Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-193

193. országos ülés ftbrnár 32. 1883. 203 most szó van, nekem bemutatták és én azt szokás szerint megnéztem és azt találtam, hogy nem oly irat, melyet szétosztani nem lehetne, mert tárgyi­lagos és oly kérdésre vonatkozik, mely legközelebb foglalkoztatni fogj házat. Azt, hogy német nyelven is van szövegezve, nem tartottam oly aka­dálynak, a mely miatt az szét ne osztathatnék, mert magyar nyelven is van szövegezve. Szerintem fe­lesleges ugyan, hogy valamely kérvény több nyel­ven adassék be, de ha megtörténik, az, szerény felfogásom szerint, a ház méltóságát nem sérti és igy ez nem képez oly iratot, melyet a ház t. tagjai közt szétosztani nem lett volna szabad. (Helyeslés jóbbfelöl.) Egyébiránt méltóztassék a t. ház rendelkezni és én jövőre ahhoz fogom magamat tartani. (He­lyeslés.) Csanády Sándor: T. ház! Engem a t. ház­nagy urnak nyilatkozata nem nyugtat meg, mert szerintem, ha már német nyelven is szövegezve van a kérvény, legalább a magyar nyelvnek kel­lene első helyen lennie. (Felkiáltások: Hisz ez van az első helyen!) Elnök: T. ház! A kiosztott kérvény ugyanaz, melyet a képviselőházhoz is benyújtottak és én csak arra vagyok bátor a t. képviselő urat figyel­meztetni, hogy nézetem szerint a magyar nyelvíí szerkezet van elől, mert az egésznek rubrumán felül a magyar van és azután a német. Különben azt hiszem, miután a kérvény a házhoz is beada­dott, külön intézkedés szüksége e tekintetben fenn nem forog. (Helyeslés.) Semmi más előterjesztés nem lévén, követke­zik a napirend, t. i. a vadászati adó és fegyveradó­ról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása, még pedig a 6. §. Gr. Pejacsevich Tódor jegyző (olvassa a 6. §-t). Harkányi Frigyes előadó: Csak egy nyomtatási hibára vagyok bátor a t. házat figyel­meztetni. Ugyanis a 6. §. b) pontjában eszó „tulaj­donosai" feledékenységből benne maradt, az kiha­gyandó. A b) pont tehát igy hangzanék: „A vadász­területek tulajdonosainak vagy bérlőinek szolgá­latában álló vadászcselédek". Balogh Géza: Ezen szakasz d) pontjában foglalt rendelkezés által a vadászati adó alól kivé­tetnek az erdő- és mezőgazdaságnál alkalmazott csőszök, pásztorok, erdőkerülők. Azt hiszem, feles­leges érvelnem azon állításom mellett, hogy azon okok, a melyek e kedvezményt indokolják, nagyobb mértékben állanak a szőllőgazdaságnál alkalmazott csőszök és pásztorokra nézve. Ugyanis általánosan tudva van az, hogy a mezőgazdaságnak egyetlen ága sincs, a melynél az őrzés oly nehézségekkel járna és annyira igénybe venné a vadászatra alkal­mas fegyver használatát, mint épen a szellőnél; mert a szőllőtermésnek megőrzése az ebek, mada­rak, vadállatok és különösen az erdős vidékeken fekvő szőliőknél a vadsertések pusztításai ellen, a vadászatra alkalmas fegyver nélkül teljesen lehe­tetlen. Ugyanazért a vadászati adó alóli kivétel kedvezményének a szőllőpásztorokra leendő kiter­jesztését hozom javaslatba és kérem annak elfoga­dását. Módosítványom tehát igy hangzik: „A 6. §. d) pontjában ezen szó után „mező" ezen szó „szőllő" beleillesztessék." (Helyeslés a szélső balon.) T. ház! Meglehet hogy a t. kormány a mező­gazdaság fogalmának oly tág értelmet tulajdonít, hogy abban a szőllőgazdaság is benfoglaltatik; a törvényhozás rendelkezésének határozottabb ki­fejezése és félreértések kikerülése végett, ezen módosítványomat fentartom ez esetben is és kérem annak elfogadását. (Helyeslés.) Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa Ba­logh Géza módosítványát). Fekete Lajos: A vadászat, t. ház, fényűzési szenvedély, nem szegény embernek való; akár­hány kisbirtokost ismertem, kinek vadászat volt a szenvedélye, az mind tönkre jutott, mert nem csak pénzét, hanem a mi a fő, idejét is elpazarolta. Minden másban igen szívesen pártolom a democ­raticus irányt, mert azt hiszem, hogy az okos és mérsékelt democraticus iránynak követése által ugy most, mint a jövőben igen sok bajnak elejét fogjuk vehetni; de vadászat dolgában, ezen egyben ellenkező nézeten vagyok. Irányi Dániel képviselőtársamnak a fegyver­adóra vonatkozólag közölt nézeteiben teljes mérv­ben osztozom, ellenben a vadászati törvényjavas­latban indítványozott adótételt elfogadom. Azon­ban e szakasznak intézkedését nem csak aristoc­raticusnak, hanem méltánytalannak, igazságtalan­nak tartom. Ugyanis mi van a javaslatban, különö­sen pedig ezen szakaszban ? Mindenki tartozik va­dászati adót fizetni, kivévén az erdőtiszteket, erdő­őröket, csőszöket és a királyi erdőfelügyelőség személyzetét. Es épen ezek azok, a kiknek hiva­tása a vadászat s a kik szakszerüleg foglalkoznak azzal s a kik helyett, mint a tapasztalás mutatja, rendesen az illető tulajonosok fizetik az adót, a kikre nézve tehát el lehet mondani, hogy tulajdon­képen nem ők, hanem a vadászterületek tulajdono­sai vannak az adó alól kivéve. Én ezt igazságtalan­nak tartom. Magyarország birtokainak t. ház egy negyedrésze holtkézen van, a holtkéz nem vadász, csak vadásztat és igen sok nagy birtokos van olyan, a kinek vadászjegye nincs, de azért erdé­szeti személyzete által nemcsak saját szükségletéra vadásztat, hanem a lelőtt vadakkal kereskedést is tíz és igy hasznát veszi a vadászatnak a nélkül, hogy érette adót fizetne. (Ugy van!) Hogy ennek eleje vétessék, egy módosítványt leszek bátor be­nyújtani, melynek értelmében a 6. §. b) c) d) pont­jaiban említettek a vadászati adó felét fizetnék. (Helyeslések.) 26*

Next

/
Thumbnails
Contents