Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-198
cjíjO 198. országos ülés niárezias 1. 1883. rint. (Élénk helyeslés szélső balfdől.) Körösi képviselő ur sok citátumot sorolt elő, bebizonyítván, hogy a eonversations lexieont és a gótai almanachot megtanulhatta ugyan, de e törvényjavaslatot aligha olvasta el. (Derültség balfelől.) Azt mondja ugyanis a képviselő ur, hogy a ragályos betegségekről is a Curia fog Ítélni. Ha bár elismerem is, hogy a vesztegetés ragályos betegség, de a törvényjavaslatból azt, hogy oly ragályos betegségek felett fog ítélni, mint a minőket e kifejezés alatt általában értünk, kiolvasni nem tudtam. A kik ily argumentumokból akarják a törvényjavaslatot elutasittatni, azok rejtett és nem bevallott indokokból szavaznak e törvényjavaslat ellen. (Ugy van! szélső balfelöl) Mik lehetnek azon indokok? Azt mondja Körösi képviselő ur, hogy a curiáTbiróis csak oly darab kenyeret eszik meg, mint ő. Én ugyan nem tudom, hogy mekkora kenyeret eszik meg a képviselő ur, de a többség tagjai e kérdésben nagyon kényesen vannak érintve, mert tudom, hogy ők minden kenyeret szeretnek megszegni. [Tetszés a szélső baloldalon.) De t. ház, ily hasonlatokkal nem lehet e törvényjavaslatot elvetni, mert ha a hasonlat állana, akkor tovább folytatva, szabad volna azt is mondanom hogy akkora darab kenyeret, a mekkorát Körösi Sándor képviselő ur meg tud enni, minden bábaasszony el tud fogyasztani a nélkül, hogy tudná, miért veti el a törvényjavaslatot. (Derültség a szélső baloldalon.) Literáty Ödön képviseli) ur jónak látta e pártot azzal vádolni, hogy megfeledkezik a nemzet érdekeiről. Ezen vádat méltóan visszautasította Vidliczkay képviselő ur. De hogy a képviselő urnak alkalma legyen meggyőződni, hogy mily méltatlanul vádolt bennünket, emlékeztetem őt arra, hogy mikor azon kérdés intéztetett a költségvetési vita alkalmával a házhoz: vájjon megszavazza-e a ház a euriai birák szaporításáról szóló törvényjavaslatot, e párt volt az. a mely a kilencz pótbiró helyett rendes birót kívánt kineveztetni. (Ugyvan! a szélső baloldalon.) Ez a párt volt az t. ház, a mely a hazai belügyi érdekekben a költség-szaporítástól nem irtózott. Ezapárt azt.képviselőház, amely a bosnyák czélokra fordított milliókat megtagadta és cultur-czélokra fordítani óhajtotta. (Élénkhelyeslés a szélső baloldalon.) Azt kérdi a képviselő ur, hogy mi lesz akkor, ha 40—50 euriai birót kell vizsgálatra kiküldeni? Méltóztassanak ezen argumentumot csak egy kissé mérlegelni. Mit mond ÜZ? Azzal biztat bennünket, hogy a jövő választásoknál annyi visszaélést akarnak elkövetni, hogy ötven euriai biróra lesz szükség, hogy a vizsgálatok befej ezhetők legyenek. (Élénk tetszés szélső balfelöl.) Hát ez nem elég indok-e arra, hogy ha egyéb morális indokok nem kényszerítenének is rá, hogy e törvényt már csak azért is megszavazzuk. De a t. képviselő ur még tovább megy, azt mondja, hogy ha majd egy ideig az absolutistieus hatalom tolja be kezelte haza alkotmányába, hogy akkor a birák hogy fognak megijedni. Szíveskedjék tudomásul venni, a mit közbeszólókig voltam bátor megjegyezni, hogy akkor választások sem lesznek és igy ezen aggodalom nagyon felesleges és meddő. De t. ház, nem akarok hosszas lenni, én ezen vitában egy német közmondással zárom be szavaimat: „Wer Butter am Kopfe trägt, fürehtet die Sonne". Önök félnek a Curia bíráskodásától. (Helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Csanády Sándor: T. ház! Nem tehetem, hogy tiltakozásomat ne fejezzem ki Literáty Ödön képviselő urnak azon gyanúsítása, rágalma ellen, mintha mi, az ellenzék tagjai, megfeledkeztünk volna a nemzet érdekeiről. Emlékezzék vissza ön t. képviselő ur, kik voltak azok, kik az 1867-iki kiegyezés alkalmával megfosztották a magyar nemzetet ezredéves, ősei vérével szerzett önállóságától, függetlenségétől. Kik voltak azok, uraim, kik e nemzetet az anyagi és szellemi s a közerkölesiség megsemmisülése szélére taszították, hanem ha önök ott a kormánypárt tagjai? Kik voltak azok, kik Ausztria, Bécs érdekében a nemzet virágát, az ifjúságot vérpadra hurczolták, Boszniába, iierczegovinába, ha nem önök, kik a kormány, illetőleg Ausztria, Bécs érdekében működtek ? Kötelességemnek tartottam igenis felszólalni ezen vádaskodás ellen, mert ily alaptalan rágalommal még senki nem mert fellépni a közjogi ellenzék ellenében. Mit tettünk mi ennek ellenében ? Az 1867-iki évtől fogva folytonosan küzdöttünk hazánk, nemzetünk elrabolt önállóságának, függetlenségének visszaszerzésére. Hiszen uraim, azon időben még önöknek ministerelnöke, Tisza Kálmán (Élénk derültség a jobboldalon) is velünk együtt kezet fogva működött, küzdött a nemzet önállósága, függetlenségeért, az 1867-iki kiegyezés megsemmisítésére, egészen az 1875-iki országgyűlésig, mikor politikai hitelveinek árán becsempészte magát a ministerelnöki székre. (Derültség jőbbfelöl.) Mit tettünk mi, a közjogi ellenzék tagjai akkor, a mikor önök Ausztria, Bécs érdekében a nemzet millióit költötték el, százezrek vérét ontották Boszniában, Herczegovinában ? Tiltakoztunk önöknek a nemzet érdekei elleni eljárását illetőleg! Mit tettünk, uraim, a legutóbbi időben is, mikor önök ministerelnöke önöknek beleegyezésével és közreműködésével 500 millió forint adósságot csinált a nemzet nyakára, azonkívül, hogy az eddigi adókat folytonosan magasabbra emelték a nemzet érdeke ellen, hogy újabb adónemeket hoznak be folytonosan? Kérdem én, mi müködünk-e a nemzet érdeke ellen, kik a nemzetet a szellemi és anyagi jólét magaslatára akarjuk emelni, vagy önök, kik a nemzetet a megsemmisülés örvényébe taszították?
