Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-198

0 Q0> 198. országos ülés márczins 1. 1883. Curia. Majd meglátják, hogy hová lett az a tekintély, a melynek most örül; mert az nem áll, a mit Horváth Lajos t. képviselő ur mondott, hogy hát most is elveszti az egyik fél a pert. Egészen más, mikor két személy áll egymással szemben; ha az alperes vagy felperes veszít, arról az ország semmit sem tud. De ha egy választókerület, vagy egy képviselő megfosztatik képviselői állásától, a hol a választók ezrei állanak szemben egymással, ott meg fogja tudni az ország. Azok a választók, a kik elfognak üttetni, a képviselőház helyett ezentúl a Curiát fogják szidni. De nem volna tanácsos a rendes bíróságot belevonni a politikai pártok vitáiba már azért sem, mert a bíró a mi törvényeink szerint, igen helyesen, ki van zárva a politikai életből s igy nem alkalmas épen azon okból, a miért nem alkalmas a törvényhatóságoknál eszközölt választások, vagy közigazgatási kérdések felett ítélni, t. i. tárgyismeret hiánya miatt. Kereskedelmi- és váltóügyekben ezelőtt kereskedőket vettek be, hogy a bíróság Ítélhessen; és most politikai ügyekben egy azokban járatlan közeget, a bíróságot akarják megbízni? hogy politikai élettel ismeretlen biró ítéljen. (Helyeslés jobbfelől.) Hiszen annyi esinyja-binyja van a választásnak, a mint azt mindnyájan tudjuk, (Ugy van!a szélső baloldalon. Derültség) hogy azokat a politikai pártéleten kívül álló bíró nem is ismeri, tehát ítéletet sem tud rólok mondani. (Halljuk!) De meg a biró megszokta n formalitásokhoz való ragaszkodást, az apró kicsinységeken való tépelődést. Már most kérem, micsoda dolog volna az, ha ezen, magánperekben aprólékosságokhoz szokott biró átvinné ezen tépelődést a politikai kérdés megoldására is ? Ez valósággal nem lenne helyes és igazságtalan lenne, mert aprólékos formahiba miatt ezreket kényszerítene új választásra, holott pedig azok az első alkalommal is kellőleg nyilvánították akaratukat, csakhogy a megbukott ellenfél igen könnyen csinál egy kis formahibát azért, hogy per lehessen belőle. De hát most jövök egy magyar argumentumra. (Halljuk!) Ez már talán Angliában nem döntő, hanem minálunk nagyon döntő argumentum ; nevezetesen az, hogy ha mi a Curiára bízzuk a bíráskodást, annak tagjainak számát tetemesen meg kell majd szaporítani és az adózó nép nyakára ismét borzasztó terhet kell majd nekünk megszavazni. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez pedig haszontalan és káros volna. Minek tennénk olyan helyen is a nép vállára, terhet, a, hol az nem szükséges, a hol azt elkerülhetjük? De midőn t. képviselőház, kijelentem, hogy én ezt a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el, nem hallgathatom el azt sem, hogy én jelenlegi házszabályainkat hiányosnak, tökéletlennek tartom. Én nem akarom azt, hogy a parlament ne legyen hű képviselője a nemzeti akaratnak; ellenkezőleg azt akarom, hogy a parlament ne legyen egy pártnak a szolgája, hanem legyen az összes nemzeti akaratnak hű képe. Nem akarom, hogy lehetővé tétessék, a mi 1798-ban a franczia parlamentben történt, mikor a direetorium máinem is egyenként, nem is tizenként, de tömegesen, merő pártszenvedélyből egyenesen kitörölte az ellenzéki képviselőket. Nem akarom ennek lehetőségét, mert nem szabad a választás szellemét, hanem csak egyedül a választás tényét vizsgálni, akárki bíráskodik is abban. En tehát azt óhajtom, maradjon meg a bíráskodás joga a választások kérdésében továbbra is parlamentünk hatáskörében: de vizsgáltassanak át házszabályaink és felhasználva azon igen sok jó rendelkezést, melyek a benyújtott törvényjavaslatban foglaltatnak, dolgoztassák az át. Én, t. képviselőház, határozati javaslatot azért nem nyújtok be, mert Baross Gábor t. képviselőtársam ugy is nyújtott már be indítványt a házszabályok revisiój ára vonatkozólag. Remélem, hogy mikor a bizottság ki fog küldetni, a t. képviselőház meg fogja ezen bizottságnak hagyni, hogy az különösen a verificatióra vonatkozó részét házszabályainknak ugy javítsa ki, hogy itt a kisebbségnek és többségnek jogai egyformán biztosítva legyenek s a parlament körébeni bíráskodás továbbra is lehetővé vallj ék. Ezen nézetektől áthatva, ismételve kijelentem, hogy a napirenden levő törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Irányi Dániel: T.képviselőház! (Halljuk!) A szőnyegen lévő törvényjavaslatnál fontosabb régen feküdt a ház asztalán. Czélja nem egyéb és nem kisebb, mint a képviselői választások törvényszerűségét és tisztaságát, a mennyire lehet, biztosítani. Hiában szabja meg a törvény a választók jogait; hiában határozza meg az eljárást, mely a választásoknál követendő; hiában tiltja meg a vesztegetéseket és a tisztviselők illetéktelen beavatkozását: hanem gondoskodik egyúttal oly bíróságról, mely a felmerülő panaszokat igazságosan és részrehajlatlanul megbírálja és eldönti. T. barátom Horváth Lajos ép oly alapos, mint kimerítő beszédében előadta a jelen kérdésnek előzményeit. Rámutatott arra, hogy a képviselőház eredetileg teljes ülésben szokta igazolni a képviselőket és azon választások iránt is ily módon határozott, melyek ellen kérvények adattak be. De a tapasztalás csakhamar arról győzte meg a képviselőházat, hogy ezen mód, azon kivüi, hogy sok időveszteséggeljár, a választás igazolásának részrehajlatlanságát nem biztosítja. Ugyanezért az 1868. év végén kidolgozott házszabályokban a kérvénynyel megtámadott választásoknak a megbirálását, mint tudjuk, bíráló bizottságokra ruházta. De két választás, az 1869-iki és 1872-iki, elegendő volt an-