokat meghallgatni. (Halljuk.!) Ne tekintsék azt a t. képviselő urak, hogy homo noyus mondja, hanem tekintsék inkább azt, a mit mond tisztadgaz és mély meggyőződésből. Senki és különösen a szabadéivűség szempontjából bűnmerényletet a felekezetek autonómiája ellen elkövetni nem akar; (Közbekiáltás a szélső balról: A javaslat!) ez senkinek sem lehet szándékában; ez bűn lenne. {Helyeslés jobb felöl.) De,t. ház meg akarjuk adni az államnak, a mi az államé; meg akarjuk adni az államhatalomnak a megélhetés jogát, legalább minimalis mértékben és megakarjuk adni oly értelemben és arányban, hogy az ne a közszabadság kárára történjék; meg akarjuk adni legalább oly mértékben, hogy az állam, mely már természeténél iogva is legfőbb culturtényező, teljesíthesse magas ethicai, eulturalis hivatását. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbalon;.- Szegény állam!) Ne méltóztassanak a magyar államot fegyvertelenül hagyni a culturharczban; méltóztassanak megadni azon eszközöket, hogy a legjogosabb téren, a cultura terén a nemzet fölényét biztosíthassa s az állam érdekét megóvhassa. (Helyeslés jobbfelöl.) Miféle államnak kívánjuk mi ezen kismérvű ellenőrzési j ogot ? valami idegen, gyűlöletes, valami ismeretlen államnak, Plató respublicájának, vagy minek? A magyar államnak kívánjuk. (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztassanak ezt kegyesen megfontolni és kezöket szivükre tenni, hogy a magyar állam hatalmát annyira a mennyire gyarapítani e téren, annyit tesz, minta nemzet hatalmát erősíteni. (Igaz! Tlgy van! jobbfelöl.) A mi pedig a másik szempontot, a nemzetiség szempontját illeti, e tekintetben azzal vádolják a magyar nemzetet és vádolják a törvényhozást, hogy a nemzetiségek erőszakos megniagyarosítására törekszik, az e hazában lakó különfajú nemzetiségek erőszakos megmagyarosítására. Ez szerintem chimera, agyrém, képtelenség. A nemzetiségi szellemnek oly fokú fejlődöttsége mellett, mint ma tapasztaljuk; még talán meg lehetne kisérleni, ha Magyarország azon helyzetben volna, hogy évenként 20 — 25 milliót fordíthatna eulturalis czélokra, de ez lehetetlen ; de még akkor is csak talán meg lehetne kisérleni, ha eszébe, jutna a magyar államnak confiscálni az összes intézeteket; de ez is ép oly képtelenség, mert magával szemben találná az Összes felekezeteket ; mindaddig pedig mig oly erős a nemzeti-