Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-198

198. erszásoa ülés márczias !. 188'J. 279 dott le a verificatió jogáról s átruházta azt az or­szág első törvényszékére, az úgynevezett királyi törvényszékre. Svéczia és Norvégia nélkülözi a verificatiónak általunk használt módját a nélkül, hogy akár az egyik, akár a másik parlament te­" kintélyének súlya, souverainitása legkevésbé is csökkent volna. Az sem áll, hogy a verificationális jog védel­met nyújt a hatalom ellen, mert kizárja annak be­folyását a ház alakulására és a pártok számará­nvára. A verificatiónak mai módja sem zárja ki a hatalom befolyását; sőt merem mondani, hogy azt a dolog természeténél fogva a legtöbb esetben egyenesen provocálja, (Ügy van! Ugy van! a hal­oldalon) védelmet pedig a hatalom túlkapásai ellen nem nyújt. Ha a parlament feszélyezi a hatalmat és a hatalom erőt és kedvet érez magában a par­lamentet megtörni: bizonyára nem egyes tagjai­ban, hanem a maga egészében fogja azt megtá­madni, (ügy van! balfelöl.) Az államcsínyek gazdag története e felfogás mellett tanúskodik. (Helyeslés halfelől.) A verificatió joga voltakép nem a parlament féltett joga, hanem a mindenkori többség féltett előjoga, (ügy van! ügy van! a haloldalon.) A continentalis parlamentek nem mondottak le e jogról azért, mert a lemondás nem állott a minden­kori többség érdekében. A mi már most az orvoslás módját illeti, hogy t. i. a házszabályok keretében kell segíteni a ba­jon, én, t. ház, azt lehetségesnek nem tartom. Le­het a házszabályok keretében üdvös, a mostaniak­nál jobb, czélszerííbb anyagi és alaki szabályokat alkotni, de ha a biráló bizottságok tagjai képvise­lők lesznek, a minthogy ez esetben mások nem is lehetnek, a baj lényege megmarad, bármikép alakíttassanak is meg a bizottságok. Már érintet­tem t. ház, hogy a biráló bizottságok tagjai nem szűnnek meg a ház tagjai és pártemberek lenni; a képviselő a birói székben is képviselő és igy érde­kelt fél marad, (ügy van! a hal-és szélső halon.) És minthogy csaknem minden képviselő az ország javát saját pártjának politikájához és uralmához köti és a hatalomhoz —mely megadja a közügyek vezetésére a hatályos eszközöket, hogy úgy mondjam — görcsösen ragaszkodik: azon vitás kérdések elintézésénél, melyek a választások ellen felmerülnek, a legjobb akarat mellett sem bír ki­fejteni, vagy érvényesíteni a birói széken annyi objectivitást, mennyit a választás szabadsága megkíván. Mindezekből az következik t. ház, hogy az 1874. évi törvényhozásnak igaza volt akkor, mi­kor a legjobb expediensül, a kir. Curia bíráskodá­sát jelölte meg. Ismeretesek előttem azon érvek és aggodalmak, melyek a kir. Curia bíráskodása ellen felhozatnak, de én azokban nem osztozom. Nem tartok én attól, hogy a kir. Curia belesodor­tatik a politikai élet hullámzásaiba és hogy a poli­tikai bíráskodás által csökkenni fog tekintélye, me­lyet pedig a justitia általános érdekeinél fogva gondosan óvni kell. Angliában e bíráskodás 14 éves története állításom mellett tanúskodik. Az új hatás­kör és a parlament bizalma nem hogy csökken­tette, de inkább növelte a kir. törvényszék tekin­télyét. Egyébiránt a kir. Curia most is itéi poli­tikai jellegű súlyos bűntények felett, melyek nem a sajtó utján követtetnek el és a választási jogo­sultság vitás kérdéseiben most is gyakorol politikai bíráskodást, (ügy van! a haloldalon.) Kérdem: ártott-e ez a Curia tekintélyének és károsan hatott-e bírósági szervezetünkre ? ugy hi­szem, nem. (Helyeslés a haloldalon ) Azt azonban nem vonom kétségbe, hogy a vesztes fél nem mindenkor lesz megelégedve a Curia ítéletével; igy van ez a rendes pereknél is, de meg­fog nyugodni bizonyosan, mert jól tudja, hogy a kir. Curia bíráskodásánál ä részrehajlás gyanújá­nak még csak árnyéka sem forog fenn, a mennyi­ben a választási ügy a kir. Curiára nézve nem pártkérdés, nem politikai vagy hatalmi kérdés, hanem egyszerű vitás ügy, melyet az osztó igaz­ság és legjobb meggyőződése szerint dönt el. (Ugy van! h-dfelől.) Attól sem tartok, hogy a hatalom befolyást gyakorolhatna a kir. Curia tagjaira. A kir. Curia Magyarország első és legfőbb törvényszéke, mely ítél élet és halál, vagyon és becsület fölött; tagjai pedig egy becsülettel megfutott szakpályának vé­gén állanak s a birói carriére tetőpontját már ..el­érték. Reájok nézve — leszámítva a nagy ritkán megürülő egy-két tanácselnöki állomást — az előléptetés perspeetivája nem létezik. Független­ségüket pedig védi a törvény, melyet a hatalom sem nyugdíjazás, sem áthelyezés, mm elmozdítás által nem paralyzáíliai. Nem is hiszem t. ház, hogy ez ellenvetés ko­moly volna. Általában t. ház, ha a hatalom be­avatkozásának félelme indok arra, hogy a verifi­catiót a kir. Curiára ne ruházzuk, akkui" kettős in­dok arra, hogy a biráló bizottsági tagoktól elvonjuk. (Élénk helyeslés halfelől.) Mert La a hatalom be­folyást akar gyakorolni, azt hiszem, könnyebben megtalálj;.;, az utat a verificáló bizottság egyes tag­jaihoz, mint a kir. Curia veterán buráihoz. (Ugy van! ügy van! halfelől.) Végére jutottam t. ház, rövid fejtegetésem­nek és igen sajnálom, hogy az eldöntés alatt álló kérdést hatályosabban támogatni nem tudtam. De erőt merítek egyfelől azon hitből, hogy előadásom hiánya a vita folyamán pótoltatni fog; másfelől pe­dig az igazság hódító hatalmából, mely arra fogja ösztönözni a tisztelt többséget, hogy megmaradva az eszmék azon magaslatán, melyen az 1874-iki többség állott, a ház tekintélyének, a politikai morálnak s a választás szabadságának érdekében

Next

/
Thumbnails
Contents