Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-198

280 1SS. országos ült-.- márczius 1 1S8S. elfogadja e törvényjavaslatot, mint oly expedienst, melynél nézetem szerint helyesebbet ez idő szerint kigondolni nem lehet. Különben a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelöl.) Körösi Sándor: A napirenden levő javaslat, mint mindnyájan tudjuk, nem képez pártkérdést és igy igen alkalmas arra, hogy ahhoz minden mellék tekintet nélkül teljes tárgyilagossággal szóljunk. (Halljuk!) A tegnap megejtett szavazás eléggé bebizonyította, hogy e kérdésnél nem pártok szerint fogunk szavazni, hanem igenis fogunk szavazni azon nézettársakkal, kiknek nézetét helyesnek fogjuk tartani. (Helyeslés.) Meg vagyok győződve, hogy e tárgyilagosságot az érdemleges "tárgyalás folyama alatt is meg fogjuk tartani, hogy teljes objeetivitással Ítéljük meg egymás nézeteit és nem fogjuk egymást azért, mert nézeteink egymástól eltérnek, holmi mellékes párttekintetekkel vagy hatalmi vágyakkal gyanúsítani. (Felkiáltások a szélső balról: De igenis fogjuk!) Ezen meggyőződésben lévén: bátorkodom a napirenden levő tárgyhoz szólva, nézetemet teljes objektivitással és lehetőleges rövidséggel előadni, kérvén a t. háznak becses figyelmét. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Zaja szélső balfelől.j Sajnos, t, ház, hogy az ellenzék nézetén nem lehetek jelenleg, de méltóztassanak megengedni, hogy képviselői jogommal élve, nézeteimet én is elmondhassam. (Halljuk! Halljuk!) Az 1874: XXXIII. t.-ez. 89. §-a azon elvet mondta ki, hogy a kérvénynyel megtámadott választások fölött aCuria itél, de azon szabályok megalkotását, melyek szerint a Curia ezen ügyekben eljárand, egy külön törvény tárgyának tartotta fenn. Ezen külön törvény javaslata fekszik most előttünk; és most kell azt megvizsgálni, vájjon ezen szabályok helyesek-e és alkalmasok-e arra, hogy a Curia a verificationális ügyekben alaposan, részrehajlás nélkül és igazságosan eljárjon. Méltóztassék nekem megengedni, hogy ezúttal ezen szabályok bírálatába ne bocsátkozzam. Nem bocsátkozhatok ezek bírálatába azért, mert nem helyeslem azon elvet, melyet az 1874-ik évi törvény kimondott. Már pedig ezen törvényjavaslat ezen elvnek folyománya. Tehát azon jogelvnél fogva ,rnente fundamento, ruit etiam superaedifieatum," ha nem helyeslem az elvet: nem helyeselhetem az ezen alapon készült törvényjavaslatot sem. Az igazságügyi bizottság jelentésében legfőbb indokul azt hozza fel, hogy a képviselőválasztások ellen beadott kérvények fölötti bíráskodás, mint tisztán birói functió, elvileg sem tartozhatik a képviselőház mint törvényhozási factor teendőihez, hanem a birói hatalom hivatott közegeire ruházandó át. Ez, t. képviselőház azon elv, a melyet én nem helyeslek s a melyet maganiénak nem vallhatok és a melyre én sem most, sem jövőre szavazni nem fogok. Madarász József: A jövőről ne beszéljünk! (Derültség a szélső baloldalon.) Körösi Sándor: Ellenkező nézetem támogatására felhozom, hogy Anglia kivételével, a művelt világ összes parlamentjei saját hatáskörükben megtartották a verificationális jogot. A hatalmas északamerikai és ä franezia köztársaság szintén megtartotta azt. Ez tény, tehát az én nézetem helyessége mellett bizonyít. Azt mondják, hogy Angliában már a bíróságra van átruházva. Igaz, nem tagadom, de nézzük meg csak az előzményeket, melyek között e törvény Angliában létrejött. Miképen állott azelőtt Angliában a verificationális ügy? Az 1770. év előtt Angliában az igazolási ügy a parlament hatáskörébe tartozott s a parlament teljes ülésben döntött az igazolási kérdések felett. (Felkiáltások szélső balfelöl! Itt is ugy volt azelőtt!) Mai napig igy is van ez a franezia köztársaságban; ott az igazolási ügyek, vagyis a kérvénynyel megtámadott választások felett a franezia képviselőház teljes ülésben határoz. Később Angliában egy külön commissióra bízatott az igazolási eljárás, de a parlament körén belül. Horváth Lajost.képviselőtársam azt mondta, hogy erre nem alkalmasak a parlamenti pártokból alakult biráló bizottságok, a mit jegyzőkönyvei is igazolnak. No már nem tudom, micsoda jegyzőkönyből vette az adatokat t. képviselőtársam; az én jegyzőkönyvi adataim ellentmondanak. Az én jegyzőkönyvi adataim közt azt találtam, hogy 1867-ben az angol parlament négy választókerületet fosztott meg a képviselőküldhetés jogától. 1832 —1852-ig 82 választást semmisített meg az angol képviselőház; 1852-ben 70 megtámadott választás közül 36-ot, 1859-ben 62 választás közül 12-őt semmisített meg. Azt igazolják-e ezen tények, hogy a parlamenti birák részrehajlólag járnak-e el, hogy ezek nem merik megsemmisíteni. Az általam idézett hivatalos adatok ellenkezőt igazolnak. Mindamellett az angolok nem voltak megelégedve ezzel az eljárással; nem elégítette ki az főleg őket azért, mert az eljárás igen lassú és igen drága volt. Egy bizonyos Lambeth nevű képviselő választása 100,000 frankot meghaladó költségbe került. Ez bizony oly körülmény, hogy ha a választásnál is kell költenie a képviselőknek, (Derültség balfelöl) az igazolásnál is ily tetemes összeget kell kiadnia, ez oly körülmény, melyet én méltánylok és figyelembe veszek. Ez okból és nem abból, hogy a parlamenti bíróság részrerehajlólag jár el; vagy mintha a parlamenti bíróság talán képzetlen, vagy jellemtelen emberekből állana, változtatta meg az eljárást. Hisz a parlamenti bíróságok tagjai itt nyilvánosan a ház előtt esküt tesznek. Madarász József: Bár ne tennének! Körösi Sándor: Hát az az eskü, melyet