Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-196

19S. országos ülés febrcár Sfi. IS83. 237 Hogy nem járultunk a különvéleményhez, annak oka az, ámbár majdnem ugyanazt tartalmazza, a mit a határozati javaslat. A különvélemény csak azt kívánja, hogy az ügy utasíttassák vissza az illető bizottsághoz. A bizottság azonban máskép nem járhat el, mint eljárt. Ha visszautasítjuk is, a bizottság nem fog egyebet tenni, mint megvizsgálja a számokat, hogy összevágnak-e és azt mondja, jól van. Hogy mily alapon nyugodnak, azt a bizottság nem vizsgálja. Tehát azt gondoljuk, hogy sem a t. képviselőház, sem a kormány nem kivánhatj a, hogy Magyarország jövedelme a mi kárunk legyen. Tehát csak azt akarjuk, hogy azon két factor, mely 1871-ben a megállapodást készítette, interpretálja, hogy hogyan számította. Mert hogy ez bizonyos ellentét, azon megállapodás és a regnicoláris küldöttség által megállapított 1873. évi XXXIV. t.-cz. 3. §-ának 3. bekezdése, mert az egészen tisztán és világosan mondja, hogy mit lehet ezeknél az illetékeknél leszámítani, nem mást, mint egyszerűen az előállítási és kezelési költségeket, más leszámítani való nincsen. Bizonyosan azt fogom hallani, hogy hiszen ugy is annyiba kerül Horvátország Magyarországnak, Magyarország e kimutatás szerint 3—4 milliót kell, hogy a közösügyekre ráfizessen Horvátországért. Hát ez mindig ugy van. A pereentuationál több van megállapítva és a hol a közösügyekben az egyik factor többet ér, mint a másik, hát kell is, hogy többet fizessen. De hát méltóztassanak Ausztriára tekinteni. Ausztria mit csinál? Ausztria ugyanazt mondja, hogy mi többet tartozunk fizetni, mint Magyarország, mert még mi 70 'A-ot fizetünk, addig Magyarország 30%-ot. De hogy ha az akkori közösügy állana még fenn, mely fennállott akkor, mikor az egyesség köttetett, ugy mi most már bírnánk az egészet fizetni. De hát mi okoztuk-e azokat a régi száz és száz milliókra rugó kiadásokat'? Thaly Kálmán: Hát Jellasich! Mihalovics Károly: Ha mi okoztuk, ugy tessék szintén azt a percentuatiót nálunk reáfordítani az adóképességre, akkor természetesen meg fog szűnni ezen különbözet. De ha nekünk csak a kamatokat számítják, önök pedig a capitálist befektetik, lehetetlenség, hogy mi az adóképesség oly fokára tudjunk vergődni, hogy azt megfizethessük. Ez nem tartozik ide, de miután tudom, hogy hallani fogom ennek megemlítését, kötelességemnek tartottam ezeket előre is megjegyezni. Mi e határozati javaslatot azon kéréssel terjesztettük a t. ház elé, hogy méltóztassék azt elfogadni már azért is, mert ellenkezőleg esztentendőre ugyanaz fog történni. Igaz, hogy a t. ház egyszerűen elfogadhatja a t. előadó urnak előterjesztését, a mint elfogadta már máskor is és ezzel vége vau az ügynek: de mi, horvát képviselők, valamint felszólaltunk minden más alkalommal, ugy fel fogunk szólalni ezután is mindig, minden évben, hogy igazságtalanság követtetik el rajtunk. Önök az előadó ur előterjesztésének elfogadása által fogják ugyan mondani, hogy nem igazságtalanság, de ezzel még nincs tisztázva a dolog. A mi kérelmünk abban culminál, hogy a két factor, a két kormány magyarázza meg, világosítsa fel a megállapodást. Ha ez megtörténik, meg vagyunk vele elégedve. Ha a két kormány azt fogja mondani, hogy ez igenis igy van, mint a hogy a zárszámadási bizottság előterjesztése hangzik: mi abba belenyugszunk és elvesztjük igényünket. Annyival inkább szükségesnek tartjuk mi a két factor felvilágosítását, mert itt Magyarországon, én megvallom őszintén, hogy inkább szeretnék magyar képviselő lenni, mint horvát képviselő, ha már semmi más okból is, csak azon okból is, mert igy tudnám, hogy kormányom mit akar. De mi, horvát képviselők, nem tudjuk kormányunk akaratát, mi itt egészen magunkra vagyunk hagyatva; itt nincs senki, a ki a mi jogainkat és igényeinket védelmezné : azért fordulunk a képviselőházhoz, hogy méltóztassék az ügyet akként elintézni, a mint mi kérjük, azért kérjük ezt főképen, hogy méltóztassék határozni a két kormánynak, mi a határozatot elfogadjuk és vége lesz ennek az ügynek. Ennek következtében maradunk azon indítványunk mellett, hogy ezen ügy a két kormányhoz visszautasittassék, kérvén a t. házat, ne méltóztassék az ügy felett érdendeg addig határozni, míg e részben a két kormány újabban nem egyezkedett. Van szerencsém benyújtani határozati javaslatomat. Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat? Tibád Antal jegyző (olvassa) : Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy Magyarország és Horvát-Szlavonországok közti leszámolásra nézve 1871. évben a magyar és horvát kormány között azon megállapodás jött létre, miszerint HorvátSzlavonország bizonyos arányban tartozik azon kiadásokhoz járulni, melyeket az állam a dohány vételére és gyártására fordít és az említett megállapodás értelme az 1873. évi XXXIV. t.-cz. — illetőleg 1880. évi LIV. t.-cz. — által tüzetesen megállapittatott; tekintettel arra, hogy többi közt azon költségek, melyeket a magyar állam az Ausztria részére beszerzett dohányra kiad, ez utóbbi állani részéről megtéríttetnek, oly módon, hogy a majrvar államnak tényleg ezen beszerzésnél semmi költségei nincsenek; tekintettel arra, hogy a bizottság által beterjesztett 1880. évi leszámolásban a Horvát-Szlavonországok szükségleteire törvényesen eső 457.; hányadrészből jelentékeny összeg vonatik le, mely