Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-197

197. országos ülés február 28 ISS3. 271 pedig akármiféle tárgyalás alatt, soha Szilágyi Dezső t. képviselő urat már csak az ő előzményei, de az én rövid életem sem hatalmazták fel soha, de azt hiszem, hogy a háznak bármily kitűnő és tisztelt tagját sem arra, hogy másnak véleménye bátorságát kétségbe vonja. (Helyeslés jobbfelől.) Egyetlen egy esetben igenis, azon esetben, ha be tudja bizonyítani, hogy az illető bármily mellékes tekintetből véleményét megtagadva, azzal ellenkezőleg szavazott, ellenkezőleg járt el. Én tehát t. képviselőtársunknak, miután nem hiszem, hogy bebizonyítsa szavait, melyekben több a gyanúsítás, sőt melyek csakis gyanúsítást foglalnak magukban, mint nem valókat és nem igazakat, visszautasítom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szilágyi Dezső: T. ház! Szavaim magyarázása és azonkívül személyes kérdésben kívánok szólni arról, a mit az előttem szólott képviselő ur felvetett. Én igaz, abból a feltételezésből indultam ki, hogy a képviselő ur a napirendre térési indítványt pártolja és hiszem, hogy az egész ház ezen benyomás alatt volt, (Ellenmondás jobbfelől) mert valóban nem tehettük fel azt, hogy valaki a napirendre térés helyessége mellett egy hosszú érvelést hozzon fel. Hegedűs Sándor: Egy szót sem szóltam erről! Szilágyi Dezső: És azon eljárás helyességét egy hosszú beszédben fejtegesse a nélkül, hogy azon indítványnyal egyetértene. De ha ezentúl abból, a mit itt a házban helyesnek nyilvánít a képviselő ur, nem szabad azt következtetni, hogy pártolja is : jövőre óvatosabb leszek és ha világos szavakkal nem mondja a képviselő ur, hogy pártolja azt, a mit megdicsér, nem fogom elhinni, hogy mellette van. (Élénk derültség a baloldalon.) A mi a másikat illeti, talán túlérzékenysége. Hegedűs Sándor: Nem az! Szilágyi Dezső: Mondtam, hogy talán, (Derültség a baloldalon) ezen esetben félrevezette. Én a képviselő ur meggyőződése bátorságáról, miután e kifejezést igy nem is használtam, egy szót sem szóltam. Igaz, az eljárás őszinteségéről szóltam általánosságban: de egyszersmind indokoltam is, hogy én azon eljárást, mely lehet jóhiszemű, de még sem egészen őszinte, érdemleges határozatot hozni, de napirendre nem tűzni, a képviselő úrra azt mondtam, hogy ha a kormány oly nagyon határozottan exponálná magát, oly nagyon határozottan akarná a törvényjavaslat tárgyalását, nem lenne a tárgyalás ellen. (E'lcnmondás jobbfelöl.) Ezt mondtam, ezek szavaim, gondolom, már bele is nyugodott a képviselő ur. (Derültség a baloldalon.) Hegedűs Sándor: Ha igy magyarázza,bele is nyugszom. Szilágyi Dezső: Nekem t. képviselő ur, semmi magyarázni valóm nincs. Az imént mondtam, méltóztassék elolvasni, ismétlem most is, ragaszkodom tehát a korább mondottakhoz. Csakhogy, mint a példa mutatja, hogy a mi ellen ugy indignálódott a képviselő ur, a mire azt mondtam, hogy túlérzékenységből félreértette szavaimat: a jelen esetben bebizonyult, hogy valóban félreértette és hogy ezentúl ne történjék, jövőre ajánlom, hogy nagyobb nyugodtsággal és kevesebb izgatottsággal hallgassa me,<r. azt, a mit eoyszer-máskor kénytelen leszek a t. képviselő urnak mondani. (Derültség balfelöl.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Felkiáltások: Holnap! Ma!) Legyenek meggyőződve, hogy e<nk pár perezre fogom igénybe venni türelmüket (Halljuk!) és igyekezni foa'ok, a mi nem könnyű feladat, ugy szólni, hogy t. képviselőtársam Szilágyi Dezsőnek, kinek némely állítására reflectámi kívánok, sem félremagyarázott szava miatt, sem személyes kérdésben szót utánam ne kelljen kérnie. (Derültség.) Egy pár rövid megjegyzéssel tartozom. Szilágyi Dezső t. képviselő ur a hivatalos hatalommal való visszaélést emlegetve, annak olyforma értelmet látszott tulaj doni tani., mintha azon megjegyzéseim, melyek a törvényre előzetes álláspontomat illetőleg tétettek, talán oda vonatkoznának, hogy a hivatalos hatalommal visszaélés ellen ily esetekben nem szándékozom a kellő szigort alkalmazni. Erre legelsőbben is megjegyzem azt, hogy a mennyiben tudom, ha emlékem nem csal, már azon időben, mikor ezen széken ültem, alkottatott meg a büntető törvény, a mely azt mondja: „A ki hivatala hatáskörébe eső cselekménye-vagy arra vonatkozó ígérete által, valamely választót bizonyos jelölt melletti, vagy elleni szavazásra vagy a szavazástól való tartózkodásra bírni törekszik: két évig terjedhető fogházzal büntetendő." No hát gondolom, ha szigorú intézkedés szüksége forog fenn, a nélkül, hogy a verificátionális intézkedéshez kellene fordulni, ez szigorúnak elég szigorú. De kénytelen vagyok megjegyezni azt is, hogy ha valahol a világon, ugy itt nálunk ma még a hivatalos hatalommal való visszaélésnek, mint egyes párt állásának a felemlítése, teljesen igazolhattam Igazolható lesz talán ezen észrevétel akkor, ha az országot, mint sokan kívánják, kinevezett hivatalnokok fogják kormányozni; de ma, midőn az egyes vidékek és megyék szerint és ugyanazon egyes megyében ezen hivatalnokok a legkülönbözőbb pártokhoz tartoznak, az a feltevés, hogy egyik-másik párt, a hivatalos hatalommali visszaélést saját javára zsákmányulhassa ki, minden alapot nélkülöz. A másik, a mit meg kívánok jegyezni, az, hogy a képviselő ur azért, hogy a kormány eljárásában