Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-181

Jg 181. ©magos ülés február 1. 1883. vétele és közvetítése szükséges, a minek eszközlése nem minden perczben, nem egy pár hét, vagy egy pár hónap alatt lehetséges és a mire épen az kell, a mit tegnap is jeleztem: az európai pénzpiaczok kedvező volta, mert ha ez nincs, vagy a községeket, vagy a mostani birtokost, vagy az államot kellene túlságosan megterhelni. (ügy van!) Én, t. ház, a mi a módosítványokat illeti, Lits Gyula t. képviselő úr módosítványát nem fogadom el; de ezen alkalommal kénytelen vagyok a regale értékcsökkenésének okairól általa elmondottakat rectificálni. A képviselő ár azt mondja, hogy a regale értékcsökkenésének oka az 1876-iki ministeri rendelet és hogy ennek ideje óta csökkent a regale-jog értéke. Bocsánatot kérek, ez nem igy áll. Mindazok, a mik a regale okvetlen csökkenésére vezetnek, nem az 1876-iki ministeri rendeletből erednek, hanem egy 1851-iki pátensből. Életben találta azokat meglehetős korlátlanul az alkotmány visszaállítása 1867-ben; az akkori belügyminister adott ki egy rendeletet, mely, a mennyire az akkori viszonyok közt lehetett, korlátozni igyekezett az azzal történt visszaéléseket. Az 1876-ki rendelet pedig még az 1867-ki ministeri rendeletnek szabványain túl az azóta tapasztalt újabb visszaélések alapján újabb korlátokat szabott. Az 1876-iki rendelet tehát nem rontotta meg a regálét, de az adott viszonyok közt gondoskodott arról, hogy kevésbbé lehessen megkárosítható azon czímen, a melyen az előtt történt. És ha időm volna a ház naplóiban kutatni, talán mégis tudnám mutatni, hogy a belügyministeriumnak e rendelkezése 1876-ban ép azon padokról (a szélsőbalra mutatva) mint reaetionárius rendelet megtámadtatott és itt kellett egy interpellátió folytán annak védelmére kelnem. Ne tessék tehát ezen rendeletet felelőssé tenni akarni oty bajokért, a melyeket, a mennyire lehet, korlátolni igyekezett, de a melyeket megszüntetni az adott viszonyok közt senkinek hatalmában nem áll. Ez az egyik, a mit megjegyezni tartoztam. A másik az, hogy a t. képviselő úr nem helyesen mondotta, hogy gr. Bánffy Béla t. képviselő úr csak a regale-jog miatt akarja a korcsmai hitelt fentartani. Felhozta azt is, mint egyik argumentumot, de egyáltalában nem mint egyedüli indokot, a mely öt arra birja, hogy ezen korcsmai hitel tökéletesen meg ne szorittassék. Meg kívánom jegyezni még azt is, hogy a t. képviselő úr csak egy vidék helyzetét tekintette, mikor azt mondotta, hogy nem a telkes gazda veszi igénybe a korcsmai hitelt, mert hisz annak nagyobbrészt szőlője is van s az a maga borát iszsza. Ez Fehérmegye igen nagy részében igy van; de méltóztassék Fehér megyén túlnézni s egész vidékeket fog látni az országban, a hol nem csak a telkes gazdáknak, de a nagybirtokosoknak is még csak egy tő szőlőjük sincs. Nem lehet tehát az egész ország helyzetét egy megye után megítélni. (Helyeslés.) Egyben természetesen a képviselő úrnak nagyon igaza volt, abban, mikor azt mondotta, hogy a regale jövedelmét nem a korcsmai hitel megszorítása csökkenti: mert igen természetes a korcsmai hitel megszorítása nem folyhatott be arra, hogy a regale eddig csökkent, mert még nem is volt megszorítva. Ezt az egy igazságot beszédében feltaláltam; de nem találtain azután igazságot abban, mikor azokat, a kik a gróf Bánffy Béla indítványát aláirtak és pártolták, hazafiatiansággal vádolja. Először furcsán mérte az igazságot; mert ott nem látott hazafiatlanságot, midőn valaki azt mondta, hogy egyáltalában nem kell korlátozni a korcsmai hitelt, de ott már látott, ha valaki azt mondja, hogy nem eltörölni, csak korlátozni kell. (Ugy van! jobbfelöl.) En egyáltalában azt hiszem, t. ház, hogy semmi kérdésnél, mely e házban tárgyaltatik, annál kevésbé egy ilyen közgazdasági és közerkölcsiségi természetű kérdésnél, a hazafiasságot egymástól elvitatni megkísérlem nem szabad. (Helyeslés. Ugy van! jobbfelöl.) Csak egy észrevételt teszek még ahhoz, a mit meg kell jegyeznem a t. képviselő urnak, a kinek —• mint mondám — módosítványát, mint a mondottakból is látható, el nem fogadom. Méltóztassanak elhinni, akár lehetne a regálét megváltani 24 óra alatt, vagy meg volna az már váltva, akár csökkenne a megváltás folytán értéke, akár nem: abba, hogy a korcsmai hitel teljesen kizárassék, én a inagaai részéről belenyugodni nem tudnék; mert ezt nem a regale érdekének főleg, hanem a nép megélhetése érdekének tekintem. A mint nem szabad az azon hitel káros hatását elnézni, úgy viszont nem szabad meggátolni, megnehezíteni azt, a mire a népnek életbéli szüksége van. (Helyeslés.) Áttérve most a gr. Csáky László t. képviselőtársam módosítványára, én, t. ház, ezen módosítványt hajlandó vagyok elfogadni és megmondom miért? (Halljuk!) Az 1. §-ra tett módosítvány megnyugvásul szolgál, úgy látom, sokaknak, a kik attól tartottak, hogy ha meg nem mondatik, hogy kik vannak jogosítva palaezkos borokat árulni, valaki azt a következtetést húzhatná le belőle, hogy e szerint a palaezkos borok árulása korlátlanul lesz gyakorolható. Nem egészen osztozom ez aggodalmakban; de azt hiszem, mégis helyes, mihelyt léteznek, azokat megnyugtatni. Másrészről ha az belemegy e szakasz első alineájába, akkor a magam részéről okvetlenül szükségesnek tartom azon új alineának beletoldását is, a melyet gr. Csáky László t. képviselőtársam proponált; szükségesnek tartom még pedig azért, mert máskép igen köny-