Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-193

198. országos ttléi február 22. 1885. 213 magam kötelességét, óhajtom, hogy a vadászati adó 6 frtra szállíttassák k. (Helyeslés halfélől) Gr. Bánffy Béla: Szavaim félremagyarázása miatt kérek szót. (Halljuk!) T. képviselőtársam nem tudom mi okból, nem nagyon kellemes insinuatióval illetett engemet itt a t. ház előtt. Azt méltóztatott ugyanis mondani, hogy én a szegény népnek meg kívánom tiltani a vadászatot. Én ezt azon indokból tettem, a mint azt ki is fejeztem, hogy sokkal hasznosabban töltheti idejét sok ember, mintha vadászni jár és az időt és vagyonát elfeesérli és magának kárt okoz. A mi a regálé jövedelmeinek szaporulatát illeti, melyet mint indokot, reám méltóztatott ruházni, az ellen kereken tiltakozom. Itt erről egyáltalában szó nincs. Én egyáltalában senki kárán sem kívánok egy osztályt boldogítani; de valamint nem ismerek el Magyarországon különálló osztályokat, kiknek érdeke egymással ellentétben áll, ugy megkövetelem, hogy azt, a mit én mondok, ne méltóztassék félremagyarázni, hanem ugy venni, a mint mondtam. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Németh Albert: T. képviselőház! Igen röviden kívánok szólni. (Halljuk!) Mikor 1848-ban a pákozdi és sokorói csata alkalmával a magyar fegyverek legelőször mérkőztek Jellasich seregével: akkor a bécsi lapokban megjelent egy czikk, a mely dicsérte a magyar tüzérséget, mondván, hogy azon magyaroknak odaállított tüzérek tulajdonkép nem Magyarországfiai, hanem olaszok és francziák. Pedig nem ugy volt. Ez volt azon ifjú nemzedék, a mely akkor nevekedett, mikor minden magyar ember házánál olyan a milyen flinta csüggött a falon. S mikor a gyermek a karácsonyi ünnepekre hazajött, a legelső volt, hogy a faluban és pusztán az úrfiak a szegény paraszt gyermekekkel mentek bandukolni sárban és vizben és edződött a test, bátorittatott a lélek és gyakoroltatott az ügyesség ifjú korban és a gyermek megtanult jól lőni. Akkor az öreg ispánféle embertől egyszerűen azt kérdezte az úrfi, hogy hát van-e ispán uram nyúl és hol kell azt keresni? Most ha haza mennek, azt kérdezik az ispántól, ugyan mennyi fizetése van magának, mi már majd csak oda törekszünk, hogy az államnak valamelyik jószágán legyünk kasznárok, mert ott jobban fizetnek, szabadabb a vásár, mint itthon. Én azt tartom t. ház, hogy minden nemzetnek meg kell őrizni jellegét, fenn kell tartani ősi erényeit és azokat a jövő korra átszállítani. Én nem óhajtom, hogy bureaucraticus, elcsenevészett, fázó és elfáradó, lőni, lovagolni nem tudó szerencsétlen eszkimónemzedékké fajuljon idővel a magyar fiatalság; én meg akarom tartani a Rákóczy faját az unokákban és dédunokákban és minden olyan megszorítást, a mely nem ezt eredményezi, magam részéről elutasítok. Én szerettem volna I megtartani a vadászat és fegyver szabadságát teljes, szűzies modorában ugy, mint én azt gyermekkoromban ismertem és miután ehhez legközelebb ugy jutok, ha pártolom a benyújtott módosítványt: én elfogadom a hat frtra való leszállítást. (Helyeslés a szélső balon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Ezen törvényjavaslat általános tárgyalása alkalmával több ízben mondták azt, hogy azon esetre, ha a vadászati adótétel leszállittatnék 12 írtról 6 frtra, ez több jövedelmet adna, mert többen váltanának vadászati jegyet. Bátor voltam tegnap hivatkozni adatokra, melyekből kitűnik, hogy ha ez a törvényjavaslat komolyan végrehajtalak, a 12 frtnyi adótétel mellett is szaporodni fog a jövedelem az eddigihez képest. A mai vita folyamán is felemlittetett az, hogy azon időben, mikor 6 frt volt az adótétel, illetőleg félévi jegyek voltak válthatók, a jövedelem nagyobb volt. Nem tudom, az illető képviselő ur minő adatokra fektette állítását ..... Szalay Imre: Pedig ugy van! (Zaj.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Ha Szalay Imre képviselő úron van a szó, én megvárom, meghallgatom, ha tetszik. (Zaj ! Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Almássy Sándor képviselő ur említette és Szalay Imre képviselő ur pártolja ebbeli nézetét, hogy több jövedelem volt akkor, mikor fél éves jegyek adattak. E tekintetben ismét hivatkozhatom azon adatokra, melyeket tegnap említettem. Ugyanis 1875-ben, mikor 12 frtos évi jegy adatott, az ezen adó utáni jövedelem 232,000 frt volt és azon esztendőben, mikor félévi jegyeket szolgáltattak ki, ezen adó jövedelme 138,000 frt volt, tehát majdnem 100,000 frttal kevesebb. Most, mikor a 12 frtos jegyek ismét visszaállíttattak: az általam tegnap említett adatok szerint, a 200,000 frtot meghaladj a az ezen adónem utáni jövedelem. Méltóztatnak tehát látni, hogy nem alapos azon állítás, miszerint a 6 frtos félévi jegyek mellett nagyobb volt a jövedelem, mint a 12 frtos egész évi jegyek mellett. Mikor több évvel ezelőtt hosszasabban foglalkozott az ország és a ház ezen adónemmel, mindig az volt a mérvadó argumentum ez adótétel leszállítására, hogyigy 6frton válthatnának jegyet azok is, a kik rövid időre kivannak vadászattal foglalkozni. Ezen szerintem is talán méltányos kívánságnak megfelel a jelen törvényjavaslat és mindamellett, hogy azt hangoztatják, hogy e törvényjavaslatban kevés javítás foglaltatikrén felfogásom szerint, igen nagy kedvezményt látok abban, hogy azok, a kik a vadászatot nem egész éven át kívánják gyakorolni, hanem, mint a városban lakók, rövid időre kimennek vidékre vadászni, harmincz