Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-194
222 194. országos ülés február 23. 1883. ügyi hatóság az új jegyet. Ez mutatja tehát, hogy nem haszonlesésből, hanem az ellenőrzés megkönnyítése végett kell az elveszett jegyet újonnan megfizetni. (Helyeslés jóbbfélöl.) Lázár Ádám: Minthogy az előadó urnak okoskodása annyi részben nem áll, hogy az elveszett vadászjegyeknek általa czélzott megújítása esetében minden oly zaklatás és káros intézkedések kikerültessenek, a melyek nem lehettek a törvényjavaslat beterjesztése alkalmával ezéljai a ministernek; minthogy továbbá a törvényjavaslatnak eddigi tárgyalásából kétségtelenül kitűnik, hogy az ország pénzügyi érdekei az ország közgazdasági érdekei fölé helyeztetnek, a képviselőháznak határozott utasítása, ellenére, mely szerint a fegyveradó és vadászati adó alábbszállítására volt a pénzügyinmister utasítva, melynek nem csak hogy eleget nem tett, sőt jobbítás helyett rosszabbítás keletkezett — értem többek közt az 1875: XXI. t.-cz. szerint a 20 évet be nem töltött egyének fél díj mellett kaptak vadászjegyeket, mi jelenleg elejtetett és ezért talán kárpótlás lenne az erdészeti ifjaknak adandó féldíjjegy, ez a tegnapi napon meg volt vitatva, hogy ez bizony nem kárpótlás. Tomesányi képviselőtársam azt kívánta, hogy a szakasz utasittassék a pénzügyi bizottsághoz. Részemről erre súlyt nem fektetek. A pénzügyi bizottság nem fog változtatni azon állásponton, a melyet ezen törvényjavaslattal szemben eddig elfoglalt. Lits képviselőtársam pedig eg} r szerűen az egész évi adónak lefizetését, a mely ellenkezik a méltányossággal és igazsággal, kitöröltetni és a szakasz többi részét, ugy látszik, érintetlenül hagyni óhajtja. Részemről, miután nincs reményem, hogy a szöveg a pénzügyi bízottsághoz utasittassék és ha oda utasíttatnék is, onnan lényeges változtatással kerüljön a képviselőház elé, amiál kevésbbé van kilátásom arra, hogy Lits indítványa elfogadtassék; mert a mindennapi tapasztalat bizonyítja, hogy a vadászati jegyek a leggondosabb őrizet daczára is elvesznek és ellopathatnak, módot kell adni az illetőknek, hogy könnyebben és a legjutányosabban íVjabb megterheltetés nélkül megszerezhessék a jegyeket. Miután a pénzügyminister ur első felszólalásában, mint különös vívmányt és előnyt ezen törvényjavaslatnál azt hangsúlyozta, hogy a hatóság ellenőrzése ez által nagyon megkönnyítve és biztosítva van, azt hiszem, hogy egyúttal, midőn e szakasznál az elveszett jegyeknek újakkali pótlása iránt intézkedünk, intézkednünk kell az iránt is, hogy az ellenőrzést ezekre nézve miként lehessen fentartani. Mint az előttem szólt képviselőtársaim hangsúlyozták, mindennapi jelenetek mutatják, hogy az elveszett, okmányok helyett az adóhivatalok hiteles másolatokat állítanak ki, következőképen a jelen esetben sem lehet akadály az az iránybani intézkedésre. Ennélfogva, a mi ezen- lényeges intézkedést illeti, megvallom, hogy e sz'öYeg az 1875. évi XXI. t.-cz.-bői szó szerint van átvéve, azon különbséggel, hogy mig ott egy szakaszban van az elromlott jegyek feletti intézkedés, itt két külön szakasz van e czélra. Ez volna tehát azon nagyobb vívmány, mely felemlittetett, hogy két szakaszban van most azon intézkedés, a mely azelőtt egy szakaszban volt. Ennélfogva bővebb indokolásba nem bocsátkozva, részintístyláris szempontból, hogy egyszerűbb és határozottabb fogalmat, adjunk, másfelől, hogy kimondjuk, a mit az előadó ur is hangsúlyozott, hogy az ily bejelentések bélyegtelenek, nehogy félreértésből bélyeget kívánjanak, valamint szintén az újabb adó kikerülése végett bátor vagyok minden irányban ttj onnan szövegezett szerkezetet előterjeszteni, módosítvány alakjában, mely következőleg hangzik: A 49. §. újra szövegezendő ekkép: „A ki vadászati jegyét elvesztette, ezt a 3l.§-bankijelölt illetékes közigazgatási tisztviselőnél bélyegtelenül bejelenteni köteles, kitől a hátralevő időre adómentesen újabb vadászati jegyet másolatban nyerhet, miről a 22. §-ban felsorolt hatóságok ellenőrzés végett értesítendők." Azt hiszem, hogy ezen szöveg minden irányban megfelel azon kívánalomnak, melyet a t. minister ur ki akar fejeztetni, hogy t. L, ha egyszer elveszti valaki, azzal szemben ellenőrzés \égeti azon közegek értesítendők, melyek a törvényjavaslat szerint már ezen ellenőrzéssel különben is meg vannak bizva. Remélem, hogy a t. pénzügyminister ur ezen az igazságon és méltányosságon alapuló módosítással szemben saját eredeti törvényjavaslatához nem fog ragaszkodni, annál kevésbé fog abból eabinetkérdést csinálni. Ajánlom módosításomat elfogadás végett. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a Lázár Ádám által beadott módosítást). Spóner Andor: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur módosításával szemben azon egyszerű kijelentésre szorítkozom, hogy szükségesnek és méltányosnak tartanám minden tekintetben, hogy az elveszett vadászati jegyek egy categóriába osztassanak az elromlottakkal, melyekről a következő 50. §. intézkedik. Ezen szempontból t. ház, minden további indokolás nélkül, bátor vagyok a 49. és 50. §§-ra vonatkozólag egy indítványt tenni, melyet a t. ház engedelmével fel fogok olvasni. (Sálijuk!) A 49. és 50. §§-ok egy szakaszba foglalandók össze a következő szövegezéssel: 49. §. Ha a vadászati jegy elvész vagy elromlott, az illetőnek 50 kros bélyeggel ellátott folyamodványára azon kir. adóhivatal által, mely az elveszett vagy elromlott j egyet kiállította, újabb
