Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-198

27G 198. országos ülés márczins 9. 1883Tibád Antal jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv ezen pontja hitelesíttetik. Következik a napirend második tárgya: a kir. Ouriának országos képviselő-választási ügyekben való bíráskodásáról szóló törvényjavaslatnak általános tárgyalása. Ha a jelentést felolvasottnak méltóztatik venni, az általános vitát megnyitom.^J ; Az első szó a bizottság előadóját illeti. Tamásy Béla előadó: T. ház! Mikor az 1874. évi törvényhozás a választási törvény 89. §-át megalkotta és abban beható tanácskozás után kimondta, hogy a kérvénynyel megtámadott országgyűlési képviselő-választások érvénye feletti bíráskodást a kir. Curiára bizza, már döntött azon érvek felett, melyek a törvényjavaslat mellett és ellen felhozattak. Különösen döntött azon két főkérdés felett: vájjon a képviselőház azon jogát egy más testületre átruházhat)a-e a képviselőház függetlenségének érintése nélkül és hogy azon jogáról következmények nélkül lemondhat-e'? Azon alkalommal ezen utóbbi két főkérdés felett oly módon döntött a képviselőház, hogy az első kérdésre kimondotta a nem-et, a másodikra pedig az igen-t. A dolog ily állásában t. ház, én azt hiszem, nem lehet feladatom, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat általános indokolásával bővebben foglalkozzam és az által ismételve mindazon érvekkel, melyek már a 89. §. meghozatalakor felhozattak, a t. ház türelmét próbára tegyem. Elégségesnek tartom tehát, egyszerűen az Í874 : XXXIII. t.-cz, 89. § ának határozatára hivatkozni. A mi a részleteket illeti, itt utalva az igazságügyi bizottság jelentésében felhozottakra, egyelőre csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy az igazságügyi bizottság jelentésében arra törekedett, hogy a 89. §. határozatainak és az abból kifolyó elveknek megfelelően egy oly részletes szabályzatot alkosson, mely ugy általánosságban, mint részleteiben a törvényjavaslatnak értelmében, helyesnek és czélszerűnck lenni mutatkozott. Ezek után t. ház, nem tehetek egyebet, mint tisztelettel kérem a házat, méltóztassék a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben az igazságügyi bizottság szövegezésélien elfogadni. (Helyeslés.) Horváth Lajos: T. ház! A napirenden lévő törvényjavaslat s a folyamatban levő vita természetéből folyik, hogy az, a ki a kir. Curia választási ügyekben való bíráskodására nézve állást kíván foglalni, kell, hogy tisztában legyen magával először arra nézve, vájjon jó-e, helyes-e a verificatiónak azon módja, melyet házszabályaink megszabnak és melyet a ház évek hosszú során követett; és másodszor arra nézve, hogy ha nem jó, nem helyes a verifieatio mai módja, minő espedienshez forduljon a ház, hogy a létező bajt orvosolja: megtartsa-e saját hatáskörében a verifieatio jogát, vagy átruházza azt egy, a házon kívül álló testületre, pl. az ország első törvényszékére, a kir. Curiára? Mielőtt a felvetett kérdésekre megfelelnék, engedje meg a t. ház, hogy néhány szóval érinthessem a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat előzményeit ; részint azért, mert tanulságosak, részint azért, mert azon álláspontnak, melyet a törvényjavaslatra nézve elfoglalok, hatályos illustratiójául szolgálnak. (Halljuk.') Az 1874-iki kormány által initiált és az 1874-ik törvényhozás által elfogadott választási törvény, szemben a korábbi választási törvényekkel, nagy haladást jelez. Vannak e törvénynek lényeges fogyatkozásai, hogy többet ne említsek, a választási jogosultságról szóló első fejezet több irányban lényeges módosítást követel; de vannak elvitázhatlan előnyei is, pl. az állandó választói lajstrom összeállítása és a választási eljárásra vonatkozó intézkedései helyesek;a Vl-ik fejezet pedig, mely szól a választók összeírásánál és a választási eljárásnál közreműködő közegek felelősségérői és a választási visszaélések megbüntetéséről, annak idején nagybecsű vívmány volt. Nagybecsű vívmány azért, mert a büntető törvénykönyv csak 1878-ban alkottatván meg, 1874-től egész 1880. szeptember l-ig, vagyis a büntető törvény életbeléptetéséig, a választó közönség választói jogát a hatósági közegek és egyes választók visszaélései ellen ezen fejezet védte. De érezte az 1874-iki kormány és törvényhozás, hogy midőn a választásoknál felmerült egyes büntetendő cselekmények megtorlásáról kellőleg gondoskodott: még nem tette meg mindazt, a mit a választók érdeke és a választás szabadsága követel. (Helyeslés balfelöl.) A választók érdeke és a választás szabadsága nincs megóva egyes felmerült bűnös cselekmények megtorlása által, ha a választásnak meghamisított, kierőszakolt eredménye utólag mégis sanctionáltatik (Élénk helyeslés balfelöl) és a kerületnek azon egyén lesz képviselője, a ki néma választók valódi többségének választottja. Az 1874-iki törvényhozás tehát, hogy a petitióval megtámadott választások érvénye felett egy pártatlan bíróság ítéljen és a választók joga szabadon érvénye sülhessen, megalkotta a választási törvénynek a curiai bíráskodásról szóló ismeretes 89. szakaszát és ez által kifejezte azt, hogy a verifieatio mai módja nem jó, nem helyes, hogy a ház a verifieatio jogát saját hatáskörében meg nem tarthatja és hogy a kínálkozó expediensek közül legjobb, leghelyesebb a kir. Curiának bíráskodása. (Helyeslés balfélöl.) E 89. §. az 1874-iki kormánynak és törvényhozásnak, de különösen az akkori többségnek egy, emelkedett szellemre valló alkotása volt, melynek becsét növeli azon körülmény, hogy az 1874-iki