Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-193

193. országos ülés febrnár 32. 1883. 205 adónak tekintem és mint ilyenhez hozzájárulok, legyen az bármily összegű is; azonban épen azért, mert luxusadónak tekintem és vele a mulatságból, a passióból űzött vadászatot látom megterhelve, kivánatosnak tartanám, hogy ezen törvényben is kifejezést találjon azon intentio, a mely a legközelebb letárgyalt és elfogadott vadászatról szóló törvényben foglaltatik s a mely szerint ugyanis a kényszerűségből és az önvédelemből űzött vadászat a kivételek közé soroltassék. Azt hiszem, a ház minden tagja méltányolja azt, hogy a hegyvidéki lakók, a kik havas legelőkön és erdőirtásokon laknak és szerény mezőgazdaságot űznek, részesüljenek azon kedvezményben, hogy az esetleg rájuk rontó medvét vagy farkast lelőhessek a nélkül, hogy adót fizessenek. A vadászati adóról szóló törvény rendelkezései szerint, ha valaki a farkast, medvét vagy a ragadozó vadat lelövi a nélkül, hogy volna vadászati jegye, megbirságoltatik. Én tehát a vadászati adóról s a vadászatról szóló törvényt összhangba szeretném hozni és annak óhajtanék kifejezést adni, hogy a birtokos, vagy a bérlő önvédelemből a ragadozó vadat lelőhesse még akkor is, ha vadászati jegye nem volna és hogy továbbá kifejezve legyen itt az is, a mi a vadászatról szóló törvényben a hajtóvadászatokra nézve kifejezést talál: hogy t. i. a hajtóvadászatoknál résztvevők vadászhatnak és résztvehetnek abban a nélkül, hogy vadászati jegy gyei bírnának. Én tehát ezen intentióból kiindulva, vagyok bátor egy indítványt a ház elé terjeszteni, a mely külön szakaszban a 6. §. után, mint 7. §. volna foglalandó s kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. Gr. Pejacsevich Tódor jegyző (olvassa). Indítvány. Beadja Jónás Ödön. A 6. §. után 7. szakaszul vétessék fel: „Oly vidéken, a hol a farkasok vagy medvék elszaporodtak, azokat a birtokos, illetve a bérlő saját területén elpusztíthatja azon esetben is, ha vadászati jegygyei ellátva nincsen. Azok, kik a vadászatról szóló törvény 19. és 21. §-ában körülírt hivatalos vadászatra meghivatnak, azokban résztvehetnek a nélkül, hogy vadászati jegy gyei ellátva legyenek". Madarász József: T. ház! Előre is kijelentem, hogy az esetre, ha — mit nem remélek ugyan — ezen szakasz a t, ház által elfogadtatnék, az előttem épen most felszólalt t. képviselőtársam módosítását, mint szükségest mindenesetre el fogom fogadni. Azonban én arra kérem a t. házat, hogy e szakaszt legyen szíves a bizottsághoz utasítani, mert e szakasz ellen igen nevezetes és jelentékeny kifogásaim vannak. Magát az indokolást nem is ajánlom a t. ház figyelmébe. A miért a t. pénzügyin 'mister ur ezen 6. §. a) pontjában a külhatalmak követeit, consulait az adó alól kivétetni akarja, azt olybá veszem, mintha ez nem is volna az indokolásban, legalább remélem, hogy a t. pénzügyminister ur szándékosan igy nem terjesztette elő. Mert én legalább azt hiszem, hogy nemcsak régi törvényeink szerint, de azon 1867: XII. t.-cz. szerint is, melyen a t. minister ur és ngy hiszem, a ház többsége is intézkedni jónak, szükségesnek és kötelességszerűnek látja, ezen indokolásban odavetett egy tétel, állami létünk megtagadása és én nem szeretném, hogy ez oly kozmás étel legyen, melyet önök megszoknak, mint Cislajtánia, Translajiánia, birodalom egyik fele, birodalom másik fele, monarchiának egyik fele, monarchiának másik fele, pedig megszokják önök, ha elkezdi a minister, azután az előadó, azután az érdemes képviselők, a kik természetesen ezért a ministereket nem buktathatják meg. Pedig ha szívökre teszik kezöket és azon törvényt, melyet önök tisztelnek, a melyet én minden alkotmányos eszközzel mielőbb megtörni óhajtok, figyelembe veszik, ilyesmit nem követhet el a minister. Mi van azon indokolásban? Az, hogy ezt azért is kívánja, „inert a birodalom másik felében is hasonló előny adatott." Hát ismétlem, nem hiszem, hogy a t. minister urnak ez oly kijelentése volna, a melyre súlyt fektet és remélem, nem ért alatta egyebet, mint azt, mi az 1867: XII. t.-cz.-ben van és nem veszi rósz néven egyik minister sem, ha arra figyelmeztetem, hogy bármikor Magyarország és ő Felségének a birodalmi tanácsban képviselt többi országairól, tartományairól lesz szó, használják irományaikban az 1867: XII. t.-czikkben megjelölt kifejezést: ő Felségének a birodalmi tanácsban képviselt többi országai és tartományai. Tehát mellőzve, mondom, az indokolást, igen nevezetes sérelmeket látok még, önmagának a kereskedelmi minister urnak felszólása ellenére is, az a) és b) pontokban, melyeket én, nem tehetek róla, nem tekinthetek másként, mint a vagyonosabbaknak tett kedvezményt. Én tehát óhajtanám, hogy az a) és h) pontok ezen szakaszból először hagyassanak ki egészen, hogy az azok alatt fölsoroltak a vadászati adó alól ki nevétessenek; továbbá a é) pontban óhajtom a mező- és erdőgazdaság mellé a szőlő felvételét, miként eddigelé többi törvényeinkbe fel van véve; azután az utolsó bekezdésben az erdőőri szakiskolák hallgatóit nem azon kedvezményben kívánom részesittetni, mint a melyben a t minister ur részesíti, hanem egészen el akarom nekik engedni az adót s itt már elfogadom a minister ur indokolását s viszont ezen indokolásnál fogva azt hiszem, a minister ur kénytelen lesz elfogadni az én ajánlatomat. A minister ur ugyanis azt mondja, hogy az erdőőri szakiskolák növendékei az egy évre megállapított adónakfélreért nyernek vadászati jegyet, mert azok előreláthatólag igen szegény emberekből fognak kikerülni No már, ha azok, mint '6