Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-198

198. országos ülés márezius 9- 1SS3. 277 képviselőház azt csaknem egyhangúlag szavazta meg. Az 1877-iki, tehát a mostani kormány, hü maradt az 1874-iki kormány traditióihoz és intentióihoz s a választási törvény 89. §-a alapján, a kir. Ouría bíráskodásáról szóló törvényjavaslatot nemcsak benyújtotta, hanem azt az igazságügyi bizottságban, az osztályokban s a házban őszintén és hatályosan védte, támogatta. Jellemző t. ház, a kormány intentióra nézve az 1877-iki törvényjavaslat indokolásának bevezető része. Minthogy régen történt a dolog, a t. ház engedelmével felolvasom azt. (Olvassa.) „A törvényhozás az 1874"? XXXIII. törvény 89. §-ában már elismerte azt, hogy az országos képviselő-választások érvényére nézve felmerült vitás kérdéseknek jövőre ne a képviselőház legyen hivatott bírája, hanem az ország legfőbb ítélőszéke a kir. Curia. A képviselőház tagjainak legnagyobb része, a dolog természeténél fogva, a párt szempontoknak egy bizonyos nyomása alatt áll s csak keveseknek sikerül megőrizni s ridegen alkalmazni a a tárgyilagos pártatlanságot adott esetekben. Nem lehet megnyugtató se egyesekre, se a közérzületre a többségnek egy olyan előjoga, mely esetleg és merő pártszempontból nem érdemelt kedvezésben részesítheti saját párthiveit, vagy jogtalanul sújthatja a kisebbség tagjait. Nem lehet azt elviselni, hogy egyes' képviselő-jelöltekés egyes választók már a választás alkalmával számba vehessék a jogtalan kedvezés vagy elnyomás esélyeit. Ez annak egyengetné útját, hogy a jelölt és a választók túl tegyék magukat, a hol lehet a választási törvényben megvont korlátokon. Az e tekintetben észlelt bajt megszünteti vagy lehetőleg] mérsékli a kir. Curia tervezett bíráskodása. A kir. Curia tagjai hivatásuk, magas állásuk és függetlenségük tudata által kellőleg fegyelmezett birák és szakemberek. Párthoz tartozhatnak ugyan a Curia tagjai is, de nincsenek közvetlenül érdekelve és érintve a pártalakulások esélyei által s nem érzik a képviselői collegialis viszony hatását és mentek a parlamenti élet befolyásától." (Élénk helyeslés a széhöbaloldalon.) Meg kell még jegyeznem t. ház, mert az is az előzményekhez tartozik, hogy három különböző országgyűlésnek három különböző igazságügyi bizottsága nyilatkozott már a kir. Curia bíráskodása mellett. Tudom, t. ház, hogy ezen előzmények a t. ház tagjaira nézve nem kötelezők; tudom, hogy egyik országgyüléspntézkedése nem köti le a következő országgyűlések intézkedési jogát, a mint' hogy az 1877-iki képviselőház két szótöbbséggel el is vetette a kir. Curia bíráskodásáról szóló törvényjavaslatot;' elvetheti a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot a ház többsége most is, sőt tovább megyek: hatályon kivül helyezheti a választási törvény 89. §-át. De annyi bizonyos, hogy a kormány euuntiátiójában, az igazságügyi bizottságok jelentéseiben s az 1874-iki törvényhozásnak csaknem egyhangúlag hozott elvi megállapodásában oly erkölcsi támpont kínálkozik azok számára, a kik a Curia bíráskodását helyeslik és elfogadják, a melyre bárhonnan jövő támadás ellenében egész megnyugvással hivatkozhatnak. (Élénk helyeslés a balon.)

r Áttérek most t. ház, feladatom tulajdonképi tárgyára, t. i. azon kérdések fejtegetésére, a melyeket beszédem elején jelezni szerencsém volt. Én, t. ház, azon meggyőződésben vagyok, hogy a verifu'átió azon módja, melyet házszabályaink megszabnak s a. ház évek hosszú során át követ, nem helyes. Nem azóta vallom e nézetet, mióta az ellenzék padjain foglalok helyet; vallottam azt akkor is, mikor a t. kormánypárti többséghez tartoztam. A ház naplói bizonyítják, hogy 1877-ben, mikor a Curia bíráskodása először volt napirenden, mint a központi bizottság kisebbségének előadója, e házban ugyanezen nézeteket fejtegettem. Akkor is az volt nézetem és meggyőződésem, most is az, hogy azon vitás kérdésekben, melyek a választók között a megejtett választás eredményére nézve felmerülnek, a bíráló bizottság tagjai a legtöbb esetben a legjobb akarat mellett sem fejthetnek ki annyi tárgyilagosságot, a mennyit az ügy igazságos eldöntése megkíván, (ügy van! ügy van! a balon.) Ennek oka t. ház, igen egyszerű s a dolgok természetében rejlik. A ház azon tagjai, kik a bíráló bizottságokba választatnak, nem szűnnek meg tagjai lenni a háznak és azon pártnak, melyhez tartoznak. Mint ilyenek a collegialis viszonyoknak, a pártszempontok és párttekinteteknek bizonyos nyomása, hogy ne mondjam, uralma alatt állnak, a mi a teljesen objectiv igazságszolgáltatást feszélyezi, a legtöbb esetben meg is hiusítja. (Helyeslés.) Nem vádképen mondom ezt. A parlamentáris kormányzat végelemzésében nem egyéb, mint a többségre jutott párt kormányzata s uralma. A többség tehát a dolog természeténél fogva arra van utalva, hogy minden törvényes eszközt felhasználjon arra, hogy megmaradjon számszerinti többségnek és megtartsa a hatalmat, mely — eltekintve a személyes előnyöktől — megadja a pártnak az eszközt arra, hogy a közügyeket saját nézete saját politikája szerint vezesse s a hazát, hogy ugy mondjam, saját nézetei szerint boldogíthassa. Innen van t. ház, hogy a kérvénynyel megtámadott választások ügye a bíráló bizottságok tagjaira nézve nem egyszerű vitás ügy, melyet az osztó igazság szerint kell eldönteni, hanem pártkérdés, hatalmi kérdés,politikai kérdés. (Ügy van!