Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-197

264 197. ©magos ölés febrnár 2S. 1883. s ez által én előttem legalább azt bizonyítja be Magyarország ministerelnöke Tisza Kálmán, hogy ő jobban szereti az igazságot, mint a saját személyét. Csanády Sándor: Csak kezdi! (Derültség.) Németh Albert: Éles Henrik azonban, a ki e törvényjavaslatnak elnapolását, illetőleg napirendről levételét indítványozta, hivatkozik a képviselőház souverain jogainak megóvására. Bocsánatot e kérek t. képviselőház , nekem olybá tűnik fel Éles Henrik képviselő ur, midőn őa képviselőház souverain jogait kívánja oltalmazni, mintha egy katliolikus templomban szép papi ornatusban fölmenne a poklok fejedelme sott egy lélekemelő predikátiót tartana a felebaráti szeretetről, az igazságról és az erkölcsiségről. (Elérik derültség és tetszés a szélső hal oldalon.) Azok pedig t. ház, a kik oly izgatott hangulatban még csak meg sem akarják hallani innen az ellenérveket, hanem Éles képviselőtársamat pártolják: azok ugy tartják e törvényjavaslatot, mint a trójai lovat és félnek tőle, hogy az, a mi e törvényjavaslatból a gyakorlati élet mezején itt a törvényhozásra kihatólag emanálni fog, az nem igen lesz aző javukra, hanem az lesz Pandora szelenczéje, mely az ő fejükre a curiai bíráskodás által leborittatik. Azok nem Tisza Kálmánhoz hasonlók, azok nem ugy, mint Aristides, jobban szeretik az igazságot, mint önönmagnkat, hanem azok Tisza Kálmánt és önönmagukat jobban szeretik, mint az igazságot. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Kívánom a törvényjavaslat tárgyalását. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hegedűs Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Zaj.) A t. ellenzék részéről a békétlenség jeleit vettem észre s minthogy az imént szemrehányás tétetett, hogy nem indokoljuk álláspontunkat és nem adunk felvilágosítást azon álláspontra nézve, melyet elfoglalunk, legyenek kegyesek már csak következetességből is kissé türelemmel lenni. (Halljuk!) Az mindenesetre áll, hogy ha a napirendre térés vagy egy törvényjavaslatnak a napirendről való levétele indítványoztatik, nehéz helvzetben van bárki, a ki akár contra, akár pro akar érvelni: mert könnyen eshetik azon hibába, melybe mai napon is többen estek, t. i. a dolog érdemébe is bementek a czéíból, hogy álláspontjukat megjelöljék. Ennek következtében én szemrehányást sem tehetek azon képviselőtársaimnak, a kik, mint Polónyi és Győry, tüzetesen a törvényjavaslatból indokolva következtették azt, hogy mi ezen törvényjavaslat dispositióit perhorrescáljuk, sőt Győry Elek képviselőtársunk odáig ment, hogy Pauler igazságügyministernek azon szemrehányást tette, hogy a törvényjavaslatnak csak egyik határozmányától fél. Nem tehetek ezért szemrehányást, mert helyén levőnek ugyan nem tartom, de a doígnt bizonyos [összeköttetésben levőnek elismerem és ennek következtében csak arra figyelmeztetek, hogy itt érveléseikben talán kissé messzire mentek. Én azon fő szempontra kívánom a t. ház figyelmét felhívni, melyet itt, azt hiszem, több alapossággal az ellenzék részéről többen hangsúlyoztak, hogy t. i. az igazságügyminister ur, sőt részben a kormány és a, kormánypárt ezen törvényjavaslattal szemben mily álláspontot foglalnak el, t. i. ugy tüntették fel a dolgot az ellenzék részéri)! — nem épen következetesen — mint részben pártfegyelemből, részben pártfegyelem hiányából származót. Helfy képviselő ur t. i. azt monda, hogy ez származik épen pártfegyelemből, ez valami daemoni cselszövény, mely által a kormány az ellenkezőt akarja elérni, mint a mire látszólag ajánlkozik és a mit látszólag indítványoz; Győry Elek t. képviselőtársunk pedig az ellenkező szemrehányást tette, t. i. ő azt niondá, hogy miért nem tart fegyelmet a kormánypárt ily kérdésekben, miért nem erőlteti ezen törvényjavaslatot. (Polónyi Géza közbeszól : Szapáry a 12 frthoz kötötte tárczáját!) Azt hiszem, hogy e tekintetben igen könnyen megfelelhetek t. képviselőtársamnak. Igazsága van: e kérdésben pártfegyelem nincs. De megmondom, hogy nemcsak a kormánypárton, de az ellenzéken sincs és nem is lehet. Én meg tudnám nevezni azon képviselőket, de nem is szükséges, hogy megnevezzem őket, inert ismeretesek jeles tehetségükről s az ellenzék több tagjának e tárgyú felszólalása is emlékezetben van. Ok a parlamenti viták közben többször kijelentették, hogy nem akarják kiadni az országgyűlés kezéből a verificatió jogát; ép ugy meg akarják tartani, mint a községi és a megyei választásoknál is meg van tartva. Tehát ne méltóztassanak minket erőszakoskodással vádolni és különösen ne méltóztassanak holmi alattomos cselszövényeket és utógondolatokat nekünk tulajdonítani, mert az ellenzék soraiban is vannak oly férfiak, a kik azon állásponton állanak, mely et ezen törvényjavaslat nem foglal el és a kik ezen törvényjavaslatot el akarják vetni— legalább a múltban tett nyilatkozataik alapján azt kell hinnem, — és ezek nem érdemlik meg az önök részéről azon szemrehányást. Ha tehát magunknak nem követelhetjük is az eddigi szomorú tapasztalatok alapján, hogy irányunkban igazságosak legyenek, kérem önöket, hogy legyenek igazságosak, legalább saját collegáik iránt. (Tetszés jobbfelöl.) De a dolog érdeme is kizárja a pártkérdést, sőt tovább megyek, kizárja azt, hogy a kormány a kérdést cabinetkérdéssé tegye és ahhoz határozottan ragaszkodjék. Miért? Mert ez a ház beiügye. Ezt minden parlamentben oly dolognak szokták tekinteni, melyben az szabadon rendelkezhetik és a kormánynak akkor tehetnének méltán szemrehányást, ha akkor, midőn arról van szó, hogy az országgyűlés verificationalis joga elvétessék, meg-