Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-197

270 ,ö7- országos filés febrnir 28. 1SSS. előtt, a kik a dolog érdemével akarnak tisztába jönni, nem pedig ürügyek alatt akarják a napirendről levenni, higyjék el, a legjobb és a legegyenesebb út, a ház érdemleges eldöntése alá vinni a kérdést. Én ugyan megvallom, hogy azok után, a miket a ministerelnök úrtól hallottam, nem sok reménynyel nézek azon részletes tárgyalás elé s pedig megmondom miért; mert én, a ki elvileg elleneztem ezen törvényjavaslatot, de ha ez egyszer megalkottatik és törvénynyé lesz: akkor abban a tekintetben én a lehető üdvös hatást, legalább némi tekintetben, tőle csak akkor várom, de csak akkor, hogy ha abban a törvényjavaslatban mindazon garantiák megteremtetnek, nem csak a bűnös izgatások ellen, a melyeket a ministerelnök ur egyedül megteremtetni kívánt s a mely gíirantiák megalkotásához az én támogatásomat a bűnös izgatások ellen birni fogja. De csak akkor várok üdvös hatást tőle, ha ezenfelül legnagyobb baja Magyarország választási szabadságának, szintén orvosoltatik. S ez a legnagyobb baj áll a hivatali hatalommal való visszaélésben és nyomás gyakorlásában. (Élénk helyeslés és tetszés a hal- és a szélsőhalon.) Egy olyan törvény, a mely megalkottatik a nélkül, hogy lehető alaposan orvosolná ezt a bajt, tulaj donkép egyoldalú törvény, a mely gyakran az ellenzék által is elkövetett, izgatások ellenében védelmet nyújthatna a kormánynak, de a legnagyobb baját a szabad választásnak orvosolni nem volna képes és nem volna a választások tisztességének biztosítéka. De bár igy legyen, vagy ugy legyen, t. ház, én részemről, ki e törvényjavaslatot érdemben elleneztem, az érdemleges tárgyalás mellett vagyok. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Hegedűs Sándor: T. képviselőház! (Zaj a bal- és a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Személyes kérdésben és félreértett szavaimnak helyreigazítása czéljából kérek szót. (Halljuk!) Először is bátor vagyok eonstatálni azt, hogy t. képviselőtársam, Szilágyi Dezső ur, nagy tévedésben van, midőn azt mondja, hogy én őt most félbeszakítva, magamra kívántam hívni figyelmét, vagy nem tudom, hogyan fejezte ki magát — mert tény az, hogy beszédjében először ő nevezte meg igénytelen nevemet. Ez az egyik. A másik, a mit eonstatálni kívánok, az, hogy tökéletesen félreérteni méltóztatott azon álláspontot, melyből én itt beszéltem s ezt abból következtetem, hogy azt hitte, hogy én a napirendre térést pártoltam. Én a napirendre térés mellett egyetlen egy árva szót nem hoztam fel. (Mozgás balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, méltóztassanak kihallgatni. Méltóztassanak megnézni a gyorsírói jegyzeteket, még nem volt időm — mint némelyeknek szokásuk — kicorrigálni. Szavaim tisztán a jogos önvédelemre szorítkoztak a kormány és a kormánypárt mellett azon támadásokkal szemben, melyek azokat erőszakoskodásokkal vádolják. Sem conclusiomban, sem előzményeimben egy szóval sem voltam a napirendre térés mellett. Sőt tovább megyek, bár nem szokás és nem is helyes a párt körében történtekre hivatkozni: de mikor már itt megtámadtatom, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy mikor e kérdés a pártban tárgyaltatott, én ellene voltam a napirendre térésnek s épen e szempontból kívántam az általános tárgyalást. Hogy mily indokokból, az nem tartozik ide, de kötelességem volt ezt megmondani, midőn lehet mondani, úgyszólván politikai önállóságomban lettem megtámadva t. képviselőtársam által. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a bal- és a szélső baloldalon.) Ez az, a mit félreértett szavaim helyreigazításául megjegyezni kívántam. Végül pedig a személyes kérdés. T. képviselőtársam tehát hamis feltevésből kiindulva, hamisan következtetett is, sőt nemcsak hamisan, hanem méltatlanul és igazságtalanul, (Mozgás a bal- és a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) mert azt mondta, hogy ha Tisza Kálmán ministerelnök ur igy vagy ugy nyilatkozott volna — a szavakat nem idézem szó szerint, de azt hiszem, nem fog reetificámi legalább ebben az egy kérdésben. . . . Szilágyi Dezső: Nem tudom! (Élénk derültség). Hegedűs Sándor: . . • akkor nekem sem lett volna bátorságom, ellenkező véleményen lenni. Azt hiszem, ez szavainak értelme. A t. képviselő ur vindicálja e háztól azon kiváltságot, hogy mindig contradistinguálja, mi a tisztességes, mi a nem tisztességes, mi a komoly, mi a nem komoly, mi az őszinte, (Igaz! Igaz! a jobboldalon) mi a nem őszinte, mi a becsületes, mi a nem becsületes; s igy szokott — hivatkozom a háznak minden elfogulatlan tagjára — minden beszédjében ez a négy gondolat vagy mindannyi sokszoros hatványban, vagy legalább azoknak egyike vagy másika meglenni. {Igaz! Igaz! jobbfelöl. Mozgás a bal-és a szélsőbalon. Halljuk!) Én e tekintetben nem is a többségre, hanem a kissebbségre hivatkozom, mutassák meg egyetlen egy beszédjét Szilágyi Dezső képviselő urnak, a melyben nincs benne ez a felfogás. (Felkiáltások balfelöl: Ez nem személyes kérdés. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Most is azt mondja, hogy nem komoly, nem őszinte, nem tisztességes az eljárás, a melyet a többség követ. (Felkiáltások balfelöl: Ez mm személyes kérdés!) Engedelmet kérek, velem szemben azt mondta, hogy meggyőződésem bátorságával nem birok; azt hiszem, hogy ily állítással szemben szabad igy védekeznem. (Zaj a baloldalon. Felkiáltás balf elől: És mi a vége?) A vége pedig igenis j az, hogy sem rövid parlamenti életemben, sem