Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-198

cjíjO 198. országos ülés niárezias 1. 1883. rint. (Élénk helyeslés szélső balfdől.) Körösi kép­viselő ur sok citátumot sorolt elő, bebizonyítván, hogy a eonversations lexieont és a gótai almana­chot megtanulhatta ugyan, de e törvényjavaslatot aligha olvasta el. (Derültség balfelől.) Azt mondja ugyanis a képviselő ur, hogy a ragályos betegsé­gekről is a Curia fog Ítélni. Ha bár elismerem is, hogy a vesztegetés ragályos betegség, de a tör­vényjavaslatból azt, hogy oly ragályos betegségek felett fog ítélni, mint a minőket e kifejezés alatt általában értünk, kiolvasni nem tudtam. A kik ily argumentumokból akarják a törvényjavaslatot el­utasittatni, azok rejtett és nem bevallott indokok­ból szavaznak e törvényjavaslat ellen. (Ugy van! szélső balfelöl) Mik lehetnek azon indokok? Azt mondja Körösi képviselő ur, hogy a curiáTbiróis csak oly darab kenyeret eszik meg, mint ő. Én ugyan nem tudom, hogy mekkora kenyeret eszik meg a képviselő ur, de a többség tagjai e kérdés­ben nagyon kényesen vannak érintve, mert tudom, hogy ők minden kenyeret szeretnek megszegni. [Tetszés a szélső baloldalon.) De t. ház, ily hasonla­tokkal nem lehet e törvényjavaslatot elvetni, mert ha a hasonlat állana, akkor tovább folytatva, sza­bad volna azt is mondanom hogy akkora darab kenyeret, a mekkorát Körösi Sándor képviselő ur meg tud enni, minden bábaasszony el tud fogyasz­tani a nélkül, hogy tudná, miért veti el a törvény­javaslatot. (Derültség a szélső baloldalon.) Literáty Ödön képviseli) ur jónak látta e pár­tot azzal vádolni, hogy megfeledkezik a nemzet érdekeiről. Ezen vádat méltóan visszautasította Vidliczkay képviselő ur. De hogy a képviselő ur­nak alkalma legyen meggyőződni, hogy mily mél­tatlanul vádolt bennünket, emlékeztetem őt arra, hogy mikor azon kérdés intéztetett a költségvetési vita alkalmával a házhoz: vájjon megszavazza-e a ház a euriai birák szaporításáról szóló törvény­javaslatot, e párt volt az. a mely a kilencz pótbiró helyett rendes birót kívánt kineveztetni. (Ugyvan! a szélső baloldalon.) Ez a párt volt az t. ház, a mely a hazai belügyi érdekekben a költség-szaporítás­tól nem irtózott. Ezapárt azt.képviselőház, amely a bosnyák czélokra fordított milliókat megtagadta és cultur-czélokra fordítani óhajtotta. (Élénkhelyes­lés a szélső baloldalon.) Azt kérdi a képviselő ur, hogy mi lesz akkor, ha 40—50 euriai birót kell vizsgálatra kiküldeni? Méltóztassanak ezen argumentumot csak egy kissé mérlegelni. Mit mond ÜZ? Azzal biztat bennünket, hogy a jövő választásoknál annyi visszaélést akar­nak elkövetni, hogy ötven euriai biróra lesz szük­ség, hogy a vizsgálatok befej ezhetők legyenek. (Élénk tetszés szélső balfelöl.) Hát ez nem elég in­dok-e arra, hogy ha egyéb morális indokok nem kényszerítenének is rá, hogy e törvényt már csak azért is megszavazzuk. De a t. képviselő ur még tovább megy, azt mondja, hogy ha majd egy ideig az absolutistieus hatalom tolja be kezelte haza alkotmányába, hogy akkor a birák hogy fognak megijedni. Szívesked­jék tudomásul venni, a mit közbeszólókig voltam bátor megjegyezni, hogy akkor választások sem lesznek és igy ezen aggodalom nagyon felesleges és meddő. De t. ház, nem akarok hosszas lenni, én ezen vitában egy német közmondással zárom be szavai­mat: „Wer Butter am Kopfe trägt, fürehtet die Sonne". Önök félnek a Curia bíráskodásától. (He­lyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Csanády Sándor: T. ház! Nem tehetem, hogy tiltakozásomat ne fejezzem ki Literáty Ödön képviselő urnak azon gyanúsítása, rágalma ellen, mintha mi, az ellenzék tagjai, megfeledkeztünk volna a nemzet érdekeiről. Emlékezzék vissza ön t. képviselő ur, kik voltak azok, kik az 1867-iki kiegyezés alkalmával megfosztották a magyar nemzetet ezredéves, ősei vérével szerzett önállóságától, függetlenségétől. Kik voltak azok, uraim, kik e nemzetet az anyagi és szellemi s a közerkölesiség megsemmisülése szé­lére taszították, hanem ha önök ott a kormánypárt tagjai? Kik voltak azok, kik Ausztria, Bécs érde­kében a nemzet virágát, az ifjúságot vérpadra hurczolták, Boszniába, iierczegovinába, ha nem önök, kik a kormány, illetőleg Ausztria, Bécs ér­dekében működtek ? Kötelességemnek tartottam igenis felszólalni ezen vádaskodás ellen, mert ily alaptalan rágalom­mal még senki nem mert fellépni a közjogi ellen­zék ellenében. Mit tettünk mi ennek ellenében ? Az 1867-iki évtől fogva folytonosan küzdöttünk ha­zánk, nemzetünk elrabolt önállóságának, függet­lenségének visszaszerzésére. Hiszen uraim, azon időben még önöknek ministerelnöke, Tisza Kál­mán (Élénk derültség a jobboldalon) is velünk együtt kezet fogva működött, küzdött a nemzet önálló­sága, függetlenségeért, az 1867-iki kiegyezés meg­semmisítésére, egészen az 1875-iki országgyűlésig, mikor politikai hitelveinek árán becsempészte ma­gát a ministerelnöki székre. (Derültség jőbbfelöl.) Mit tettünk mi, a közjogi ellenzék tagjai akkor, a mikor önök Ausztria, Bécs érdekében a nemzet millióit költötték el, százezrek vérét ontották Bosz­niában, Herczegovinában ? Tiltakoztunk önöknek a nemzet érdekei elleni eljárását illetőleg! Mit tettünk, uraim, a legutóbbi időben is, mikor önök ministerelnöke önöknek beleegyezésével és közre­működésével 500 millió forint adósságot csinált a nemzet nyakára, azonkívül, hogy az eddigi adókat folytonosan magasabbra emelték a nemzet érdeke ellen, hogy újabb adónemeket hoznak be folytono­san? Kérdem én, mi müködünk-e a nemzet érdeke ellen, kik a nemzetet a szellemi és anyagi jólét magaslatára akarjuk emelni, vagy önök, kik a nemzetet a megsemmisülés örvényébe taszították?

Next

/
Thumbnails
Contents