Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-196

196. országos ülés február 26 18X3. 241 Nem szemrehányáskép mondom ezt, távol j legyen tőlem, mert nincs itt ideje az egyezmény megalkotásának; ha itt lenne és tőlem fügne, nem ugy lenne megalkotva. (Derültség.) Kimondom Őszintén, meg lenne alkotva ugy, hogy Magyarország jövedelméből épen annyit, épen oly arányban élvezhetne közigazgatási tekintetben, mint élvez Horvát-Szlavonország; hanem azután, a mit nem bir a közös ügyekre előteremteni, azt a maga szakállára és adósságára vegye fel, ugy mint mi veszszükittfel. Ezt nem szemrehányáskép, de kötelességemnek tartottam megjegyezni. Azután igaz, hogy t. barátom nem" említette fel, de felemlítem én, csak azért, hogy megnyug-' tassani drága testvéreinket oda át, hogy nemcsak igazságtalanság nem történt rajtuk e számítás sze • rint, hanem kedvezményben részesülnek, hogy ismételjem azt, mit az előadó ur szintén mondott, a mi elkerülte t. barátomnak a figyelmét. A jelentés igaz, hogy kezében volt, de hát emberek vagyunk, azt, a mi nekünk nem kedves, szeretjük elhallgatni. (Derültség.) Hát figyelmeztetem t. barátomat, hogy ezen számítási mód az, a melyről a kiküldött országos bizottság, tehát Magyarország és HorvátSzlavonországok együtt bevallották, hogy a jövedelem kiszámítása Horvát-Szlavonországokra nézve a legkedvezőbb felfogás alapján, a törvény rendeletének legkedvezőbb alkalmazásával történik. (ügy van!) Én ezt csak megnyugtatásul mondom az oda át levő testvéreinknek. És ne felejtse t. barátom, hogy ő határozati javaslatát csak a dohánybevételekre terjeszti ki. (Halljuk!) Hát hiszen én nagyon jól tudom, mindnyájan tudjuk, a jelentés is megmondja, hogy ha a dohány és a só a szerint számíttatnának, a mint a különvéleményt benyújtó t. képviselőtársam óhajtotta, évenként 150,000 írttal többet kapnának, sőt később ennél is többet. De el fogja ismerni t. barátom, hogy akkor a többi ehhez tartozó körülményekkel is számolni kellene s higyje meg, hogy akkor az előbbi bizottság előterjesztése valósulna meg és ez inkább volna önökre terhelő. Engedjen meg, hogy csak még egy csekélységre figyelmeztessem, arra: hogy ami a sót illeti, a mint látom, valószínűleg azért ejtette azt el, mert gondolhatta, hogy az én szemeimet ezek az átkozott kis betűk ki fogják kerülni. De nem kerülte el figyelmemet az a megjegyzés, hogy akkor sokat kellene újra meg újra megvizsgálni; mert tudják-e, hogy mindazon kedvezmények, melyek a dohánybeváltásért Magyarországtól Ausztria részére adatnak, hogy t. i. 200,000 bécsi mázsa tengeri só az előállítási áron adatik el, hogy, mondom, ennek legnagyobb részét horvát-szlavón testvéreink^ nyerik. (Ugy van!) Hát az én szemeimet nem kerülte ki, hogy ennek a csekélyebb áron adott sónak 33%a

esik horvát-szlavón testvéreink javára, midőn a nagy Magyarországnak összesen csak 20 !

/

0 KÉPVH. KAPLÓ 1881— 84.X. KÖTET. jut. Láthatják tehát t. barátaim, hogy nem mind arany, a mi fénylik és az az ördög sem oly fekete, ha közelről nézzük. (Derültség.) Én azt hiszem, hogy t. barátom és oda át levő horvát-szlavón testvéreink is meg fogják bocsátani, hogy csak ezen néhány tételt is felhoztam. Én őszinte testvéri szeretettel óhajtom nekik, hogy ők nyerjék meg állami függetlenségüket mellettünk és legyenek képesek állami függetlenségüket önmaguk teljesen fentartani, a nélkül, hogy bárkinek filléreire szorulnának. Megengedik tehát, hogy e néhány őszinte szót irányukban való igaz hajlamból elmondottam. Mert miként magának a magyar nemzetnek függetlenségét óhajtom, nem érdemelné meg ezt, ha másoknak, a kik vele lenni nem akarnak, ugyanezen önállóságot és függetlenséget nem kívánná. Óhajtom, hogy velünk iparkodjanak azt fentartani; de akkor e nemzettől se kívánjanak több áldozatot, mint a mennyit ők képesek letenni a közös haza oltárára. Ugyanazért a mondott tekintetekből elfogadom a zárszámadási bizottság javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra többé senki sem lévén följ egyezve, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még az előadó urat és Mihalovics Károly képviselő urat, mint a kinek határozati javaslatát rajta kívül még 12-en irták alá. Lukács László előadó: T. képviselőház! Miután Mihálovies t. képviselőtársam egyenesen reám hivatkozott: bátor vagyok egy pár állítását rectificálni. (Halljuk!) Említette t. képviselőtársam azt, hogy nem áll a bizottsági előadónak azon állítása, miszerint a leszámolások is ugyanezen alapon szerkesztettek volna és hivatkozott e tekintetben az 1873. évi leszámolásra. Tény, t. ház és mindnyájunk előtt ismeretes, nem titok, hogy az 1873. évben készíttetett ugyan egy leszámolás, a mely hibás alapon jött létre, de ennek az volt oka, hogy ugyanazon évben a költségvetés más berendezést nyert, mint az előtt, bizonyos tételek kiszakittattak és a költségvetés végére helyeztettek át hitel- és pénztármú'veletek czíme alatt. Mikor e költségvetés és az ennek megfelelő zárszámadás alapján a leszámolás készült, bizonyos tévedés folytán a dohány- és jövedéki tételek a leszámolásból kihagyattak. De tény az is, hogy e tévedés észrevétetett, a bizottság azt reetificálta, a képviselőháznak bejelentette és mikor az 1880: LIV. t.-cz. előkészítésére hivatott regnicoláris bizottság működött, az a rectíficált leszámolásokat vette alaptil. Igaz, hogy az 1873-iki leszámolást a ház már nem rectificálhattá azon időben, mikor annak rectificati ójáról szó volt, mert egy ellenkező házhatározat akadályozta abban, hogy az módosíttassák. De a mi 1874-re és a többi évekre történt, az már teljesen rectíficált alapon vétetett tadomá31