Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-181
14 191. országos tt a fizetést: engedje meg a t. ministerelnök ur, ezt alá nem irora és megmondom az okát, hogy miért nem. Én a ministerelnök urat igen tisztelem és igy nem ellenzéki viszketegből veszem szavait bírálat alá, hanem tőle, mint az országnak vezérétől, nem akarom e szót hallani, hogy a munkásembernek, ha nincs pénze, vegyen hitelre szeszes italt és fizesse meg a hét végén. Én megfordítva szerettem volna hallani, ha azt mondta volna, hogy a munkásember törekedjék filléreit a takarékpénztárba, hitelszövetkezeti pénztárba, postatakarékpénztárba — a mely nagyon kívánatos, hogy mielőbb létrejöjjön — betenni, azután ha jut a fillérekből, mikor a család fentartására és ruházatára szükséges összeg is megvan, akkor, ha jut, egy pohár bort is szabad inni. Én megvallom, hogy a népet szeretem, (Éljenzés) azért takarékosságra, józanságra akarom tanítani, meg akarom menteni az uzsorától, ha pedig a korcsmai hitelt megengedjük, akkor az uzsorának szolgáltatjuk át a szegény napszámos filléreit. Méltóztassék a dolgot úgy venni, a mint van. Látjuk, hogy a szegény napszámos, a mint megkeresi filléreit, megissza, családjának nincs kenyere, nincs ruhája, ilyen körülmények között nincs korcsmai hitelre szükség. Én lelkem mélyéből meg vagyok győződve, hogy a szeszes ital nem szükséges, mert az emberiségnek legnagyobb része szeszes itallal nem él, biztosan merem állítani, hogy az emberiségnek nagyobb része nem is ismeri a szeszes italt, mégis megél, dolgozik és munkás. A víz olyan eledel, (Hosszan tartó derültség) a mely az emberi test épségét, erejét edzi, mig a szeszes ital az elmét tompítja, (Derültség) az emberi testet lankasztja, (Élénk derültség) az embert munkaképtelenné teszi. (Derültség.) Ilyen körülmények közt legyen szabad berekesztenem beszédemet és arra kérem az igen t. képviselőházat, ha tekintik a népnek a javát, ha azt tekintik, hogy a szegény nép még szegényebb ne legyen, uzsorások kezébe ne kerüljön, méltóztassanak a korcsmai hitelt tökéletesen beszüntetni s azt soha meg nem ítéltetni. Én bizton merem állítani, bogy ha ezen kérésemet, óhajtásomat meg méltóztatnak hallgatni, a nép részére ezerszer több jót fog létrehozni a képviselő-testület, mintha annak bármily nagy hitelt fog nyitni. Ez az én nyilatkozatom, a melyet meggyőződésem után mondottam és igen-igen kérem a t. kormányt, hogy szüntessen meg minden korcsmai hitelt. (Helyeslések.) Németh Albert: Bocsánatot kérek t. képviselőház, vannak dolgok, (Halljuk!) a melyek fölött ha a tanácskozás megnyílik, egyrészről is, másrészről is annak indokolása oly természetszerű, hogy az az embert mosolyra, nevetésre, jókedvre indítja. Éo megvallom t. képviselőház, éi február 1. 1S83. daczára annak, hogy itt igen sok elmés, tréfás ötlet hangzott el, nem voltam képes fölötte csak elmosolyodni is, mert én ezt a kérdést nagyon komolynak tartom, annyival inkább, minthogy pártom részéről adatott be és nekem principiális elvem, soha, vagy legalább nagyon ritkán ellene szólni olyan nyilatkozatnak, a mely a párt kebelében történik. Én, t. képviselőház, nagyrabecsülöm mind Lits Gyula t. barátom indító okait, mind azt a nemes hevet, mely Gyula városának előttem szólott képviselőjét lelkesíti, de már én csak a gyakorlati élet szomorú tapasztalásán megyek és csak arra figyelmeztetem mind Göndöcs igen t. képviselőtársamat, mint Lits Gyula képviselőtársamat és barátomat, hogy hiszen nagyon szépek azok a fellengző magas eszmék, hogy hogy kell megakadályozni azt, hogy valaki magát meg ne mérgezze. De hát avval, hogy kimondatik, miszerint a korcsmárosok, a kik hitelbe szeszes italokat adnak, nem számolhatnak a törvény jogoltalmára és azoknak keresete, követelése meg nem lesz ítélhető : evvel még nem álljak útját azon elvetemült gonosz szokásnak, hogy valaki iszákosság folytán elpusztítsa vagyonát is, vagy mindennapi keresményét is ; nem álljuk útját, mert hiszen akkor nem lesz elegendő zsandár, ha ezt kívánjuk megelőzni, a ki a korcsmákon őrt állva, elkergesse vagy uton-utíélen emlékeztesse és kiragadja kezéből azt a szeszes italt tartalmazó butykost, hogy azt földhöz vágja, ha olyanokra talál, a kik igy részegeskednek. Hát t.képviseíőház, kik azok, a kik ezt a korcsmai hitelt igénybe veszik ? Azok-e, a kik a faluban ismeretesek, mint dorbézolok, korcsmai verekedők? Nem bizony, mert azoknak az a korcsmáros ugy sem ad és fél a túlságos részegeskedés közben kifejlődő verekedésektől, melyekben ő maga is kikap, összetörik holmiját, magát is elpüfölik és akkor aztán istennél a kegyelem és jogorvoslat. Hanem nálunk a felvidékről megindul egy egész beduin sereg, egy egész vándorló nagy tömeg, a mely lejön, szakványosok, úgynevezett szakványba elszegődni, egész hónapra dolgozni. Azoknak az embereknek ott a kezében van, vagy le van rakva szűre, kaszája, holmicskája mellé a kőbutykos, melyet rendesen ünnepnapra megtölt és kihozza a mezőre, hogy abból nem annyira életvidító nedvet szipákoljon, hanem, mikor a nyári nagy munkaidő közepette megerednek az ég csatornái és az a szegény istenadta ember alul is vizben van, felülről is ömlik rá a viz és mindene keresztül van ázva, ott a csomó alatt s azután mikor dolgozik, csizma nélkül, bocskorban, vagy mezítláb vágja a rendet, átmelegítse csontjait, gyomrát azzal a különben bármily rósz — kivált korcsmahelyeken tudjuk, hogy maguk készítik, spiritussal felelegyítik a vizet s ebből áll a pálinka, — de a viznél mégis jobb itallal. (Ugy van!)
