Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-193

193. omágos ülés íebmár 22. 188S. 211 tehát 6000 kevesebb, mig az utána következő évben már 23,000 adatott el és ezen jelenségnek indokát a pénzügyminister ur abban keresi, hogy azért apadt a jegyeladás, mert a vadászati adóról szóló törvény nem lett helyesen végrehajtva és azt hiszi, hogy 1880-ban azért adatott el több jegy, mert a vadászati törvény jobban kezeltetett. Ezen nézetét — engedjen meg a t. pénzügyminister ur — én alaposnak nem fogadhatom el. En megmondom, hogy miért adatott el az utolsó időben több jegy. Azon pillanatban, melyben a pénzügyminister ur a múlt országgyűlésben hozott határozatot mint egy anticipálva, behozta a félévi jegyeket, tekintve, hogy alig találkozott ember, a, ki január-júniusi időre jegyet váltott volna, mig ellenben igen természetes, hogy az év második felében tömegesen váltottak jegyeket és igy annál több jegy adatott el. így történt, hogy mikor a félévi jegyek be voltak hozva, az eladás emelkedett. Merem állítani, hogy ha a t. ház elfogadja változatlanul ezen 9. §-t, ugyanezen arányban megint apadni fog a jegyeladás. Mert hiába, valljuk be, bár nemlelkiismetes dolog, de ugy van, hogy a közönség, mihelyt magára nézve igazságtalannak, méltánytalannak fogja találni a törvényt, megint azon lesz, hogy azt kijátszsza, és ha a pénzügyminister ur minden nyúl mellé zsandárt nem állít, akkor kétszer akkora lesz a száma azoknak, kik vadászati jegy nélkül vadásznak, mint a hány jegyet el fognak adni. Minthogy az előttünk fekvő szakasz az általam jelzett intentiónak meg nem felel, bátor vagyok ahhoz a következő módosítást ajánlani: „Módosítvány a vadászati törvényről szóló 8, illetőleg most 9. §. hedyébe tétessék: „A vadászati adó egy évi öszszege 6 frtban állapittatik meg". Ajánlom módosítványomat elfogadásra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog a módosítvány olvastatni. Gr. Pejacsevich Tivadar jegyző (olvassa). Almássy Sándor: T. ház! Ezen törvényjavaslat több oldalról — és ez tény — az országban ugy fogadtatik ez, hogy a törvényjavaslat esak az aristocratia számára készült. Tegnap a t. pénzügyminister ur, ma pedig a kereskedelmi minister ur azt tagadásba vette. A pénzügyminister ur állítását és tagadását avval indokolta, (Halljuk!) hogy hiszen az adó lejebb szállíttatott, nem mondhatják tehát, hogy azon kívánságnak, miszerint az adók leszállittassanak, eleget nem tett. De ha az adó leszállítási nemét nézzük, akkor fentartja magát a vád, hogy t. i. e törvényjavaslat az aristocratia kedveért hozatik. Mert kiknél szállíttatik le a vadászati adó:. azoknál a nagy földterülettel biroknál, az uradalmaknál, e holt. tőkéknél, ha esak a pénzügyminister ur nem ugy érti, hogy ezeknél az erdőkerülők adója is kevesebb lesz s igy a szegény népre is le lesz szállítva az adó. Ily értelemben igaz, hogy adóleszállítás, de csak is ily értelemben, különben nem, amennyiben különben csak a nagy uraknak kedvezünk, Mert a 12 frtnyi vadászati adó fentartatván, mint előttem szólt Gyurgyik t. képviselőtársam megmutatta, azon szempontból is, hogy az adóból nagyobb összeg folyjon be, sokkal károsabb, mint ha lejebb szállítanók. Példa erre a só árának leszállítása; mennél lejjebb szállítottuk, annál több jövedelmet hajtott. A jelen vadászati adónál pedig az, hogy mikor féléves jegyeket válthattak, mindjárt szaporodott a jövedelem. Tehát a íiscalis szempont, a ezélszerüség is azt parancsolja, hogy e 12 frtos adót szállítsuk le. 8 ha nem akarjuk elfogadni a czélszerííség szempontját, mi más a következtetés, mint hogy a gazdagabb, nagyobb urak kedvéért hozzuk ezen nagy megadóztatást, hogy ők kényök kedvok-szerint bérelhessék a birtokokat. A törvényjavaslatban meg van mondva, hogy a községek kötelesek a vadászterületeket kiadni. Avval indokoltatik, hogy jövedelmet kell szerezni a községeknek, hogy a ezélszerüség szempontjából kényszeríttetnek vadászterületeik kiadására. Pedig ha ezen adótétel megmarad, kevesbedvén a vadászok száma, a legtermészetesebb és logicai következtetés az, hogy a községek jövedelme kevesbedni fog. Megmutatta ezt a tapasztalat: a hol tömegesen kényszerítették a népet a területnek bérbeadására, ott egy egész községnek a vadászbére 5 —10 frtottesz. Ezen szempontok mind arra mutatnak, hogy a gazdagabbak kedveért történik ezen nagy adóztatás. Már most kérdem: czélszeríí-e, szabad-e, méltányos-e ez ? Bizony sem nem czélszerű, sem nem szabad: mert habár elismerem, hogy igen kények mes dolog a vadászoknak, hogy olcsóbb pénzen nagy területeket bérelhessenek, ha azonban a szegény osztályt tekintem, hogy azoknak mennyivel nehezebb a vadászterületet megszerezni és mily nehéz a 12 frt adót megfizetni, akkor oda megy ki a dolog, hogy ha a törvényhozás intézkedik, inkább a szegények javára intézkedjék. Mert ezen 12 frt igen stllyos már csak azért is, mert egyszerre kell fizetni. Hazánkban a legtöbb tisztviselő, jegyző, tanító, tudjuk, hogy igen csekély fizetéssel van ellátva, 3—400 frttal s ezeknek ritkán van módjukban, hogy 12 frtot egyszerre lefizethessenek valami élvezetért. Czélszerű-e ezeket elriasztani és gátolni őket abban, hogy ezen élvezetet maguknak megszerezzék'? Rajok nézve, a kik oly munkával vannak elfoglalva, mint az irás stb., a vadászat, melyet csak olykor-olykor űzhetnek, nem-fényűzés, hanem czélszeríí testmozgás, melylyel egészségöket fentartják, hogy a munkát annál nagyobb kedvvel folytathassák. Kérdem, igazságos és czélszeríí-e ez? Azért t. ház, haszontalan azon tiltakozás, hogy ez nem a sportsmanok, nem a gazdagabbak kedvéért 27*