Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-197

197. or zágos äiís hogy a magyar törvényes és alkotmányos praxisban azutus általánosan elismert jogforrást képezett (Helyeslés) és nem tekintetett kevésbé törvényes erővel bírónak, mint az, a, mi más utón jött létre. Azt mondom tehát, hogy a magyar ezímerről a törvényben intézkedés nincs, nem lehet, ha csak egész jogfejlődésünket megtagadni nem akarjuk. (Helyeslés jobbfelöl.) A háromfőismertetőjel: Szt.-István koronája, a kettős kereszt és a négy folyam. És bármily eltérések legyenek is a czímerekben különben, a melyekben ezek benne vannak, azokat általában Magyarország ezímerének szokták elismerni. Es megjegyzem, hogy ha pontossággal meg fog is állapíttatni az ország czímere, a mire nézve még szólok később, akkor is azt hiszem, nem lesz szabad megengedni, hogy az a czímer, a melyben a három legfőbb jelvénye a magyar czímernek benne van, mesterségesen alkalmazott egy pár apróbb eltéréssel használható legyen és alá ne essék a törvénynek. Nincs tehát ok ezen törvényjavaslat tárgyalását elhalásztam ma sem, mert a három főieivény meglétének alapján a bíróság mindig azon helyzetben lesz, hogy megállapíthassa, vájjon visszaélés követtetett-e el vagy nem. Mert ismétlem, apróbb változtatások miatt, még ha minden részleteiben is meg lesz a czímer állapítva, nem lesz helyes, nem lesz czélszertí és remélem, nem lesz szabad az ezen czímer használata iránt hozott törvény rendeleteit mellőzniés büntetlenül ezen czíinérrel élni, a melyre nézve ki lehet mutatni és a szakértők ki is fogják mutatni a különbséget, de a melyet a nagy közönség ide benn és még inkább a külföld valósággal az ország ez merének fog tartani. (Helyeslés jobbfelöl.) Ismételten igen kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni és hozzá teszem, hogy a t. képviselő ur által beadott határozati javaslatot azon alakban, a mint beadva van, nem fogadhatom el, mert az a törvényjavaslatnak visszautasítását is involválja; de ha ezen törvényjavaslat, mely, azt hiszem, szükséget pótol, elfogadtatik, nem szándékozom akadályt tenni abban, hogy egyúttal a nánisterium utasíttassák a czímernek végleges, törvényszerű megállapítására. (Elénk helyeslés.) Thaly Kálmán: Ezt czéloztam! Tisza Kálmán ministerelnök: Tudom és azért épen a t. képviselő ur ne vegye rósz néven, ; hogy hozzájárolok e tekintetben nézetéhez (Derültség a jobboldalon) és azt ezen részében szívesen elfogadom, de nem fogadhatnám el a határozati ja- j vaslatot azon alakjában, a mint beadatott, miután az a törvényjavaslat mellőzését is involválja, a mit én helytelennek tartok. Oda eoneludálok tehát, hogy a. törvényjavaslat elfogadását kérem; ezenkívül oly határozati javaslatot, mely az említett ezmierek alakjának és február 28. 18SS. 35 3 részleteinek törvényszerű megállapítását czélozza, azután én is igen szívesen elfogadok. (Élénk helyeslés.) Thaly Kálmán: A mennyiben személyem érdekelve van és ugy látszik, hogy a t. ministerelnök ur félreértette intentiómat, legyen szabad röviden felszólalnom. A mi 11 t. ministerelnök urnak legutóbbi kijelentését illeti, hogy beleegyezik abba, hogy oly értelmű határozat hoz;t*sék, miszerint utasittatik a ministerelnök a magyar országos és állami czímernek törvényes és szakszerű megállapítására, ezt én nemcsak hogy rósz néven nem veszem, de sőt azon örvendek és constatálom, hogy a. t. ministerelnök ur e tekintetben legalább, nincs ellenmondásban önmagával, mert 1871-ben a háznak akkori határozatát szintén nem ellenezte és én legfőképen csak ezt akartam elérni. Az én ellenindítványomban nincs az, hogy egyáltalában visszautasítani akarnám a törvényjavaslatot, sőt abban ott van az „egyúttal" kifejezés. Azért tettem ellenindítványomat oly alakban, a milyenben azt benyújtottam, mert nem tudhattam a t. ministerelnök urnak intentióját. Nevezetesen azt gondolhattam, hát ha a t. ministerelnök ur ezélszerűnek vélné itt egy szakaszban megállapítani a magyar ezímert, hogy ez az egyszerű, ez az összesített czímer, következőleg, a ki ezzel visszaél, stb. én ezt feltételezhettem, tehát azért adtam be határozati javaslatomat, hogy utasittassék n ministerelnök ur, hogy a törvényjavaslatnak ily módon kiegészítését megkísérelvén, mutassa be ez iránti törvényjavaslatát. Erre fektettem én a fősúlyt, tía a t. ministerelnök ur egy ily értelmű határozati javaslathoz hozzájárulni méltóztatik, adut nyilatkozott, én a magamét kész vagyok visszavonni és elfogadni amazt, mert czéloni csakis az volí, hogy a minisíerium arra utasittassék. E tekintetben tehát ne ni oly nagy az ellentét. De igenis épen nem nyugtat meg a ministerelnök ur felszólalása arra nézve, mikor magát kimagyarázni, mentegetni iparkodott. Elnök: Kérdem a képviselő urat zárszóval méltóztatik-e élni? mert szavainak c része már a zárszóra vonatkozik. Thaly Kálmán : A zárszóvá] később fogok élni. (Leül.) Irányi Dániel: T. ház! Az ország czímere az én nézetem szerint oly kizárólagos tulajdona az országnak, hogy azt csak azon hatóságok, illetőleg személyek használhatják jogosan, a melyek az ország, az állam hatalmának is letéteményesei, a melyek az állami hatalmat kisebb-nagyobb mértékben gyakorolják. Ezek : a király, ;<z országgyűlésnek két háza, aministeriumok és az ezeknek alárendelt hivatalok, végre a bíróságok. Magánosok nézetem szerint semmi igény nyel nem bírnak arra, hogy az ország jelvényét, a melyhez kegye-