Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-196
238 M >- országos ai és íebruár 2fi. 1883. az Ausztria részéről már megtérített költségekhez járulékkép hozzá vettetik; tekintettel arra, hogy az ország gyűlés az ily alapon létrejött leszámolás elfogadása és jóváhagyása által oly határozatot hozna, mely által egyoldalúkig s Horvát-Szlavonországok kárára a magyar és horvát kormány közt 1871. évben létrejött, megáll;*jmdás magyaráztatik; tekintettel arra, hogy a megállapodás azon szabványainak értelmezésére, melyekre nézve kétség támad, azon tényezők, melyek közt az létrejött itt tehát a magyar es horvát kormány hivatvák: mi alólirt horvát-szlavonországi képviselők a következő javaslatot terjesztjük elő; méltóztassék a t. képviselőház az előterjesztett 1880. évi leszámolásnak tárgyalását és az ez iránti határozatnak hozatalát elnapolni mindaddig, mig az arra hivatott tényezők közt nem jön létre az egyetértés az iránt, mikép értelmezendő hz említett 1871. évi megállapodás. Mihalovieh Károly, Vukotinovies, Lajos, Kresztics Miklós,Miskatovies József, Gyurgyevics Vazul, Stekovies János, Polják Ferencz, dr. Subotieh János, Rogulics Mihály, Spisics Viktor, ksaríalovics Iván, Sladovics Máté. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! As ügy állása maga tüzetesen ki van fejtve a zárszámadási bizottság jelentésében és igy a ház minden tagja világos képet alkothat magának az ügyre nézve. A tárgyalás alapját képező egyik okmány, t. i. az egyik horvát képviselő által beadott határrozati javaslat visszavonatván, ahhoz nem szólhatok, mert nem képezi többé a napirend tárgyát; de arra pár megjegyzést kívánok tenni, a mit Mihalovieh Károly képviselő ur elmondott és határozati javaslatába foglalt. (Halljuk!) A képviselő ur arra hivatkozott, hogy az elszámolási mód, a mely követtetik és a melyet a zárszámadási bizottság alapul vett, a két kormány által állapittatottt meg 1871-ben. Engedelmet kérek, ezen elszámolási módot most már nem a két kormány által kiküldött közegek megállapodása képezi, mert az elszámolásnak ezen módja a képviselőház zárszámadási bizottsáiga által 1876-ban elfogadtatván, már többször ismételve tudomásul vétetett a képviselőház által a zár számadási bizottság ezen alapon készült jelentése. Nem tekinthető tehát ezen elszámolás többé a két kormány közegei megállapodásának, hanem az már most az országgyűlés határozata. (Helyeslés.) De t. ház, nem csak igy áll a kérdés. Az 1880-iki regnicoláris deputatió is e körülmény teljes tudatával határozott a kérdés fölött, határozott pedig akként, hogy az adatok eléje voltak terjesztve, melyek szólnak az 1869. évtől az 1877. évig és ezen kimutatásokban benfoglaltatik a dohányjövedék bevétele és kiadása is. Ez azon alap, melyet 1876-ban a zárszámadási bizottság elfogadott s mely most is ezen leszámolás alapját képezi. Igy tehát a kérdés ezen része a regnicoláris deputatió előtt is tudva volt. Mellékesen megjegyzem, hogy a leszámolás ezen alapja nem változott meg 1873-ban, a mikor az átalány rendszere Horvát-Szlavonország beiigazgatási költségeire nézve megváltozott, mert azon leszámolási mód már 1869-re nézve is alkalmaztatott, tehát azon időközre is, mikor a pausalis rendszer még fennállott. De azt mondja a t. képviselő ur, hogy nem lehetett a regnicoláris küldöttség minden tagjának feladata, hogy az adatok minden részletét kutassa; a miért is ez elkerülhette^ egyes képviselők figyelmét s igy tévedés történt. Én azt hiszem, t. ház, hogy ezen regnicoláris bizottság feladata oly fontos volt, hogy a képviselők, kik ebben ugy magyar, mint horvát részről részt vettek, a kimutatásokat szem elől semmi esetre sem tévesztették. De nemcsak a kimutatásokból jöttek erre, hanem mint méltóztatnak emlékezni, e kérdés szóba jött már az 1874. és 1875-diki leszámolás alkalmával, mikor ez a törvényhozásban tárgy altatott és a t. ház által a kormánynak rectificálás végett visszaadatott; ezen leszámolás helyesbittetett is és igy rectificálva került később ezen leszámolás a regnicoláris küldöttségek elé. Ezen előzmények után azt mondani, hogy nem volt tudomása erről a regnicoláris bi| zottságnak, felfogásom szerint nem lehet, mert oly ! ügy, mely annyiszor meg volt már beszélve a kép| viselőházban, a tagok teljes tudomása mellett olI dathatott meg. (Helyeslés-) De különben ezen eljárás, felfogásom szerint, j a bruttó költségvetésnek természetes következménye. A bruttó költségvetés, mely a zárszámadásban is nyilvánul, oly természetű, hogy abból egyes tételeket egyoldalúlag kiszakítani nem lehet. De a t. képviselő ur azt mondja, hogy nem tartozik a közös költségekhez azon dohány regieje, mely Ausztriába vagy a külföldre adatik el. De hiszen nem külön kezeltetik a magyar és horvát regié, hanem az összes magyar állam regieje kötötte az egyezményt és adja el a dohányt a külföldnek vagy Ausztriának. Ha ezen speciális kiadást ki akarta volna hagyni bármely factor a leszámolásból: mindenesetre világosan ki kellett volna azt mondania és ha nem mondatott ki, a bruttó költségvetés természete szerint a leszámolásnak ily módon kell történnie. (Helyeslés?) Hogy a regnicoláris bizottságnak tudomása volt e kérdésről és hogy a leszámolás alapelveivel, melyek 1876-ban a zárszámadási bizottság által megállapittattak, tisztában volt, ezt méltóztatnak látni a regnicoláris bizottság albizottságának jelentéséből, melyben részt vettek horvát és magyar I tagok. E jelentés azt mondja ki, hogy e módja a leszámolásnak Horvátországra nézve oly kedvező, hogy ennél többet követelni nem lehet. Midőn a
