Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-198
198. országos Slés m'reiins 1. 1S83283 nak bebizonyítására, hogy a biráló bizottságokba vetett remény is hiú s alaptalan. A nélkül, hogy a biráló bizottságokat gyanúsítani, vagy megsérteni akarnám: azt gondolom, mindnyájunknak be kell vallanunk hogy azok nem mindig a tiszta törvény ós a tárgyilagos igazság szerint jártak el, daczára az eskünek, melyettagjaik a ház színe előtt ünnepélyesen letettek. És helyesen jegyezte meg Horváth Lajos t. képviselőtársam, hogy ezen tiszt valóban meghaladja a legtöbb képviselőnek erejét. Mindnyájan többékevésbé pártszellem uralma alatt állunk ; és ha még oly őszinte akarattal ülünk is a biróiszékbe: a legtöbben nem menthetik fel magokat részint társaiknak, a kik informálják, részint saját pártjok érdekeinek a befolyása alól. Ez indította a képviselőházat 74-ben arra, hogy ennél czélszerííbb, más módról gondoskodjék; ez szolgált az 1874-iki törvény 89. §-a meghozatalának indokául. Most arról van szó t. ház, hogy a törvény ezen szakaszának végrehajtására benyújtott törvényjavaslat felett mondjunk Ítéletet. Körösi Sándor t. képviselőtársam azért ellenzi a kérvénynyel megtámadott választások felett való Ítélethozatalnak a Curiára való bízását, mert szerinte ezen legfőbb Ítélőszék sem nyújt elegendő biztosítékot arra, hogy a hozzá utasított kérdéseket pártatlanul, fogja elintézni. En, t. ház, épen nem állítom azt, hogy nem fognak előfordulni esetek, a melyek a kir. Curia ítéleteit nem épen a törvényesség és igazság színében fogják feltüntetni: de egyet mindenesetre merek állítani, a nélkül, hogy czáfolattól tarthatnék, azt, hogy a curia mindenesetre részrehajlatlanabbul, igazságosabban fog ítélni, mint ítéltek a biráló bizottságok. (ügy van! a szélső haloldalon.) És ha nem tudunk tökéletes, minden aggodalmat eloszlató törvényszéket találni, akkor folyamodjunk ahhoz, mely a jelen körülmények közt a legtöbb biztosítékot nyújt arra, hogy Ítéletében m egnyugodh a tünk. A t. képviselőtársam arra figyelmeztet, hogy jöhet idő, midőn a kormány ezen legfőbb itélőszékre is törvénytelen befolyást fog gyakorolni; figyelmeztetett arra, hogy dualisticus alkotmányunk formájánál fogva ezen veszély előbb-utóbb bekövetkezhetik. Ámde t. képviselőtársam, ha a kir. Curia ily befolyás alá fog helyeztetni, ha a mostani dualisticus rendszer mellett azon veszély érheti a legfőbb itélőszéket, hogy a kormánynak vakon meghódolni kénytelen: akkor azt gondolom, hogy maga az alkotmány is el fog töröltetni, mert az oly kormány nem igen fogja tíírni a szabad szót a nemzet képviselői részéről, (ügy van! a szélső haloldalon.) A ház souverain — mondja t. képviselőtársam — és ennélfogva nem mondhat le azon Jogáról, hogy társai felett önmaga bíráskodjék. Ámde, ha a tapasztalás azt igazolja, hogy a ház ezen jogával helyesen, ezélszerííen élni nem képes, vajion nem azt tanácsolja-e az okosság, hogy ezen jogát másra ruházza át, a melytől helyesebb, pártatlanabb, igazságosabb ítéleteket várhat? Vájjon nem ez által használ-e inkább tekintélyének, nem ez által tartja-e fel inkább méltóságát, mint hogy ha továbbá is azon módhoz ragaszkodik, a mely a ház iránti bizodalmat, a ház tekintélyét nem növelni, hanem inkább megingatni volt csak képes. (Igaz! ügy van! a szélső halon.) Nem kell aCuriát a politikai viták terére levonni? Már Horváth Lajost.képviselőtársam megtette ezen ellenvetés ellen azt a megjegyzést, hogy hiszen azonkívül, hogy a választói jog feletti bíráskodás már is a kir. Curia hatásköréhez tartozik, a legfőbb és legfontosabb politikai bíínök, a felségsértés, hűtlenség, lázadás, a hatóságok elleni izgatás megannyi bűn, a mely felett a kir. Curia véglegesen ítélni van hivatva. Avagy csak azért, nehogy a politikai mozgalmakba beleelegyítsük, ezen büntettek feletti ítéletet is el kell vonnunk a kir. Curiától? Nem tudom, kire ruháznák ez esetben az ítélethozatal jogát. Egyébiránt ne feledjük, hogy a háznak, illetőleg a törvényhozásnak, ha arról győződnék meg, hogy a Curiába vetett reményében csalódott: mindig joga, mindig módja lesz a hozott törvényt mással cserélni fel, gondoskodni módokról melyek által a kérvénynyel megtámadott választások helyesen, igazságosan rnegbiráltassanak. Csakhogy ezt azon az utón, melyet a képviselő ur említett, hiába keresnők. A képviselő ur agyanis hivatkozva Baross Gábor képviselő urnak minapi indítványára, melyben a házszabályok revisiójakéretik, azon reményét fejezi ki, hogy ezen revisió alkalmával módunkban lesz a biráló bizottságok átalakítását is eszközölni és gondoskodni arról, hogy az eddig tapasztalt, hiányok pótoltassanak. Hiába való reménykedés t. ház; mert mig- a képviselők pártokhoz tartoznak: mig a kormány és annak többsége a párt uralmát minden áron fentartani igyekszik: mindig hiába fogunk keresni a házban oly testületet, mely a párttekinteteken felülállva, tisztán az igazság és saját meggyőződése szerint ítélne, (ügy van! a bal- és szélső halon.) Ily módot, ily eszközt sem a képviselő ur. sem bármelyikünk nem fog találni. A képviselő ur megengedte azt, hogy Angliában az ily kérvények feletti bíráskodás nem tartozik többé a parlament jogaihoz, hanem átruháztatott a felsőbb bíróságokra; s ezen intézkedés Körösi képviselő ur szerint, csupán azért történt, mert az ezt megelőzött bizottsági eljárás egyrészt rendkívül lassú volt, másrészt pedig tetemes költségekkel járt. Én, t. ház, a nélkül, hogy tagadnám, hogy ezen okok is bírtak befolyással az angol parlament említett intézkedésére, mégis azt állítom, hogy a legfőbb indok, mely erre vezetett ugyanaz volt, mely nálunk, mely nekünk szemeink előtt lebe^. 36*
