Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-196

236 196. országos ülés fabruár 28. l&Si. Hát t. ház, mind a kettő áll és nem áll. (Derültség.) Ali annyiban, bogy igaz, hogy történt megbékélés a két kormány kost, hogy mily módon lehetne legegyszerűbben a leszámolást véghez vinni; mert azt ma is elismerjük mi is, hogy igen bajos egészen az utolsó krajczárig kiszámítani, hogy mennyi fogyasztatott itt, mennyi fogyasztatott ott, mi van visszatérítve, mi van leszámolva . Ez azon alap, melyen az előadó urnak egész okoskodása alapszik, t. i. hogy mily módon történnek a leszámolások; de ha ugy van, a mint van és a mint elismerem, de még sem egészen, hogy ez mindig meg lett tartva és ez által egy usus lett megállapítva, hogy ez ugy történt 1873-ig és tessék megnézni a zárszámadásokat és leszámolásokat, meg fog győződni a t. ház, hogy 1873-ig egészen más alapon történt a leszámolás, mint 1873 után. S ennek igen egyszerű oka van. En azt hiszem, hogy ezen ok nem más, mint az, hogy 1873-ban kezdődött a pereentuatió s akkor természetesen egészen más leszámolást kellett életbe léptetni, mint 1873 előtt. De vájjon igazságos-e az s vájjon megfelel-e a törvénynek, az más kérdés. Én meg vagyok győződve, hogy azon megállapodásnak, mely akkor történt, más értelme nem lehetett akkor sem és nem lehet ma sem, minthogy azon tényezők vétessenek igénybe, melyek tényezők itt és Hon át-Salavonországban. Mert ha a számla ugy vétetik fel, mint a hogy most állíttatik az 1880. zárszámadásban, ahhoz szükséges azt megbeszélni, mert? most a legelső leszámolás történik az 1880-iki kiegyezés után, hisz az egész államra tökéletesen mindegy, hogy vájjon azon dohánynak, mely eladatik Ausztriában, vagy mely eladatik a külföldön, a bevétele felvétetik-e a számadásba és a kiadásba szintén; ez az állam nettó jövedelemre nézve semmi különbséget nem tesz. Ha 20 milliót beveszek és 20 milliót kiadok, nem marad semmi, vagy ha 20 milliót beveszek és 18 milliót kiadok, marad 2 millió. De hogyan áll mi ránk nézve, hogy ha alkalmaztatik azon tényező, a mint a, t. előadó ur magyarázza? Ugy áll, hogy mindazon kiadások, melyek az összes államnak visszafizettetnek, melyek tehát nem kiadások, mindazon előlegek, melyek a dohány előállítására a produeensnek adatnak, a kik azt az előleget ismét visszafizetik, mindazon pénzek, melyek az úgynevezett idegen pénz alatt beiktattatnak a Journalokban, nekünk leszámittatik. A dolog akkor úgyis áll, hogy mennél szerencsésebb helyzetbe jön Magyarország az által, hogy nagy összeggel elad a külföldön annyi dohányt, annálkevésbbé lesz a tiszta jövedelem a dohányjövedékből Horvátországban. Azt már csak nem hihetem, hogy ez volt intentiója akár az akkori kormánynak, akár a törvényhozásnak. Az 1873-iki kiegyezésnél meg volt mondva, hogy mily tényezők vétethetnek tekintetbe a tiszta jövedelem meghatározására; azt hiszem, ez mindenki előtt ismeretes és nem szükséges erre kiterjeszkednem. Hisz mi nem is azt állítjuk, hogy — nem is tudom, hogyan fejezzem ki magamat —• talán mala fides forogna fenn, hogy például igazságtalanság követtetik el. Nem, ez interpretátió kérdése és azért nyújtjuk be határozati javaslatunkat, hogy azon factorok határozzák el, hogyan értelmezhető azon két kormány közt történt megállapodás; hogyne interpretáltassék a törvény ugy, a mint annak világosan semmi értelme sincs. Az lehetetlenség, hogy egy jövedelem, mely egyik félre hasznos, a másikra nézve káros legyen. Ez sem a theoriában, sem a praxisban nem áll. Azt mondja az előadó ur, hogy ez mindig ugy volt. Bátor voltam fölemlíteni, hogy nem volt mindig ugy, mert a leszámolás 1873-ig más alapon történt. De ha mindig ugy történt volna, abból, hogy azt a hibát elkövettük volna, hogy nem nyilvánítottuk és nem hoztuk a ház elé vagy óvást nem tettünk: következtetést vonni nem lehet. Megvallom, hogy én azon okoskodást nem értem. Mert ha ma valami egyességre lépnénk, mától kezdve óvatosabbak lennénk. De mégsem oly óvatosak, hogy mindazon tabellákat és kimutatásokat, melyeket a közös kormány előterjeszt, átvizsgáljuk. Nem is lehet kívánni, hogy az egyes képviselők azokat ugy áttanulmányozzák, hogy azok alaposságát,vagy alaptalanságát bebizonyíthassák. De nem is volna rendén, ha részünkről azt mondanók, hogy nem hiszünk a kimutatásoknak ; de azon előterjesztett kimutatásokban, meg fogja engedni az előadó ur, nem az áll, hogy mily módon jön a kiszámítás létre, hanem csak az, hogy az összes kimutatások szerint emiyi a nettó stb. De ha ez mindig ugy volt is: még akkor is azt hiszszük, hogy ha az ember a hibát vagy a tévedést, vagy a helytelen interpretatiót észreveszi, addig, mig a törvény érvényben van, mindig jogosítva van az illető ezen hiba további fentartása ellen óvást tenni. Annál inkább, minthogy a t. ház igen j ól tudja, hogy az 1875-iki leszámolásba a határőrvidéki jövedelmek szintén be voltak véve és senki arról nem szólt s a leszámolás mindig annak alapján történt, az akkori pénzügyminister azonban azt monda, hogy ez nem jól van. Ezek tulajdonkép nem az önökéi, ez önöknek nem jár, ez csak tévedésből jött bele. Megmutatta a tabellákat és a kimutatásokat és azt monda, hogy ez error lévén, ki kell zárni a számításból. És rá kellett állnunk, mert igy van, elismertük, hogy tévedésből jött bele. Hiába volt az, hogy annyi esztendeig benne foglaltatott, bizony az a mi jövedelmünkből ki lett hagyva.