Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-198

198. erszásoa ülés márczias !. 188'J. 279 dott le a verificatió jogáról s átruházta azt az ország első törvényszékére, az úgynevezett királyi törvényszékre. Svéczia és Norvégia nélkülözi a verificatiónak általunk használt módját a nélkül, hogy akár az egyik, akár a másik parlament te" kintélyének súlya, souverainitása legkevésbé is csökkent volna. Az sem áll, hogy a verificationális jog védelmet nyújt a hatalom ellen, mert kizárja annak befolyását a ház alakulására és a pártok számaránvára. A verificatiónak mai módja sem zárja ki a hatalom befolyását; sőt merem mondani, hogy azt a dolog természeténél fogva a legtöbb esetben egyenesen provocálja, (Ügy van! Ugy van! a haloldalon) védelmet pedig a hatalom túlkapásai ellen nem nyújt. Ha a parlament feszélyezi a hatalmat és a hatalom erőt és kedvet érez magában a parlamentet megtörni: bizonyára nem egyes tagjaiban, hanem a maga egészében fogja azt megtámadni, (ügy van! balfelöl.) Az államcsínyek gazdag története e felfogás mellett tanúskodik. (Helyeslés halfelől.) A verificatió joga voltakép nem a parlament féltett joga, hanem a mindenkori többség féltett előjoga, (ügy van! ügy van! a haloldalon.) A continentalis parlamentek nem mondottak le e jogról azért, mert a lemondás nem állott a mindenkori többség érdekében. A mi már most az orvoslás módját illeti, hogy t. i. a házszabályok keretében kell segíteni a bajon, én, t. ház, azt lehetségesnek nem tartom. Lehet a házszabályok keretében üdvös, a mostaniaknál jobb, czélszerííbb anyagi és alaki szabályokat alkotni, de ha a biráló bizottságok tagjai képviselők lesznek, a minthogy ez esetben mások nem is lehetnek, a baj lényege megmarad, bármikép alakíttassanak is meg a bizottságok. Már érintettem t. ház, hogy a biráló bizottságok tagjai nem szűnnek meg a ház tagjai és pártemberek lenni; a képviselő a birói székben is képviselő és igy érdekelt fél marad, (ügy van! a hal-és szélső halon.) És minthogy csaknem minden képviselő az ország javát saját pártjának politikájához és uralmához köti és a hatalomhoz —mely megadja a közügyek vezetésére a hatályos eszközöket, hogy úgy mondjam — görcsösen ragaszkodik: azon vitás kérdések elintézésénél, melyek a választások ellen felmerülnek, a legjobb akarat mellett sem bír kifejteni, vagy érvényesíteni a birói széken annyi objectivitást, mennyit a választás szabadsága megkíván. Mindezekből az következik t. ház, hogy az 1874. évi törvényhozásnak igaza volt akkor, mikor a legjobb expediensül, a kir. Curia bíráskodását jelölte meg. Ismeretesek előttem azon érvek és aggodalmak, melyek a kir. Curia bíráskodása ellen felhozatnak, de én azokban nem osztozom. Nem tartok én attól, hogy a kir. Curia belesodortatik a politikai élet hullámzásaiba és hogy a politikai bíráskodás által csökkenni fog tekintélye, melyet pedig a justitia általános érdekeinél fogva gondosan óvni kell. Angliában e bíráskodás 14 éves története állításom mellett tanúskodik. Az új hatáskör és a parlament bizalma nem hogy csökkentette, de inkább növelte a kir. törvényszék tekintélyét. Egyébiránt a kir. Curia most is itéi politikai jellegű súlyos bűntények felett, melyek nem a sajtó utján követtetnek el és a választási jogosultság vitás kérdéseiben most is gyakorol politikai bíráskodást, (ügy van! a haloldalon.) Kérdem: ártott-e ez a Curia tekintélyének és károsan hatott-e bírósági szervezetünkre ? ugy hiszem, nem. (Helyeslés a haloldalon ) Azt azonban nem vonom kétségbe, hogy a vesztes fél nem mindenkor lesz megelégedve a Curia ítéletével; igy van ez a rendes pereknél is, de megfog nyugodni bizonyosan, mert jól tudja, hogy a kir. Curia bíráskodásánál ä részrehajlás gyanújának még csak árnyéka sem forog fenn, a mennyiben a választási ügy a kir. Curiára nézve nem pártkérdés, nem politikai vagy hatalmi kérdés, hanem egyszerű vitás ügy, melyet az osztó igazság és legjobb meggyőződése szerint dönt el. (Ugy van! h-dfelől.) Attól sem tartok, hogy a hatalom befolyást gyakorolhatna a kir. Curia tagjaira. A kir. Curia Magyarország első és legfőbb törvényszéke, mely ítél élet és halál, vagyon és becsület fölött; tagjai pedig egy becsülettel megfutott szakpályának végén állanak s a birói carriére tetőpontját már ..elérték. Reájok nézve — leszámítva a nagy ritkán megürülő egy-két tanácselnöki állomást — az előléptetés perspeetivája nem létezik. Függetlenségüket pedig védi a törvény, melyet a hatalom sem nyugdíjazás, sem áthelyezés, mm elmozdítás által nem paralyzáíliai. Nem is hiszem t. ház, hogy ez ellenvetés komoly volna. Általában t. ház, ha a hatalom beavatkozásának félelme indok arra, hogy a verificatiót a kir. Curiára ne ruházzuk, akkui" kettős indok arra, hogy a biráló bizottsági tagoktól elvonjuk. (Élénk helyeslés halfelől.) Mert La a hatalom befolyást akar gyakorolni, azt hiszem, könnyebben megtalálj;.;, az utat a verificáló bizottság egyes tagjaihoz, mint a kir. Curia veterán buráihoz. (Ugy van! ügy van! halfelől.) Végére jutottam t. ház, rövid fejtegetésemnek és igen sajnálom, hogy az eldöntés alatt álló kérdést hatályosabban támogatni nem tudtam. De erőt merítek egyfelől azon hitből, hogy előadásom hiánya a vita folyamán pótoltatni fog; másfelől pedig az igazság hódító hatalmából, mely arra fogja ösztönözni a tisztelt többséget, hogy megmaradva az eszmék azon magaslatán, melyen az 1874-iki többség állott, a ház tekintélyének, a politikai morálnak s a választás szabadságának érdekében