Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-196

196. országos ülés február 26. 18&1 233 telkek után követelt százalék elengedése iránt kérelmez. Á kérvényi bizottságnak adatik ki tárgyalás és jelentéstétel végett. Az elnökségnek egyéb előterjesztése nincs. Következik a napirend, vagyis a zárszámadási bi­zottság 329. számú jelentésének tárgyalása, amely a Magyarország és Horvát-Szlavonországok között az 1880. évre eszközölt leszámolás megvizsgálásá­ról szól. Azt hiszem, hogy a t. ház a jelentést nem kívánja felolvastatni s igy az általános vitát meg­nyitom; az első szó az előadó urat illeti. Lukács László előadó: Az 1868. évi XXX. t.-cz. 28. §-a ugy intézkedik, hogy Magyarország és Horvát-Szlavonországok között minden évben leszámolás tartassák. Az állami számvevőszék a törvény ezen intézkedésének eleget teendő, beter­jesztette az 1880. évre vonatkozó leszámolásról szóló jelentését. E jelentés épen ugy, mint a ko­rábbi években benyújtott jelentések, két kimutatást foglal magában. Ezek egyike a közösügyi pénz­kezelésre, másika a horvát autonóm beligazgatási pénzkezelésre vonatkozik. Méltóztatnak tudni, hogy a közösügyi pénz­kezelésire vonatkozó leszámolásnak mi a rendelte­tése. Czélja constatálni, vájjon Horvát-Szlavon­országok jövedelmeik 557,-ából mennyiben voltak képesek eleget tenni azon kötelezettségnek, amely őket a közösügyi költségekhez való hozzájárulás tekintetében, törvényileg megállapított adóképes­ségük arányában terheli. Miután pedig az eddigi tapasztalás azt tanúsította, hogy Horvát-Szlavon­ország ebbeli kötelezettségének teljes mértékben mindeddig megfelelni nem tudott: ezért ugyanezen leszámolás feladata azt constatálni, hogy mennyi volt azon összeg, a melyet az egyik vagy másik évben Magyarország Horvát-Szlavonországok elő­nyére Horvát-Szlavonországok helyett fizetett a közösügyi költségekhez. Ezen ráfizetésből, illetőleg annak a leszámolás utján való nyilvántartásából követelési jog Magyarország részére nem szárma­zik, mert ez az 1868. törvényben nem tartatott fenn. Mindazonáltal tévedés volna azt állítani, hogy a leszámolás fontossággal nem bir, sőt azt hiszem, hogy ezen leszámolásnak megvan nem­csak pénzügyi, de nagy politikai jelentősége is. Hogy ezen leszámolás helyes eredményre vezes­sen, mindenekelőtt azon kérdést kell megbirálás tárgyává tenni, hogy az állami bevételek és ki­adások közül melyek azok, a melyek közös ter­mészettel bírnak és melyek azok, a melyek közös természettel nem bírván, a közösügyi leszámolás tárgyát nem is képezhetik. Ezen szempontból in­dulván ki a, zárszámadási bizottság, az állami szám­vevőszék által benyújtott leszámolást ugy találta, hogy az némi tekintetben rectíficatióra szorul. Ennél fogva a bizottság a leszámolást oly irányban recti­ficálta, hogy abból egy pár tételt kihagyni, egypár KBPVH. NAPLÓ. 1881—84.X. KÖTET. tételt pedig felvenni határozta el. Kihagyta, a bizott­ság mindenekelőtt az 1879. évi XXXI. t.-cz.-kel, vagyis az úgynevezett erdőtörvénynyel kapcsola­tos kiadásokat 1880. évre 36,267 írttal. Kihagyta pedig ezt azért, mert e törvény csak a szorosan vett Magyarország területére léptetett életbe, természetesen tehát mindaddig, inig ezen viszony fennáll, az azzal járó költségek s szoros értelemben vett Magyarországot terhelik. Kihagyta másodszor a keleti marhavész és egyéb járványok elfojtására 1880-ban szükségelt 743 ezer frtnyi összeget. Miután meggyőződött arról, hogy az ily ter­mészetű kiadások Horvát-Szlavonországban az autonóm budgetböi fedeztetnek, ennélfogva azok a közösügyi leszámolásnak szintén nem képez­hetik tárgyát. Azonban bevette a bizottság a 2261 frtnyi összeget, melylyel a pénzügy minis­terium hozzájárul a kínestári levéltár átala­kításához és bevette másodszor a hadmentességi díj czímén í88l-ben befolyt 1.457,000 frt össze­get kivételesen, a mely díj ugyanis, mint mél­tóztatik tudni, az alapját képező törvény rendel­kezésénél fogva speciális rendeltetéssel biró ál­lami bevétel, a mennyiben ily speciális rendel­tetéssel bir, t. i. 857,000 frt erejéig sem az egyik, sem a másik leszámolás tárgyát nem ké­pezheti. Azonban az 1880. évre eltérni kellett ezen szabálytól és pedig az 1880: 59. t.-czikk utasítása folytán. Ezen törvényezikk ugyanis el­vonta a hadmentességi díjt ezen évre speciális rendeltetésétől, midőn kimondta azt, hogy a had­mentességi díjból befolyó 857,000 forint, csak 1881. évtől fogva fordíttassék a díjalap dotálá­sára, a mi 1880-ban ezen czímen befolyt, az kö­zönséges államjövedelemnek tekintendő. Ennél­fogva természetesen az ezen évben befolyt 857 ezer forint, mint közös szükségletek fedezésére fordítandó közös bevétel, a közösügyi leszámo­lásba beveendő volt. Mindezen módosítások végeredménye pedig az, hogy azon összeg, melyet Magyarország, Horvát-Szlavonország előny érc a közösügyi költ­ségvetéshez 1880. évben fizetett és melyet az állami számvevőszék 4.029,000 forintban állapí­tott meg, a zárszámadási bizottság combinátiói szerint leszállittatott 3.932,000 forintra, a mely összeg a valóságnak csakugyan meg is felel. Áttérve most a második, a horvát autonóm beligazgatás leszámolásra, ismeretes a t. ház előtt, hogy ezen leszámolás rendeltetése kipuhatolni, vájjon mennyi volt egyik vagy másik évben a Horvát-Szlavonország tiszta közjövedelme, mely­nek 45 százalékja a horvát-szlavón beligazgatás szükségleteire fordítandó. Tehát ezen leszámolá­soknak feladata egyszersmind kipuhatolni azt is, vájjon egyik vagy másik évben nem utalványoz ­tatott-e több vagy kevesebb, mint a mennyit 45 százalék czímén utalványozni kellett volna. A 30

Next

/
Thumbnails
Contents