Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-198

198. orsságos ülés márciius 1. ISSS. 281 a enriai biró letesz, az erősebb valami és az azt megtartja? Nem akkora darab kenyeret eszik az a biró, mint az a képviselő? Az eljárás lassúsága és drágasága birta rá az angol parlamentet, hogy az 1868. jul. 31-én kelt aetával a bíróságokat utasította a kérvénynyel megtámadott választások igazolására. A mostani eljárás igy van: A választási ügyekben a birói eljárás a westminsteri három nagy törvényszék egyikére van bízva. E főtörvényszék kiküld kebeléből egy birói tagot; ez a birói tag kimegy a választás színhelyére, kihallgatja a tanúkat, összegyűjti a bizonyítékokat és indokolt határozatot hoz. Ezen indokolt határozatot átteszi az alsóház elnökéhez : házhoz terjeszti avégett, hogy a választásnál visszaélést elkövetett polgárok választójogaiktól megfosztassanak. Most csak az alsóház hozhatja meg azt a határozatot, mely egyeseket a választási jogtól, egész kerületeket pedig a képviselőküldés jogától fosztja meg. Azonban az 1868-iki angol törvény, mint sok más törvény, időhöz van kötve, korlátolt az és már 1875-ben Simon nevezetű képviselő indítványt adott be, hogy a ház küldjön ki enquettet és vizsgáltassa meg ezen birói eljárási rendszert. Az enquette eljárt megbízásában s beadta jelentését a háznak, mely azt határozta, hogy az eljárás továbbra is megmarad, de egy biró helyett jövőre kettő fog eljárni és a választásoknál előforduló visszaélések, etetés, itatás és a hivatalos hatalommal való befolyásolások hivatalból üldözésével a közvádlóbizatikmeg. (Egyimnga szélső baloldalról: Nálunk is ugy kellene!) Csupán ez a változás történt. De még életbe sem lépett e törvény s az angol bíróságok máris agitálni kezdtek ellene és agitáltak folytonosan azért, mert féltek, hogy bevonatván a politikai pártok küzdelmeinek mocsarába, elvesztik azon tekintélyt, melyet az angol bíróságok századok óta élveztek. Az angol törvényhozás megtehette, hogy az állam ily kísérletet tegyen; de a világ összes parlamentjei mind a mai napig megtartották haladáskörükben az igazolás jogát. És én részemről most is azon nézetben vagyok, hogy azt a mi parlamentünknek nem szabad a kezéből kiadni. Magyarországon még a parlamentarismusnak igen sok ellensége van. Még a parlamenti rendszer Magyarországon nem csontosodott meg, sőt sajátságos dualistius közjogi viszonyunknál fogva még állami függetlenségünk sincs teljesen biztosítva. Jöhetnek idők, mikor nekünk nagyon jót fog tenni az, hogy nem a parlamenten kivül lévő és a hatalomnak befolyása alatt álló közegre bízatott a saját tagjai feletti bíráskodás, hanem saját maga ítél saját tagjai felett. Még ha megcsontosult volna is a parlamenti rendszer Magyarországon, ha ez a mi államunk egy nagy állam, ha ezen magyar nemzet egy nagy KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84.X. KÖTET egységes elemből állana is; ha ez a magyar állam nem dualismusban volna agy másik állammal, hanem egy teljesen egységes nagy, erős, önálló, független állam volna is: még az esetben sem bocsátanám ki a parlament hatásköréből a saját tagjai feletti bíráskodást. (Helyeslések jobbfelöl.) Nem bocsátanám ki pedig azért, mert ä képviselőház, mint a törvényhozás egyik tényezője, souverain hatalommal bir; e hatalmat pedig semmiféle más hatalomnak s igya birói hatalomnak sem rendelem alája. Ez az állami köröknek megzavarása lenne. Az állami hatalom elkülönítése követeli, hogy a képviselőház hatalma az állami hatalom másik ágától, t. i. a végrehajtó hatalomtól teljesen független legyen. (Helyeslések jobbfelől.) Montesquieu az államhatalmat három ágra osztotta fel: törvényhozó, végrehajtó és birói hatalomra. A mai államtudomány ezen felosztást nem ismeri el kifogás nélkül helyesnek. Ma csak két ágra, t. i. törvényhozó és végrehajtó hatalomra különítik el az állami hatalmat. A végrehajtó hatalomnak azután két autonóm ágát képezi az igazságszolgáltatás és közigazgatás. Ha tehát a verifieatió joga a rendes bíróságra bizatik, akkor a souverain törvényhozó testületnek tagja felett a végrehajtó hatalomnak egyik autonóm ágát képező közeg, a rendes bíróság fog Ítélni. — Ez valósággal összekeverése a hatalmi köröknek és lealacsonyítása a souverainitásnak. (Helyeslés a jobboldalon) Melyik képviselő választatott helyesen, melyik képviselő lehet a törvényhozás tagja?efelett egyedül illetékesen csak maga a képviselőház Ítélhet. Mert ha ezen kérdésben nem ítélhet, akkor nem Ítélhet azon másik kérdés felett sem, hogy vájjon a szabályosan megválasztott, de physicailag vagy elme belileg, vagy erkölcsileg alkalmatlan képviselő kizárassék-e a képviselő-testületből ? Lehet a képviselő ragályos nyavalyában, (Derültség) lehet erkölcsileg megromlott, goromba, illetlen stb. szóval olyan egyén lehet, a ki egy vagy más tekintetbői a képviselőház tanácskozásait veszélyezteti, vagy azt nehezíti. E felett a kérdés felett akkor a Chiriának keli Ítélni, mert ha az egyik odatartozik, a másik is odatartozik. De nem lehet a verificatió jogát azért séma bíróságra bízni, mert a rendes bíróság a magánfelek közt keletkezett magán-peresügyekben van hivatva Ítélni. A képviselőnek, mint ilyennek, megtámadott képviselői állása nem magánjogi, hanem közjogi kérdés; a felett tehát a magánjogi kérdések eldöntésére hivatott bíróság illetékes nem lehet. De nem is lenne ezélszerű a rendes bíróságot a politikai veszekedés, ezivakodás, perlekedés, mocskolódás mocsárjába lesülyeszteni, nem jó volna belekeverni a politikai pártok vitájába. A mi legfőbb itélőszékünk most nagy tekintélylyel bir; de ha egy pár választás után ő bíráskodik, nézzék meg a mostani sajtó modorát, majd megbánja az a 36