Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-198

!»S. eríságos ülés márczins 1. Í8S3. 285 államokban, a hol az egyéni szabadság teljes mértékben van biztosítva, a felségsértés és politikai büntettek felett az esküdtszékek Ítélnek. (Felkiáltások szélső balfelől: Ezt akarjuk mi is!) Azt mondotta azután (Felkiáltások szélső balfelöl: Ez nem személyes kérdés!) Elnöki Az hiszem t. képviselő ur, hogy ez talán már nem személyes kérdés. (Helyeslés a szélső halon-) Körösi Sándor: Még egyet mondok, többet azután nem szólok. Azt mondotta Irányi képviselő ur, hogy e párt tagj ai közül sokan nem azért akarj ák a verificationális j ogot a parlament köréb en megtartani, mert helyes, hanem azért, mert a hatalomhoz ragaszkodnak. (Felkiáltások a szélső balon: Igaz! Ugy van!) Engedelmet kérek, de ezzel szemlen kijelentem, hogy én önöket ezzel szemben nem gyanúsítom azzal, hogy azért vág3'ódnak a többségre, hogy a hatalmat megkaphassák: de én magamra és ezen oldalra nézve kijelentem, hogy igenis, mig az ellenkezőt nem méltóztatik a t. képviselő urnak bebizonyítani, addig kötelessége elhinni, hogy mi is tisztán meggyőződésből, nem a hatalomhoz, hanem a hatalmat hazafias kézzel és irányban kezelő kormányhoz ragaszkodunk. Lánczy Gyula: Engedje meg a t. ház, hogy rögtönözve egy-két megjegyzést és érvet mondjak el a törvényjavaslat mellett. Mindenekelőtt engedje meg a t. ház, hogy az angol eljárás köréből, a mely a jelen törvényjavaslatra nézve oly igen fontos és irányadó, mert hisz az elvnek egyetlen tényleges megvalósítása Európában, egy igen fontos körülményre hívjam fel a t. ház figyelmét. Irányit, képviselőtársam kiemelte azt, hogy a jelenlegi szabadelvű kormány szigorította a vesztegetések és többi visszaélések ellen eddigelé hozott törvényeket. Én egy sokkal lényegesebb esetre hívom fel a t. ház figyelmét. Az 1868 diki angol törvény annak szövege szerint csak feltételes. Az eset megvizsgálása a bíróra tartozik, hanem az egyik szakasz azt mondja, hogy a ház a bírónak votuma által kötelezve semmi irányban nincsen és határozhat ugy, a hogy neki tetszik. Daczára annak, 1868 óta minden választásnál a biró votumähoz — és nem Ítéletéhez — kötötte magát a ház, Az 1874-iki általános választások alkalmával azonban egy választási eset, gondolom Strout-borough képviselője esetéből: a biró 1875 elején hosszú jelentést tett a háznak, a melyben számos visszaélést sorolt fel, de oda coneludált, hogy a képviselőre nézve vesztegetési eset be nem bizonyítható: s ennél fogva ő részéről teljesen felmentendőnek tartja. A többségben levő párt ezen bírói jelentés hosszú visszaélési bevezetése alapján oda törekedett, hogy ezen mandátumot megsemmisítse, azt mondván, hogy a biró kiemelt számos esetet, mely támpontot nyújt arra, hogy megsemmisítsék. Akkor a eonservativ többség vezére, Mr. Disraeli— az 1875. febr. 9-iki ülésben — felkeltés körülbelől ezeket monda : „Ez a ház évtizedek küzdelme alatt kivívta azt a jogot, hogy a verificatió végtére a bírósághoz utaltassák. Igaz, hogy egy szakasz a háznak fentartaná ezt a jogot, ha a szószerinti szöveget veszszük, de hogy az egész törvénynek értelme, érvénye legyen, nem marad más, mint hogy teljesen átadjuk a diseretionárius jogot a bíróság kezébe." S azóta feltétlenül kiadta az angol képviselőház az igazoló eseteket a bíróságnak. Márpedig t. ház, az angol parlament, mely a souverain hatalom teljességének ugyan nem csekély mértékét gyakorolja, évszázadokon keresztül nem valami doetrinair nézetek és jogíételek alapján szolgáltatta ki ezt a jogot, hanem igenis a többség, mely önmaga kiadta a jogot kezéből, érezte azt, hogy az évtizedek alatt váltakozó pártkormányzatok és többségek nem voltak képesek az osztó igazság szerint és párttekintetek nélkül gyakorolni azon hatalmat, melyet történelmileg örökölt és évszázadokon át gyakorolt. T. ház, röviden szólok; a vita jelen stádiumában nem akarom kifejteni részleteiben azon okokat, melyek engem arra bírnak, hogy a törvényjavaslatot elfogadjam, csak egész általánosságban akarok egy nézetemnek kifejezést adni. Mikor e század közepe táján a franczia rendszer szerinti parlamentarismus az európai államokban elfogadtatott, vagy csiráiban lerakatott, e rendszer iránt a legvérmesebb remények ébredtek a nemzetek körében. Hanem ezen remények, merem állítani, nem teljesültek. Kitűnt, hogy ezen kizárólag a majoritások párturalmáii alapuló franczia parlamenti rendszer — és Magyarországon is lényegileg ez honos •— megingatja, még pedig néha a nemzetekre nézve eriticus, végzetes pillanatokban a közjogot, jogtudalmat; és hogy nem csak Magyarországon, hanem Európaszerte kell e tekintetben correctivumokról gondoskodni. Még pedig nem csak egy esetre nézve, hanem a közigazgatás és közjog lényegét érintő esetek egész sorára nézve, mert a többségi szavazathatározás s a ministeri felelősség ultim a ratioja nem bizonyult azon panaeeánab, mely ezen jogsphaerákat igazság szerint hatálylyal biztosíthatná. Én. t. ház, igen fontos aikotmányfejlődési érdeknek tartom, hogy Magyarországon már egyszer lépjünk rá azon alapra, hogy mindaz, a mi a bírói hatalom körébe tartozik, oda tartozzék nem csak a fenforgó jelenesetben, de minden esetben. Ott van ti közigazgatási és községi institutióknak azon nagy sphaerája, melyen belől immár nagy ideje, hogy a jogállapot megóvásának garantiái Magyarország állampolgárainak megszereztessenek s érvényesíttessenek. Én, t. ház, a szőnyegen forgó javaslatban