Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-193

211 18.1 országos ülés február 22. 1883. I van, ha a törvény rendelkezéseiben tényleg be nem bizonyítjuk, hogy csakugyan nem ezek kedvéért van. De miután a tapasztalat mutatta, hogy az adó mindig csökkent, mig a féléves jegyeket be nem hoztuk és az államnak e mellett csak kára van, a mi világosan igazolja, hogy ez azok kedvéért történik, hogy tehát e gyanú a házra ne háruljon, kérem Gyurgyik képviselőtársam indítványának elfogadását. (Helyeslés.) Lázár Lajos: T. ház! Bárhol Erdélyben megfordultam, mindenütt panaszképen hallottam a vadászati jegy igen magas árát említeni és mondhatom hogy mint közkivánságot a 6 frtot említeni, ugy hogy ott már ezt bátran közvéleménynek lehet elfogadni. És pedig ez onnan is ered, mert mi aránytalanul szegényebbek is vagyunk. Erdélyben kinek 1000 frt tiszta jövedelme van, már jó módú embernek tartatik és pláne ha nem adós más gazdának is. Aztán Erdélyben a vadászatot jövedelemnek nem tartják és tán soha sem is fogják annak tartani, hanem ott a főczél a dúvad pusztítása és azt csak ugy érhetjük el, ha mentül többen vadászjegyet szereznek. A vadászterület birtokosa örömest megengedi a paraszt-vadásznak a vadászatot és egyedül azt köti ki, hogy egyébre ne lőjjön mint kártékony vadra — és ezt ott meg is tartják. Nálunk az uri és paraszt vadász közt a legcollegiálisabb viszony uralkodik. Hivatkozom Hátszeg kerületnek igen tisztelt képviselőjére, ki maga is nagy erdőbirtokos, hogy ez az ő kerületében főkép ugy van. Aztán a birtokosok sokszor mulatságból vadászatot rendeznek, a hol többnyire igen kevés vad ejtetik el — de végre nagyot mulatnak. Már aztán ha egy ily birtokosnak több családtagja is van, bizony sokalja a 12 frtot és azért fejlődik ott ki a közkivánság, hogy a vadászati jegy ára 6 frtra szálljon. Azután valljuk meg őszintén, mi erdélyi képviselők már rég kecsegtetjük ezzel birtokos társainkat és már compromittálnók magunkat, ha még ezt sem válthatnók be. Azért tehát ajánlom a 8. §. módosítását, olyképen, hogy 12 frt tétel helyébe 6 frt tétessék. Gr. Bánffy Béla: T. ház ! Megvallom őszintén, hogy nem kívántam e javaslathoz szólni. Kénytelenített engem az előttem szólott t. képviselő ur egy pár nyilatkozata, melyet szó nélkül nem hagyhatok. (Halljuk!) Én itt éteremben külön említeni az erdélyi érdekeket, nem tartom helyesnek : (Élénk helyeslés) azt sem tartom czélszeriínek, hogy mondassák, miszerint ezen törvény reánk, erdélyiekre^nézve specialiter nem alkalmazható. (Helyeslés.) Mert t. ház, azon perczben, mikor ide jöttünk, nem Erdély számára hozunk törvényeket, hanem Magyarország számára; (Ugy van!) nem speciális érdekeket védünk, hanem az ország öszszes érdekeit. (Helyeslés.) Ezt kívántam megjegyezni. A mi magát a javaslatot illeti, én a 12 frtos telelt elfogadom és méltóztassanak elhinni, nem niint sportsman fogadom el. (Halljuk !) Sem korom, sem időm nem engedi, hogy vadászattal foglalkozzam. Hanem elfogadom czélszerűségi szempontból. Én részemről azt tartom, hogy a vadászatnak is könnyítésére szolgál ezen intézkedés. Vannak többféle vadászok, vannak olyanok, kik a vadászatot csak ürügyül használják fel, hogy idejöket elfecséreljék. (Tetszés.) Nem tartom helytelennek, hogy az illetőkre nézve ez kissé megnehezittessék. Igen sokszor megtörténik, főleg kisebb városokban, hogy a mesterember, a ki igen helyesen és jól tudná végezni munkáját, kutyát vesz maga mellé és vadászni megy és aztán isten látja, mit csinál. (Derültség és helyeslés.) A mi pedig t. ház, a másik részt illeti, hogy ez által a dúvad szaporodna, az nem ugy van. Azon időben, mikor egyáltalán nem volt fegyver-adó, több dúvad volt az országban, mint ma. A czélszerűen berendezett vadászat inkább kiirtja a dúvadat, mintha oly emberek kezébe adjuk a fegyvert, a kik dúvadra mennek vadászni és lőnek nyulat és őzet. (Helyeslés.) Csanády Sándor: Engem nem lepett meg azon körülmény, hogy a pénzügyminister ur 12 frtot kivan megszavaztatni vadászati adó fejében. Nem lepett meg azért, mert tudjuk, hogy a nemzetet megsemmisítő 1867-es közösügyes kiegyezés (Derültség) és Tisza Kálmán ministerelnök urnak (Felkiáltások jobbfélol: Nincs jelen !) nemzetellenes politikája annyira kimerített már minden adóforrásokat, hogy a pénzügyminister ur kényszerítve van oly forrásokhoz nyúlni és folyamodik, a melyek eddig ismeretlenek voltak az országban. Azon sem csodálkozom, hogy előttem szólott t. képviselőtársam a vadászati adót 12 frtban kívánja megállapittatni, csupán azért, hogy a szegényebb osztályhoz tartozó polgárok ne élvezhessék e mulatságnemet. Indokul azt méltóztatott mondani, hogy azon szegényebb sorsú emberek, ha vadászni nem mennének, talán foglalkozásuk és működésük körében maradnának. Meglehet, talán t. képviselőtársamnak az jutott eszébe, hogy ha vadászni nem mennének, a korcsmába mennének s mert a regále-jog a birtokosok, a földesurak joga, következőleg a vadászati adónak ily magasabbra emelése által a regálét teszszük jövedelmezővé. (Derültség balfelöl. Mozgás jobbfélol.) Én azt hiszem t. ház, hogy nekünk, népképviselőknek nem az a feladatunk és kötelességünk, hogy azt tekintsük: mi az, a mi reánk nézve hasznos és élvezetes, hanem kötelességünk annak a népnek érdekeit tartani szemünk előtt, a mely bennünket bizalmával megajándékozva, ide küldött ; s mert én ily elvekből kiindulva fogom fel a