Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-198

278 188 országos ülés raárczins 1. 1SS3. Ugy van ! a balon) melyet — megengedem — a közügyek érdekében a politikai exigentiák szerint leíiet mérlegelni, sőt el is dönteni. Hogy ez igy van és máskép parlamentáris kormányzat mellett alig lehet: fényes tanúbizonyságot szolgáltatnak a bíráló bizottságok jegyzőkönyvei. A mindenkori többség itt is mindig kihasználta és mindig ki fogja használni a verifieatióban rejlő nagy előjogot és ha egyes ellenzéki képviselők verificáltattak és verifieáltatnak is, az eoneessióként, vagy compromissum alapján esett meg és fog megesni. (Élénk felkiáltások baloldalon: Igaz Ugy von!) A biráló bizottságok ezen egyoldalú eljárása súlyos bajoknak vált forrásává. Egyik baj az, hogy a választás szabadsága, melyet pedig a választási törvény hatályosan meg akart védeni minden irányban, tehát jobbra ugy, mint balra, a választóknak egy részére nézve, a megtorló szabályok daczára ma már igen sok esetben nem egyéb fictiónál. (Ugyvan! Ugy van! a baloldalon.) A biráló bizottságok objectiv eljárásában való hit megrendült és az ellenzéki választók csak a íegflagránsabb esetekben, csak kisérletképen élnek a petitió jogával, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) mely eredményre ugy sem vezet. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hogy ez t. ház, nem használ sem a törvény, sem a képviselőház tekintélyének, azt hiszem, tüzetesen fejtegetnem sem kell. Az én meggyőződésem szerint — de hivatkozhatnám a t. ministerelnök ur meggyőződésére is, melynek 1877-ben oly ékes kifejezést adott, a képviselőház tekintélye azt követeli, hogy a ház alkotó elemeinek törvényességéhez a gyanúnak még csak árnyéka se férjen. (Ugy van! a baloldalon.) Ha ez a gyanú a közvéleményben gyökeret vert, akkor azután akarva, nem akarva, tűrnünk kell azon súlyos vádat, hogy a képviselőház nem a választó polgárok valódi többségének kifolyása és igy nem az országnak valódi képviselete. (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) A másik baj t. ház az, hogy a biráló bizottságoknak egyoldalú és enyhe eljárása valóságos praemium a választási visszaélésekre. (Élénk helyeslés bal felől.) Az 1874-iki választási törvény megalkotása után és az abban felvett megtorló szabályok első hatása alatt, csak szórványosan s a decornm megtartása mellett titokban tünedeztek fel a választási visszaélések egyes jelenségei; ma már nyíltan folyik az etetés, itatás és szavazatvásárlás. (Ugy van! a baloldalon.) És ez igen természetes. A jelölt igen jól tudja, vagy legalább jogosítva van azt hinni, hogy ha költött és mandátumra szert tett, a biráló bizottságok a bevégzett tényeket száz eset közül kilenczvenkilenez esetben sanetionálni fogják és ezen sanetio folytán ő a kerület verificált képviselője lesz. Hogy ezen választási üzelmek nagyon károsak ugy anyagi, mint erkölcsi tekintetben, azt hiszem, mindnyájan tudjuk és tapasztaljuk. Annyi bizonyos, hogy igen sok derék magyar családnak anyagi tönkrejutása a választási költekezésekre vezethető vissza. (Ugy van! a baloldalon.) Ezek azon bajok t. ház, a melyek miatt én a verificatió mostani módját nem helyeslem és annak továbbra is a ház hatáskörében való megtartását ellenzem. Már most az a kérdés, hogy minő expedienshez forduljon a t. ház, hogy a létező bajokon segítsen ? Megtartsa-e a verificatió jogát saját hatáskörében, vagy átruházza-e azt a házon kivül eső testületre, az ország legelső törvényszékére, a királyi Curiára? A királyi Curia bíráskodásának ellenzői azt hangsúlyozzák, hogy a verificatió joga a parlament souverainitásának folyománya és a parlament ^függetlenségének egyik garantiája. (Egy hang a jobboldalon : Igaz!) Azt hangoztatják, hogy oly országban, a melyben a hatalmi tényezők súlyegyene kellőleg biztosítva nincs és egy oly parlament, a mely a hatalom minden attribútumával nem bir, a képviselőház oly eminens jogról, melynél fogva az alakulására és a pártok számarányára nézve minden külbefolyást kizár, saját hatalmának és fontos állami érdekeknek érzékeny sérelme nélkül le nem mondhat. Az észlelt bajokat tehát — inert hogy vannak, elismerik — a házszabályok keretében kell orvosolni. Osztozott e felfogásban az 1877-iki képviselőház is és elvetvén az 1877-iki törvényjavaslatot, kiküldött egy 8 tagból álló bizottságot azon utasítással, hogy adjon kimerítő véleményes jelentést arra nézve, vájjon mely javítások szükségesek a házszabályoknak azon intézkedéseit illetőleg, a melyek a verificatióra vonatkoznak. Én, t. ház, nem osztozom ezen nézetekben és aggodalmakban és az orvoslásnak jelzett módját nem helyeslem. Nem osztozom a jelzett nézetekben és aggodalmakban azért, mert nézetem szerint a verificatió joga a parlamenteknek nem ős, hanem szerzett joga és a parlamentek souverainitásával, függetlenségével semmi szerves összeköttetésben nincs. (Helyeslés balfelől.) A parlamenteket nem a verificatió joga tette nagyokká és hatalmasokká, hanem a politikai viszonyoknak eszélyes felhasználása, mondhatnám kizsákmányolása. (Helyeslés balfelől.) És a parlamentek erejének kulcsa nem a verificatió jogában rejlik, hanem azon erkölcsi súlyban, melyet a parlamentek maguktartása által — a közvéleményben és a hatalmi tényezőknél — kivívni és megtartani tudtak. (Helyeslés a baloldalon.) Anglia parlamentje i868-ban önkényt mon-