Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-198

284 198. «rszA?os filés márezitu !. 1SS3. Keresett az angol parlament oly testületet, melyre a vitás választási kérdéseket megnyugvással bizni lehessen és ezt ugy hiszem megtalálta a bíróságokban. Hogy a biróságok ez ellen fellázadtak, ez ellen tiltakoztak volna, az tudomásom szerint nem áll. Én legalább nem emlékszem, hogy e tekintetben bármit is olvastam volna. Hogy mindamellett,piogy a kérvényekkel megtámadott választások bíróságok által ítéltetnek meg, a vesztegetések és visszaélések nem szűntek meg Angliában, az, fájdalom, igaz. Es épen azért, mert a tapasztalás ezt igazolta, az angol parlament nem riadt vissza a szükségessé vált további lépésektől; és nem vette vissza a bíráskodást a maga kezébe, hanem szigorúbbá tette a vesztegetés elleni törvényt és sújtotta azon testületeket, azon választó-kerületeket, melyekben a visszaélések igen nagy mértékben nyilvánultak. A képviselő ur hivatkozott ereszben a régibb példákra. Én magából az 1882. évi parlament életéből említhetek három választó-kerületet, melytől a parlament a választási jogot örökre elvonta. Nem tartom ezt igazságosnak, mert ez által ártatlanok épen ugy büntettetnek, mintázok, kik bűnt követtek el; de jellemzi az angol parlament eljárását, hogy nem riad rissza a legszigorúbb rendszabályoktól sem, csakhogy a corruptiót, az erkölesi fekélyt, mely az angol nyilvános életben is régóta dúl, valamikép kiirtsa. S azonkívül, hogy ezt a három választókerületet örök időre megfosztotta a választói jogtól, más négy kerület választói jogát a folyó parlament egész tartamára felfüggesztette. Hozzájárul, hogy 1882-ben az angol kormány a választási törvényt egy novellával pótolta, melyben meghatározta azon költségmaximumot, melyet az illető jelölteknek a választásoknál tenni szabad. Mert mint tudjuk. Angliában a jelöltek ügynököket neveznek meg, kik fel vannak hatalmazva a szükséges költségeket megtenni, (Halljuk!) szigorú számadás kötelezettsége mellett. Azonban történt, hogy ezen ügynökök oly óriási összegeket költöttek, hogy e mellett a szegényebb sorsú jelöltek természetesen megbuktak, míg a gazdagok diadalmaskodtak. Az angol kormány tehát, mely e szerint nem hiába nevezi magát szabadelvűnek, ezen visszaélésnek elejét veendő, mely csak a dúsgazdag aristocratiának kedvezett, mint mondám, új törvényjavaslatot adott be, mely a költség maximumát meghatározva, azt lehetőleg alászállította. Más országokban igaz, a parlament maga intézkedik a vitás választási kérdések fölött. Nem vizsgálom az indokokat, melyek e részben minden egyes országban a parlamentet vezetik. De aligha csalódom, midőn azt mondom, hogy részint azért nem folyamodtak még más módokhoz, ugy Franciaországban, mint Olaszországban, mert először is ott oly visszaélések, minők Angliában és fájdalom, Magyarországon is napirenden vannak, nem fordulnak elő; másodszor azért, mert mint ezt már előttem Horváth Lajos t. képviselőtársam is megjegyezte, a többség bármely országban is nem szívesen adja ki kezéből azon eszközt, mely által a maga hatalmát lehetőleg megörökítheti. Nem akarom gyanúsítani önöket, de közel fekszik a gondolat, hogy sokakat nem annyira a parlament souverainitásának fentartása, mint inkább saját hatalmuknak biztosítása vezérli. ( Ugy van ! a szélső haloldalon.) T. ház! A jelen törvényjavaslat, mint beszédem bevezetésében említettem, hivatva van, hogy a képviselői választások törvényszerűségét és tisztaságát biztosítsa. A képviselőválasztások törvényszerűsége és tisztasága pedig a parlamentarismusnak egyik legfőbb alapfeltétele. Hol ez hiányzik, ott a paris mentarismus szemfényvesztés és nem valóság. A hol ez hiányzik, ott a nemzet bizodalma a parlament iránt napról napra csökken, a helyett, hogy megerősödnék. Egy franczia jeles publicista azoknak, a kik a létező állapotokkal elégedetlenek voltak, ezeket mondta: (Halljuk- Halljuk!) „Amely országban a polgárok a választási golyót szabadon használhatják, ott nincs joguk a puskagolyóhoz folyamodni." (Elénk helyeslés szélső balfelöl.) Ez a törvényt tisztelő szabad emberek elmélete. Fontolják meg uraim ezen elméletnek következményeit az ellenkező esetben. A magyar nemzet türelmes, a magyar nemzet mindig reméli még, hogy bajainak orvoslását törvényes eszközökkel, a törvényhozás utján érendi el. Ne engedjék, hogy e remény teljesen meghiúsulván, (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) kétségbeesésében törvénytelen eszközökhöz folyamodjék, (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) Alig szükséges kijelentenem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Körösi Sándor: Kénytelen vagyok személyes kérdésben a t. ház türelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Nem szeretném, ha rajtam maradna az a vád, a melyet Irányi Dániel képviselő ur emelt, mintha én azt mondottam volna, hogy a Curia sem fog pártatlanul Ítélhetni a választási ügyekben. Én nem mondtam, hogy nem fog Ítélhetni, mert addig, míg a Curia választási ügyekben nem bíráskodik, nincs okom a Curiának részrehajlatlan bíráskodását kétségbe vonni. Az pártatlan most is, de meg vagyok győződve, hogy ha igazságosan ítélne is a választási ügyekben: az a párt, a melynek ellenére fog ítéletet hozni, gondoskodni fog arról, hogy a Curiát azon magas piedestálról, a melyen most van, a sárba lerántsa. (Ugy van! jobbfelöl.) Azt tehát nem mondtam, hogy nem ítélhet, mert a lehetőség megvan, de hogy tekintélye mivé leend: azt majd a jövő mutatja meg. Azt mondta a képviselő ur, hogy a Curia a felségsértés, a lázadás felett és egyéb politikai bűntettekben is itél. (Felkiáltások a szélső baloldalon; Ez nem személyes kérdés!) Igen, csak hogy más