Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-197
254 11*7. országos ülés február 28. 1883. létnek kell fűződnie, használhassák, bármi czégre, vagy árúra akarják is alkalmazni. Azt mondják, hogy vannak országok, a melyek ezen elvtől eltérő szokást követnek. Thaly Kálmán t. képviselőtársain egyenesen Angliára hivatkozott e részben. Elismerem, tudom. De e példa reám, a ki az ország ezímere iránt kegyelettel viseltetem, döntő hatással általában véve nincs; annál kevésbbé, mert más országokban tudtommal az ország czímerét magánosok nem használhatják. Ha nem szabad egyes család nemzetségi czímerét idegennek használnia — pedig véleményem szerint nem szabad — (Ugy van! a szélső balon) még kevésbé lehet megengedve, hogy az ország czímerét használhassák egyesek. Es miért használják'? Vagy hiúságból vagy számításból. Számításból oly értelemben, hogy ezen jelvény alatt hitelük, árúczikkeik nagyobb tekintélynek, nagyobb kelendőségnek fog örvendeni különösen a külföldön. De ha csak azt akarják, ám nyomassák az ő árúikra az ország nevét akárhány nyelven ; ezt ugy is könynyebben fogja megérteni a külföldi vevő közönség, mint az ország czímerét, a melyhez a nélkül is csak azok értenek, a kik a czímertanban jártasak. En tehát t. ház, általában nem látom át, hogy miért legyen megengedve magánosoknak az ország ezímerének használata és ennélfogva kijelentem, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélső halon.) Madarász József : T. ház! Én sem fogadom el a szőnyegen levő javaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Megengedem, hogy azon okokon kivül, melyeket előttem szólott t. barátom Irányi Dániel képviselőtársain előadott, hogy hiúságból vagy számításból használják az ország czímerét egyesek, megtörténhetik, hogy használják némelyek azt ragaszkodásból is; de a tapasztalás azt bizonyítja, hogy sokkal több visszaélés történik használata által, ez utóbbi tekintet döntő s természetesen a ragaszkodás! tekinteteknek el kell hallgatniok. De semmiesetre sem fogadhatnám el azt, hogy egyes egyének, legyenek azok bár ministerek, kegyelemből adhassák egynek vagy másnak erre az engedélyt (Helyeslés a szüsö baloldalon) és ha óhajtanám is azt, hogy a, czímer használtassák, akkor magában a törvényben kívánnám megjelöltetni, hogy ezen és ezen esetekben ezeknek is ezeknek engedtetik meg az ország ezímerének használása. De készen vagyok rá, hogy a t. ministerelnök ur szokott éles elméjével talán gunyorosan is fog észrevételt tenni azon indokokra, a melyek engem arra vezérelnek, hogy a részletes tárgyalás alapjául el ne fogadjam a törvényjavaslatot; erre engem a t. ministerelnök ur felszólalása végén előadott szavai is indítanak. Mert azt mondja, hogy ezen javaslat tárgyaltassék s nem ellenzi azt, hogy utasíttassák a kormány, hogy az ország ezímerének használatára vonatkozólag bizonyos szabatosabb, részletesebb törvényjavaslat terjesztessék a ház elé. Ha annyira szabatosan meg van határozva az államnak ezímere, hogy a bíróság minden tekintetben ítélhet a felett szabatosan, vájjon visszaéltek-e azzal, vagy sem, akkor nincs szükség többé ennek szabatosítására. Ha pedig szükség van, a mint én hiszem, hogy van — akkor lehetetlen, hogy- ezen törvényjavalatnak tárgyalása odáig el ne halasztathassék, mig azon javaslat, melyet a t. ministerelnök ur is óhajt és elfogad, nincs előterjesztve. Ez véleményem a tárgyra nézve. Azonban bocsásson meg a t. ministerelnök ur, én kénytelen vagyok helyeselni azon nyilatkozatot, melyet Thaly t. képviselőtársam a „monarchia egyik és másik fele" használata ellen tett. Jól tudom én — emlékszem rá — hogy néhány — talán két-három törvényben — a ház vigyázatlansága folytán, 1874—75-ig e kifejezés: „a monarchia másik állama" s talán a „monarchia másik fele" is belejött, bár ez utóbbira nem igen emlékszem. De engedje meg a t. ministerelnök ur, azt már tudom, hogy 1875 óta, mióta Tisza Kálmán t. képviselőtársunk a ministerelnök, többször voltain kénytelen felszólalni ezen kifejezés ellen, sőt még arra is hivatkoztam egyszer, hogy ha élne Deák, szeretném, mert akkor igazat adna nekem, hogy ne kövessék önök folyvást azt a lejtőt és ne hivatkozzanak folytonosan olyan becsúszott visszaélésekre, melyek azon eredeti törvényt, melyet a Deák-párt, az úgynevezett közösügyes párt alkotott, folyton kiforgatják sarkelveiből és nemcsak lényegét, de elnevezéseit is megváltoztatják annak, mi 1867-ben megállapittatott. Mondom, megengedem, hogy már 1874-ig is — de csak elcsúszva — néhány törvényben meg volt e kifejezés. Ha önök jó indulattal akarják Magyarország állami életét megmenteni — a mint én hiszem, hogy akarják — akkor önöknek megkell mutatni, hogy nem fognak eltérni az 1867 : XII. t.-cz.-ben használt kifejezéstől és ha attól eltértek eddigelé, térjenek vissza ezentúl. Mi állapíttatott meg 1867-ben Magyarországra nézve? Megesküszik a király Magyarország és társországai jogainak tiszteletben tartására és fentartására. Ne hívják tehát önök Magyarországot a monarchia másik felének, de még csak másik államának se. (Helyeslés szélső balról.) Nem kívánok közjogi vitát felidézni, de a minister urak önmaguk idézik azt elő, indokolásuk által. Meggyőződésem és Magyarország állami törvényei szerint képesnek érzem magamat kimutatni, hogy Magyarország még a monarchia névvel is más monarchia, mint az osztrák monarchia, mert itt király van, ott pedig ' császár. Itt Magyarország mint állam szerepel, ott
